ha csak nem szerzői koncepció, javítsd ki légy oly szíves az elírást. (mettalica? :)) a mv szenzációs, de kétlem, hogy sokszor találkoznánk vele a mainstream, 3-perces-számok-a-menők csatornákon. az új korongról annyit olvastam, hogy megpróbálják megteremteni a hiányzó láncszemet a justice és a black közé. érdekes, de egyre inkább elhiszem, hogy ez lehetséges lesz. eddig 3 számot (day that never comes, cyanide, my apocalypse) hallgattam a magneticről, és lélegzetvisszafojtva várom a folytatást. a dalokban éppannyi visszatekintést, mint evolúciót érzek: loados kezdés, ride-os refrén, justice-os témák, kompozíciók, klasszikusabb heavybe is átforduló thrash. gyönyörű! nem tudom őket eléggé szeretni, na. :)

yikes. épp levezényeltem egy hűtőcserét a post közepén, valszeg ezért nézhettem be. :) amúgy nem fogod elhinni, épp mit hallgatok. :)

mit hallgatsz? szeptember 12. (!) ugye nem a magneticot? ugye nem? :)

ööö, hát de. most parkoltam be a deloreannel.

ööö, source plz! ugye, nem warezoltad?

e-mail.

A dal nagyon bejön (első hallásra kicsit a One-t idézi), de a klip olyan semmilyen. A naplementés-ellenfényes snittek Michael Bay-t idézik :) Kiváncsi leszek az albumra, remélem jó lesz.

az album első hallatra abszolút oldschool. még hangzásában is olyan, mintha a 80-as években játszották volna fel. remek stuff.

ae: emailt kellett volna kapnom tőled, vagy másra írtad?

gyors értékelés: metallica: death magnetic (2008) az első meghallgatást végigrettegtem, hogy ugyan elrontották-e, de azóta túl vagyok a korongon négyszer. meg kell állapítanom, hogy amit a srácok leraktak arra a bizonyos asztalra, az azt tisztességesen be is szakítja. mint írtam, kellemesek az áthallások ez előző lemezekről, de összességében mégis valami egészen egyedit hoztak létre. az emlegetett oldschool jelleg a hangzáson kívül a választott témákban és az alapkoncepcióban is megjelenik: a 10 dal közül 7 7 perc feletti, a leghosszabb majdnem 10 perces, és a lemez végén foglal helyet (a la ride/master: cthulhu/orion); a lemez címe is death magnetic, ami rímel a ride the lightning-ra. mint írtam, hiányzó láncszemet akartak a justice és a black közé, de ez csak félig-meddig sikerült. letagadhatatlan az eltelt idő és a muzikális érettség, ami süt a kiadott anyagból, így szerencsére többé válik a magnetic, mint egyszerű hiánypótlás: nagyszerű és szerethető sorlemezzé, amire megérte várni 5 hosszú évet. a dalok kellemesen komplexek, lendületesek, elgondolkodtatóak, mert van idő előhozni a mintázatokat, az érzelmi összetettséget. kiválóan megférnek egymás mellett, és összetettségnek köszönhetően a lendületet sem kérhetjük igazán számon tőlük, mert pontosan ezek a ritmus- és hangulatváltások adják meg a korong egyedi ízét. ha mindenképpen csúcspontot kellene elhelyeznem, az meglepő módon nem a felütés, mint a régiek esetében (batt+mop/ffwf+rtl), hanem a középső hármas (day that never comes+all nightmare long+cyanide). de hogy ne csak dicsérjem: nem tetszik az instrumentális szám fel- és pláne a lekeverése, valamint egész nyugodtan eltüntethették volna az utolsó számot. "csak" 5 perces, zaklatott, valamivel kidolgozatlanabb. kár érte. a lemezért viszont természetesen nem. ezt sem tudom majd letenni hónapokig. ha skálán értékelném, akkor legyen ennyi: A- természetesen amint megjelenik, meg fogom vásárolni. :)

akkor most már nem aktuális az az e-mail. :)

ok! :) mellesleg nem kaptam meg. (freemail, ugye? eh) gondolom leírtad benne, hogy a két tenyered összeérintetted, becsuktad a szemed, elrebegtél egy imát, és ott hevert a korong az asztalodon. így volt? :)