Elektronikus zene kockázatok és mellékhatások nélkül. Nincsenek kockázatok, mert a jól körbejárható Extrawelt hangzás a germán duó bemutatkozó albumának minden impulzusában ott van, s nincsenek mellékhatások sem, hisz ettől a kompilációtól senki olyanból nem lesz rajongó/fogyasztó/befogadó, aki korábban már ne lett volna az.

Úgy tűnik, az Extrawelt előzenekaraként is aposztrofálható MidiMiliz karcos techno/trance hatperceseitől az olyan meghatározó Extrawelt-nótákon át, mint a Soopertrack, Titelheld és a Fernweh a Schöne Neue-ig hosszú és lankás út vezet. A jelszó a visszafogottság. Kellemesen lágy, váratlan és izgalmas fordulatoktól mentes, könnyen megemészthető és felejthető szerzemények sorakoznak az albumon, amely sorszámozása csak halovány koncepciót mutat (középtájon mintha elszabadulna valami vadság - a Must Attack és Trümmelfeld kettőse kapcsán -, de ezt aztán elmossa az elektronikus eső).

Must Attack

Első meghallgatással természetesen élvezkedtem: minden egyes új megoldást, új hangsort az újdonság izgalmával jártam körül, de már akkor is olyan érzésem volt, hogy éhes maradtam a lakoma során: második próbálkozásra már precízebb dekonstukcióra készültem, de még így is csak derékig sikerült merülnöm a tech-hullámokban. Tulajdonképpen a dobok (Extrawelt esetében nyugodtan beszélhetünk dobjátékokról is) teljesen a helyükön vannak, a basszus is ott teszi jelenlétét, ahol kell, de összességében hiányzik az a húzóerő, ami kirángatná ezt az albumot a hálószobából és megrengetné a táncparkettet, mint ahogy tette azt tavaly novemberben az A38-on.

Wolkenbruch