las vegast látni kell. látni kell, hogy utána elmondhasd - minden liberalizmusodat latba vetve -, hogy ekkora fertőt még nem pipáltál (te, aki thaiföldön és a 8. kerületben még nem jártál :). nem is a minden sarkon képedbe ajánlott kurvák (kétlábú, négylábú, fiú, lány, mindegy), nem is a városnyi tivornya, amely alkohol és testnedvek formájában ömlik az utcán, hanem az a tömény giccs verte ki a biztosítékot, ami a várost jellemzi. new york két négyzetkilométerre tömörítve - egy másik sarkon ugyanez párizzsal, siegfried és roy (ezek még mindig élnek?!) és robin williams az mgm-ben, a belaggio előtt pedig elton john hangjára hangszerelt szőkőkút-balett. valamennyi kaszinót túlzó, már-már megfélemlítően arrogáns pompa jellemezte, így végül a flamingóba merészkedtünk be, amely megőrizte a régi iskola visszafogottan hivogató báját. talán ez az egyetlen olyan kaszinó, ami már 20-30 éve is állt. las vegas folyamatosan változik. ottjártunkkor is megcsodálhattuk, hogy kisebbfajta város épül a város középpontjában. ez az építmény már kezdeti formájában is visszatetsző volt. a "tovább" mögött sok-sok kép...
a las vegas blvd felülről.
a new york, new york szabadságszoborral, empire state buildinggel, brooklyn bridge-dzsel és így tovább.
a camelot. igen, csúnyább, mint a first knightban.
a monte carlo bejárata.
párizs revisited.
a belaggio és az előtte elterülő tó, melyen 15 percenként életre kelnek a szökőkutak, s meghal a jóízlés...
a flamingo bejárata: old school.
ennél az asztalnál játszottunk ty-jal, aki 40 dolcsit nyert, én meg kemény 26-ot. el tudjátok képzelni?! visszanyertük a benzin árát, nem jöttek biztonságiak, hogy eltörjék valamelyik ujjunkat: ez volt életünk leboldogabb napja, yeah! :) (tíz dolcsis alapon játszottunk, s alig-alig léptünk túl a piros/fekete stratégián. :)
Az oldalon található tartalmak kizárólag
