Ian Watson

és én azt hittem, philip k. dick lesz az első név. :)

reggel óta ott van emgnyitva h meg kéne írni hehe

Lem. Alapítvány.

az első kérdést nem tudnám eldönteni (Asimov azért ott sertepertélne a dobogó körül), de az anekdota szerint egy New York-i taxiút alkalmával megegyezett egymással Asimov és Clarke, hogy előbbi a világ legjobb tudományos írója, míg utóbbi a legjobb tudományos-fantasztikus író. Alapítvány (és üdvözlöm a szándékot, de hogy ezt hogy lehetne adaptálni tisztességesen?)

1. Clarke. 2. Ha mégis Asimov, akkor Alapítvány... de ha Will Smith lesz a főszereplő, akkor tiltakozásul nem borotválom többé a fejem, Tutatiszra :).

hinher: szerintem minisorozatként. annak viszont valószínűsíthetően ócska lenne a látványvilága.

1, asimov 2, alapítvány (+robotok):))

nocsak! újra itthon? nocsak! most már az alapítvány? :)

Én is csak minisorozatként tudnám hiteles adaptációként elképzelni. Abban sem vagyok biztos, hogy a látvány olyan ócska lenne, amióta HD-re dolgoznak a tévések is, elég pofás dolgok is születnek (Heroes, BSG).

1. stanislaw lem 2. az utóbbi, de kivitelezhetetlen. lényegtelen, hány ember fog keresztre feszülni, az alapítványt akkor sem tudják átültetni más médiumra. ennyi.

Howard Philips Lovecraft

Egyet nem tudok mondani. Mondok hármat inkább, ha az még belefér. H.G.Wells, William Gibson, Stanislaw Lem. Najó, legyen négy, Orson Scott Card. És hát úgy látom, kisebbségbe szorulok itt a robot-preferenciámmal. Azt hiszem, ha csak a könyveket nézem, nem tudnék dönteni a kettő közül, de ha a hatásukat is nézem (mármint a közgondolkodásra, vagy nemtom, hogy fogalmazzak), akkor a robotika törvényei szerintem beépültek az alapba, a Lapítvány inkább szűkebb rétegnek szól.

derceto: érdekes, pont a BSG-re gondoltam, mikor azt írtam, hogy "gagyi látványvilág". :) persze, nem egy pirz kapitány, de a várakozásaimat messze alulmúlta (egy haverom jól beintrózta a hiper-szuper látnivalókat).

RT: lehet, de ez will smithnek is köszönhető. :) akciós kislány koromban hittem abban, hogy a pszichohistória megvalósítható, csupán kellene egy nagy-nagy számítógép, amibe a világtörténelem összes adata belefér. :)

1. Isaac Asimov Lehet kissé elfogult vagyok, mert 13 éves korom óta nagy rajongója vagyok, és szinte már mindent elolvastam legalább egyszer tőle ami magyarul megjelent. (Ebbe beletartoznak a természettudományos ismeretterjesztő könyvei is.) Egyébként tudom Nektek ajánlani a Szukits kiadó Asimov sorozatát. Szinte mindent kiadnak/kiadtak újra, szépen szerkesztett, egységesített formában. 2. Hmmm... ha választani kéne, akkor azt mondanám hogy Alapítvány. (Persze lehet csak azért esik erre a választásom, mert ezt olvastam előbb... ) Bár nehéz a kérdésre válaszolni, és szerintem maga az Író sem tudna, mivel (mint az ismert) Asimov teljesen összeolvasztotta a két történetszálat az "Alapítvány trilógia" folytatásaiban, az "Alapítvány Pereme" és az "Alapítvány és Föld" című regényeiben. (No meg írt még egy pár előzmény regényt is hozzájuk, hogy teljes legyen a kép, és maximális az átmenet...) Én mindenesetre nagyon örülnék egy R. Daneel Oliwav, vagy Hari Seldon, vagy az Öszvér főszereplésével készült filmfolyamnak is. Azzal én is egyet értek, hogy baromi nehéz lesz filmre vinni ezt a regényt, főleg a "mentális harcok" megjelenítése miatt. Viszont ha valaki kitalál valami nagyon jó megoldást, és azt pöpecül filmre viszi mind színészileg, mind látványilag, akkor meghajtom a fejemet.

szerintem adják a strause-testvéreknek, ők raknának bele csöcsöket és vért. sok-sok vért.

Pusztán csöcsökhöz nem kellenek Strause tesók, I Robot se lett volna az, ami, Dr. Susan Calvin zuhanyzós jelenete nélkül :).

ne is mondd. le az L-alakú takarókkal és combtól vállig párásodó zuhanyfülke-üvegekkel! persze will smith seggét meg lehetett csodálni...

