Tudom, megpróbáltatok lebeszélni róla, de ha nem a magam feje után mennék, akkor most nem lenne saját blogom sem, ugyebár. Meg aztán a Terminátorok mindig is Terminátorok maradnak. Szóval bevállaltam láttatlanban, s nem meglepő módon vegyes érzésekkel álltam fel előle.

Papíron minden bizonnyal jónak tűnt egy olyan széria ötlete, amely a jelen és jövő közötti ködös éveket köti össze és valószínűleg csúcspontként választ ad arra a kérdésre, hogy mi lett Sarah Connor végzete. Az első évad epizódjait elnézve van egy olyan sejtésem, hogy az érdektelenség fog végezni vele.

Ha egy minden tekintetben nagyformátumú akciófilmet tévésorozattá alakítasz (a trenddel ellentétben, amely fordítva működik), s nem rendelkezel olyan anyagi háttérrel, amely továbbvihetné az alapfilmek jelemzőit, akkor vagy szerződtesd a 24 íróit vagy találj ki egy olyan történetet, amely tényleg képes hozzátenni az univerzumhoz, méghozzá anélkül, hogy annak szabályait, logikáját megszegné.

A The Sarah Connor Chronicles-ben van egy Terminátor, amely fej nélkül szaladgál.

És a rajongók akár már menekülhetnek is - nomen est omen - fejvesztve. Az én szervezetem ezt talán még elbírná, ám egy kizárólag annak érdekében végrehajtott időutazás, hogy 2007-ben forgassunk, mert a jelenben olcsóbb, már erősen rezegteti a lécet. Sarah Connor hajlandó belemenni abba, hogy 8 évvel közelebb kerüljön a Judgment Day-hez, mikor napjai mással sem telnek, mint azzal, hogy megakadályozza azt?

Vajh egy Terminátor képes azt elhitetni bárkivel, hogy egy iskolás diáklány, aki kicsit "fura", de a mai emós világban annyira már nem lóg ki? Vajh egy Terminátor képes hosszútávon azt megetetni egy nővel, hogy a férje és kreativitásra sarkalni? Robotok vagyunk mi is, ugye? Ha eme felfedezés magadtól nem menne, Sarah Connor minden epizódot beszövő belső monológjai segítenek rádöbbenni a szomorú tényre.

Végsősoron minden a költségvetésre vezethető vissza: a Terminátorok, melyek több epizódra is eltűnnek a színről (pedig állítólag ezek a gépek addig nem állnak meg, amíg nem teljesítik küldetésüket), a rövidke, megmosolyogtatóan amatőr akciójelenetek vagy az azokat helyettesítő művészi(eskedő) montázsok és a "kicsi a világ" hatványozott érvényesülése is, hisz ebben a szériában csak nagyon kevés embert foglalkoztat a világ vége és egyebek, s ők hajlamosak gyorsan megtalálni egymást, hogy kb. három helyszín között ingázva elmélkedjenek arról, hogy most mi lesz.

A második szezon már a levegőben, szóval kíváncsi leszek, hogy a fenti kérdést vajon még egy harmadik évadban is fejtegethetik majd.