tulajdonképpen meglepő, hogy pont koreából érkezik az utóbbi évek legletisztultabb zsánerfilmje, hisz a kistigrisek messze földön híresek arról, hogy szeretik kutyulni a stílusokat. ezúttal a szörnymoziból nem lesz családi melodráma, a pszichothtiller pedig nem vált át idegen lényekkel felvértezett abszurd komédiává (a címeket nyugodtan beírhatjátok).

a költőből lett filmrendező ha yu kilengésektől mentesen, megfontoltan épít gengszterfilmet a kisember felemelkedéséről és zuhanásáról. a jól ismert paneleket ügyesen forgatja, s ugyan filmjének egyetlen olyan jelenete nincs, amit ne láthattál volna már korábban, a dirty carnival mégis frissnek hat, hisz az epikus hossz, a szerteágazó (és mégis jól lekövethető) sztori mögött nincs színpadiasság: a főnökök nem üvöltöznek, a kiiktatott emberek nem járják el a haláltáncot, miután szitává lőtték őket, s maga a főszereplő sem változik át érinthetetlenné. inkább tűnik éretlennek, egy fiatal srácnak, aki egyszerűen nem elég dörzsölt, nem elég tapasztalt ahhoz, hogy igazi főfőnök lehessen belőle. nem mohó, nem forrófejű, mint egy scorsese-gengszter, csupán hoz egy hülye döntést.

ami pedig az elengedhetetlen összecsapásokat illeti: az oldboy óta nem láttam ehhez foghatóan realisztikus, megrendezettséget és pompát mellőző verekedéseket. ilyen egy mocskos karnevál. (trailer)