Az "Én, a Robot"-nak tényleg csak a neve volt eredeti, a többit azt rendesen megváltoztatták. Mondjuk érdekességként belekevertek egy kis "Nulladik törvényt", csak a végkimenetel teljesen más lett mint ahogy Asimov megálmodta... amolyan Terminátoros csúnya központi tudat alakult ki tőle, márpedig az orosz származású író ennek mindig ellene volt. Susan Calvin személye a filmben meg aztán végkép eltér a novellákban, regényekben megírtaktól. Az meg hogy Will Smith Baley nyomozó megtestesítője lett volna... vagy inkább valamiféle reinkarnációja... az egy vicc.

1. Lem és Dick 2. Alapítvány, de akár a robotok is jöhetnének, csak a végeredmény ne egy üres, látványbomba popcornfilm legyen.

1. Douglas Adams 2. Robotok

ae: Oké, nem láttam a BSG-t, csak a pilotot. Az nézhető volt.

ae: Szerintem nem Will Smithen múlt - ő azért elég későn lépett be a képbe. A robotika törvényeit rengeteg más író használta fel, ahol robotokról van szó, ott szinte alappá vált. Nem csak sci-fikben, hanem - tudtommal - tudományos művekben is foglalkoznak/tak a robotikai törvényekkel, pedig ez a fogalom azelőtt nem létezett, Asimov találta ki. Gyakorlatilag ő teremtette meg, ő ültette be a fejekbe, és ma már tényleg beépültek a sci-fi olvasók és a robotokkal foglalkozók (köz)tudatába - ehhez pedig a borzalmas Will Smith filmnek semmi köze.

Elég az Animátrix Second Renaissance epizódjait felhozni példaként!

Az a probléma, hogy az Alapítvány beszélgetős történet. Hol az egyik bolygón, hol egy másik bolygón, hol két bolygó között, egy űrhajón beszélgetnek. Akció gyakorlatilag semmi. (A legkomolyabbak az említett "mentális" harcok, ehhez meg egy Al Pacino-Robert De Niro páros kell, hogy a néző elhiggye, most az egyik tényleg igazított valamit a másik "kacskáin", vagy micsodáin.) Hollywood és a nagyköltségvetésű "beszélgetős" mozi összeférhetetlen, márpedig a hiteles korabeli környezethez sok CGI kell, ami drága. Röviden, egy BBC-sorozatot, ahogy a Gyűrűk Urából is, nagyon szívesen vennék, de ha Hollywood csinál majd belőle filmet, akkor - ugyanúgy, mint a Gyűrűk Urát - ezt is el fogják tolni.

szeretné felvenni vki a kesztyűt LOTR ügyben? na jó, majd én. a könyv egyedülálló iromány. részleteiben, megalapozottságában rejlik kiválósága, a narratívája igazából nem kiemelkedő, de kétségkívül magával ragadó iromány. feltéve, ha elég türelmes vagy hozzá. ilyen formában adaptálhatatlan. de amit peter jackson művelt, az is kisebb fajta csoda (a király visszatér esetében pedig maga a nagybetűs CSODA). filmje párját ritkító moziélmény, a cinema minden aspektusából megközelítve: nem csupán audiovizuális mestermű, hanem valódi epikus mozimonstrum, ami túlnő egy egyszerű filmnél: ez egy esemény.

Ja Én felveszem. Bármikor benne vagyok abban, amikor gyalázni kell azt, amit így elbasztak. Főleg a harmadik rész adaptációjáról van szó. Bár csak a moziban néztem néztem meg, és bevallom: Én voltam az aki röhögött az utolsó, egy másfél-két órás monumentális, vágókép özönön. Engem egyedül Liv Tyler testrészei tudnak max. lázba hozni, és a mögöttem ülő elf-nek maszkírozott szigorú szemekkel néző, bölcsész párok a moziban. De sajnos nálam tényleg leszerepelt ezzel a résszel, pedig az elsőnél még azt mondtam, hogy még ennyit végigülnék. De, hogy csoda? Ideje lenne kiégni ae, nem gondolod? Vége a gyerekkornak és az elfogult véleményalkotásnak. ;]

vagy csak neked kellene kinyitnod a szemed és rádöbbenned, hogy nem a többiek a hülyék, mert szembejönnek az autópályán. és az, hogy pont liv "tehénke" tyler idomai ragadták meg a tekinteted, csak még jobban alátámasztja a fentieket. :)

pont pár hónapja olvastam újra a trilógiát és a megfilmesítésén gondolkodtam. egyértelműen csak sorozatként tudom elképzelni, viszont úgy fajtájában az egyik legjobb lehetne. és azért az túlzás, hogy cask beszélgetések vannak benne, szerintem lehet belőle izgalmas és nagyon látványos sztori.reméljük a legjobbakat.asimov örök kedvenc :)

