ben stiller első rendezése a 2001-ben készült zoolander óta újabb reflektor-függő miliőre, a modellszakmával szoros szimbiózisban élő hollywoodra süti rá az idiotizmus bélyegét. a maflások pedig szaporán repkednek: bőségesen jut belőle a kihalóban lévő stúdiórendszernek (nem nehéz weinsteint vizionálni a vezetői posztban alfahímeskedő tom cruise helyére), az eltúlzott sztárimázsnak és az ósdi filmes trendeknek egyaránt. és hollywood örömmel asszisztál a csipkelődéshez, hisz a film tulajdonképpen a fakulóban lévő rendszert ugratja. hisz az egy filmet eladni képes sztárkultusz és a kövér-emberek-finganak vígjátékok sikere szerencsére már fakulóban van: a 80-as évek megalomán akciófilmjeiről pedig csak stallone merte lefújni a port.
és stiller is térdig gázol a vérben, persze csak a poén kedvéért. a vietnámba utazó széllel bélelt filmesek ugyanis azt hiszik, a sikeres háborús film titka a testnedvekben rejlik (sly-nak tulajdonképpen bejött), miközben nem egyszerűen meg kell idézni a nagyokat, hanem többszörösen rájuk kell licitálni. természstesen a koncepció kipukkad, a stúdió és a helyszínen lődörgő háborús tanácsadó (nick nolte) nyomásának hála a film főhőseit kivezénylik a dzsungelbe, hogy "élesben" rögzítsék a filmet a'la blair witch project. mielőtt még bármelyik néző hiányolni kezdené a műellenséget, igazi katonák törnek rá a színészekre, akik persze azt hiszik, hogy továbbra is egy filmben szerepelenek, a'la galaxy quest.
az alapkocepció tehát nem túl eredeti, de működőképes, főleg a gátlástalan és ügyes filmes utalásoknak, a színészek közötti bámulatos összhangnak (2008 robert downey jr. éve) és a megfelelő helyeken komolyan vett akciójeleneteknek köszönhetően. egyedül a tomboló jack black okozhat fennakadást, akit bátran kiírhattak volna a filmből - nekem nem hiányzott volna (és a történetnek sem); továbbá a lezárás béna slusszpoént kapott, de oda se neki, legalább matthew mcconaughey is jól alszik.
utózönge: elfogadom, hogy speier dávid a nagy rímhányó v2.0, de azt nem mindig tudom értelmezni, miért hiszi nyelvújítónak magát. nem egyszer fordult elő, hogy nem értettem, milyen nyelven beszélnek a hősök (főleg a műfeka dumát nyomató robert downey), pedig mintha magyarul beszéltek volna... (a film szinkronizált.)