Bár azt már soha nem fogom megbocsátani Luc Bessonnak, hogy aprópénzre váltotta tehetségét, de most tényleg belenyúlt a tutiba. A producer/író tudatossága valószínűleg nem terjedt tovább a trendek ügyes meglovagolásánál, illetve a főszereplő személyének hála eme trendek még ügyesebb megforgatásánál, szóval akár a csillagok együttállásának is betudhatnám, hogy a számtalan zsenge (bár kétségkívül profitábilis) próbálkozás után Besson legújabb akciófilmje akkorát szólt, hogy nézők és (részben) a kritikusok feltámadásról, de minimum rehabilitációról beszélnek.

Hisz ki gondolta volna, hogy Liam Neeson nem csupán elvisz a hátán egy akciófilmet, de még szárnyakat is ad neki? Neeson soha nem volt szupersztár, inkább mentori szerepben feszített (és hányszor meg hányszor), de még főszereplőnek is inkább a történet részese volt, semmint a kulcsa. Pedig semmi kétség, tekintélyes paraméterei mellé párosuló szomorú tekintetével és bizalmat keltő hangordozásával igazi sztár lehetett volna, ha teszem azt, a tengerentúlon kettőnél több ember nézi meg anno a MICHAEL COLLINS-t.

Úgy tűnik, Európában többen látták meg a Neesonban rejlő "starpower"-t (egyszer még Bond szerepét is felajánlották neki; most gondoljatok bele...). Luc Besson is neki írta ezt a szerepet, amelyben a nyugalmazott kém elrabolt lánya nyomába ered: olyan figurát akart, aki határozott, ugynakkor esendő is, akinek a néző elhiszi azt, amit csinál.

És Liam Neeson pont ilyen: nem kap elő szuperketyeréket, nem übermenschkedik (annyira imádtam azt a jelenetet, amikor NEM vetette magát a hídról leugró rosszfiú után), gyakorta józan paraszti ésszel és találékonysággal éri el azt, amit akar, ugyanakkor rendkívül hatékony gyilkos. Szóval kiköpött Jason Bourne. S még a történetével is lehet azonosulni, hisz amíg Matt Damon figurája az identitását, később a nyugalmát akarja visszakapni, addig Nesson karaktere a lányát - ezek azok a dolgok, melyeket mi sem szívesen veszítenénk el.

A film nem csupán karakterében idézi meg a trendteremtő Bourne-filmeket: az operatőrből lett rendező, Pierre Morel cibáltatja a kamerát, ahogy a kameraman izomzatából kitelik, de a vágó, a kaszkadőr, sőt még a zeneszerző is bebiflázta Paul Grengrass filmjeit. A végeredmény több is, kevesebb is a lecke felmondásánál: miközben Liam Neesonnak hála végig együtt száguldasz a történésekkel, elég nehéz szemet húnyni a kisebb-nagyobb bakik ("Hová viszik?" "Van egy hajó a rakparton." ...és ennyi infó már elég is, mintha csak egyetlen hajó lehetne a rakparton :) és természetesen afelett, hogy mennyire sematikus is ez a film.

Persze, mindenképp meg kell jegyezni, hogy a kliségyáros Besson forgatókönyve néha képes kellemesen meglepni (az a bizonyos vacsorajelenet... az a bizonyos kínzási jelenet...), s nem rest saját városát, Párizst sem előnytelen színben feltűntetni. De ha Liam Neeson lenne az apám, én egy csöppet sem félnék az utcákon csatangolni.