Annyit a Gyűrűk Urához: 1. Nem véletlen, hogy ez a szerepjáték nevű dolog pont innen ered. Ez egy mese. Fantázia. Márpedig minél nagyobb szerepe van a fantáziának egy történetben, annál nehezebb megfilmesíteni. (Pl. pont a női alakokat én egész másmilyennek gondoltam /gondolom/, mint a filmbeli megjelenésük - még akkor is, ha Liv Tyler tényleg szép, a másik két színésznő pedig érdekes.) . Vagyis egy Gyűrűk Ura mozi szinte elvi hiba. 2. Lehet, hogy Jackson filmjei önmagukban jók (nem tudom megítélni, hiszen nem tudom a regénytől függetlenül kezelni), de végtelenül leegyszerűsítőek: egy komplett mesevilágot gyakorlatilag kalandfilmmé redukáltak. Csak ezzel pont azokat a dolgokat nyesték le, amelyek összességükben azzá tették a regényt, ami. A fanyalgók egyik közismert érve ugyebár, hogy kimaradt Bombadil. A regényben ugye, annyit tudunk meg róla, hogy ő a különleges karekterek között is elég különleges, pl. nem fog rajta a Gyűrű, ill. a Tanácsban megemlítik, hogy azért nem lehet megkérni, hogy őrizze, mert őt ez nem érdekli, és elhagyná. Ha Peter Jackson igazi filmművész lenne, nem pedig egy a Hollywoodtól való függetlenségét hangoztató, valójában viszont ugyanolyan klisékkel dolgozó filmgyártó, akkor ezért az egy mondatért belerakta volna a figurát a filmbe. Ezzel is kiemelvén a regény egyik legfontosabb jellemzőjét, hogy hiába az 1500 oldal, a rengeteg szereplő és esemény, az egész csak egy rövid - bár fontos - epizód egy sokkal grandiózusabb valamiben. Persze az ilyen "grandiózusabb valamikre" utaló, a cselekményt előre nem vivő, történeten kívüli karakterek sem a jacksoni kalandfilm-készítő logikába, sem a hollywoodi forgatókönyvírászat aranyszabályaiba nem férnek be - mondhatnánk, teljesen jogos, hogy kimaradt. Másik példa a redukálásra, amikor Gandalfék megérkeznek Rohanba, és a bejáratnál le kell adniuk a cuccaikat. Ez a regényben kb. 2 oldalon át történik - simán írhatta volna Shakespeare is a jelenetet - a filmben csak egy hoci-nesze. Nyilván, hiszen ilyen piszlicsáré dolgokkal komoly kalandfilm nem foglalkozik. Minek is, amikor ott a jó kis csata, ami ugyan a 450-470 oldalas kötetben kb. 15 oldalt kap, míg a filmnek kiteszi több, mint a harmadát (és ugye, a reklámkampányt is erre építették). Hosszan lehetne még sorolni az egyebeket. Pl. a regényben az Arwen-Aragorn szál elég szép történet, pedig különösebben nincs is kirészletezve (lásd fantázia), miközben nem hiszem, hogy akár a film rajongói között is sokan lennének, akik a moziban látottak alapján a "Kik a kedvenc filmes szerelmespárjaid?" kérdésre őket is felsorolnák (nyilván olyan rajongókra gondolok, akik már láttak is pár filmet életükben). Röviden, beleraktak pénzt, minőséget, kézművesmunkát...és végeredményként kaptunk egy látványos, helyenként izgalmas, helyenként hosszadalmas kosztümös kalandfilmet. Mármost, ha elfogadjuk, hogy a Gyűrűk Ura egyfajta lokális csúcs az "igényes" Hollywood mostani korszakában, akkor szerintem egy esetleges Alapítvány film kapcsán nem érdemes különösebb illúziókat kergetni:ugyanilyen lecsupaszított valami lesz belőle. (Azzal a különbséggel persze, hogy Asimov könyve azért egyértelműen kisebb formátumú, így a különbség is nyilván kisebb lesz.)

