Ez Batman franchise mostanra túlnőtt saját korlátain. Bruce Wayne, ahogy a filmben is elhangzik, nem hős többé, inkább védelmező. Megtépázott hírnevű igazságosztó, akit pont azok tagadnak meg, akiknek éjről-éjre a védelmére kel. A Dark Knight legalább annyira szembemegy a szuperhős filmek konvencióival, mint amennyire ellentmondásossá válik Batman karaktere Gotham lakói számára. De mik is a Sötét Lovag hajmeresztő innovációi, melyek kilométerekkel emelik az eddigi legjobb képregényadaptációk fölé Nolan moziját? Az egyik dzsókere vitathatatlanul Joker maga. A kiszámíthatatlan és pszichotikus gonosztevő az emberi elme legsötétebb oldalának materializálódása. Lenyűgözően karizmatikus figura ő, akivel önös érdekektől mentes, jéghideg motivációi hatására nem lehet nem azonosulni valamilyen szinten.
Amiért viszont végképp megsüvegelem mindkét Nolant az Harvey Dent története. Nem kis hozzáértést, és bátorságot igényel egy igazi hús-vér ember drámájának mesterien kimunkált bemutatása egy ilyen, "bohócokkal" teli közegben. Persze erős túlzás lenne Bruce Wayne-t egydimenziós karakternek nyilvánítani, de ahogy anno a Batman Beginsben főként Wayne alakja volt az, ami testközelbe hozott egy szuperhősmozit, úgy jelen esetben Harvey Dent az összekötő kapocs hétköznapjaink és a képregények lapjain csatázó teátrális hősök és gonosztevők között. Az ifjú, és becsületes ügyész tragédiájának köszönhetően szippant be minket igazán a mozi, az adja érzelmi töltetét, míg Batman és Joker emblematikus harcának az idézhető mondatok sokaságát, és a helyenként torokszorító feszültséget köszönhetjük.
Christopher és Jonathan Nolan tehát tökéleteshez közelítő munkát végeztek. A szkript olyan érzelmi csúcspontokkal szolgál, amilyenekkel eddig egyetlen képregényfilmnek sem sikerült. Gotham városában a jóság jussa pusztulás, az olyan r betűs szavak, mint reveláció, vagy remény, légből kapott fogalmakká válnak, melyek jelentésének puszta emlékét is elsöpri a káosz. Bizony rendkívül negatív, és nyári blockbusterhez képest meglepően érzelemdús film a Dark Knight, melyben tökéletes egyensúlyban van a body count a lerágott körmök számával. Az új karakterek felvezetése hibátlan, csupán régiekre jut kicsivel kevesebb figyelem mint eddig. A hibátlan forgatókönyv mellé ezúttal tökélyre fejlesztett akciójelenetek is társulnak. Heath Ledger utolsó teljes alakítása hosszú ideig emlékezetes lesz, de akik eddig nem is tették ezután biztos eszükbe vésik Aaron Eckhart nevét is.
A Warner Sötét Lovagja nem elégszik meg azzal, hogy felülmúlja várakozásainkat, annál sokkal többre hajt. Nem azt kapjuk amit vártunk, hanem - az apróbb hibák ellenére - sokkal többet annál. A Dark Knight nem csupán egy arányaiban, és tematikájában tökéletes blockbuster, inkább olyan stúdiófilm, melyre már nagyon régóta fenjük a fogunkat. Pesszimista óda a pusztuláshoz, annak okozóihoz és áldozataihoz, valamint a jó és a rossz örök harcához, melyből senki sem kerül ki győztesen. És hogy miként fordulhat elő, hogy midnez egy száznyolcvan millió dolláros közönségfilmben valósul meg? Jó kérdés, de én egy cseppet sem bánom.