1. DNA 2. Alapítvány Csináljanak belőle sorozatot. Legalább 3 évadot. Lehetne olyan igényes mint mondjuk a Róma (díszlet és kimunkáltság terén) Nem kellene elkapkodni, ki lehetne dolgozni a karaktereket, nem hiányozna az akció, (a Dallaszban sem sokminden történt) és nem utolsó sorban, jó sokáig kitartana. :)

A Gyűrűk Ura témázásba nem szólnék bele, mert bár olvastam a könyvet és láttam a filmeket is (eredeti és bővített kiadásban is), nem tartom magamat olyan nagy rajongónak. Viszont nekem tetszett a film, és szerintem Peter Jackson nagyot alkotott. Az Alapítvány mozi viszont szerintem igenis sikerülhet jól! Az tény hogy (különösen az első kötet) eléggé szaggatott (mármint nagyok benne az ugrások időben), viszont számtalan ürcsata jelenetet lehetne ábrázolni. (Mégha a könyvben mindig megoldódtak a konfliktusok, mielőtt nagyobb baj történt volna.) Meg például ott van a bolygóváros, a Trantor, melyet szintén szépen meg lehetne csinálni... és bizony azért kis ferdítéssel sok akciót lehetne a filmbe tenni, hogy akik arra vágynak azok megkaphassák. Mondjuk a legérdekesebb kérdés számomra még mindig az, hogy vajon hogyan lehetne a mentális harcokat filmen ábrázolni. (Hirtelen a L'ecsó c. animációs filmben látható "ízrobbanások" megjelenítése jutott eszembe, na de az mesében elmegy... filmben viszont tuti nem állná meg a helyét.)

Én A Gyűrűk Ura filmeket egy monumentális, filmalakú illusztrációnak tekintem, amit szépen bele lehet tenni a könyv lapjai közé, Alan Lee festményei mellé. A hangsúly a formán van: igen, ez egy kosztümös kalandfilmre szabott illusztráció, ami nem teljes, hőskölteményből történelmet farag, hozzátesz és elvesz, hogy élményt adjon, hogy találkozzon a mozilátogatók elvárásaival, ami már 100 éve formálódik. Alan Lee sem egy komplett képregényt rajzolt, és Jackson sem A Gyűrűk Ura dramatizált változatát tette le az asztalra. Mi értelme lenne egy BBC-feldolgozásnak, ami semmit nem vesz el, és semmit nem tesz hozzá a könyvhöz? 5 perces elmosott csatajelenettel, mint a Rómában. Annyi erővel el is olvashatjuk újra az eredetit. Toma meg jó helyen van a könyvben. Nem érdeklik őt az efféle nagyívű dolgok... :)

Ha az írott fantázia és egy könyv drámai elemeinek filmre ültetésének problematikájából indulunk ki, akkor tulajdonképpen arra az eredményre juthatnák, hogy minden fantasy és sci-fi megfilmesíthetetlen. Hisz egy-egy szereplő mindenki fejében máshogy néz ki. Mindenki számára más és más jellemtöredék lehet fontos, más drámai elem, akár EGY MONDATOT is másképp értelmezhetnek az emberek egy könyben. Épp ezért a vásznon megjelenő (rendező általi) értelmezés már nem ugyanazt jelenti, mint amit neked, nekem vagy bárki másnak jelenetet valaha az eredeti mű. Számomra a legnagyobb tanulság ebből a szempontból a Gyűrűk Ura könyv film utáni elolvasása volt. Mert egy kicsit mindent másképp láttam már benne, mint mikor a film előtt olvastam. Megfilmesíthetetlen? Ilyen nincs. Nehezen megfilmesíthető, az igen. Pont ezért nevezik az ilyen típusú forgatókönyveket adaptáltnak, mert nem magát az irodalmi művet, hanem annak eszenciáját próbálják visszaadni. És ebből a szempontból szerintem a GYU trilógia - bár én is hiányoltam belőle dolgokat - összeségében jól teljesített!

A lányokat azért hoztam fel példának, mert egyrészt korábban szóba került Liv Tyler, másrészt mert jól illusztrálják a problémát: Állítólag rendkívüli alakok, ehhez képest a filmben Galadriel egy középkorú háziasszonyra, Arwen pedig az érettségi bál üdvöskéjére hasonlít. A tündeparókákról már ne is beszéljünk (azokat legfeljebb a Kék Osztriga Bár törzsközönsége képes komolyan venni). Ezek egyébként simán beleférnének, de pont az a gond, hogy Jackson túl sokat vett el, miközben nem látom, hogy bármit is hozzátett volna. A tájak szépek voltak, elismerem. A zene pedig hallgatható. Ennyi.