az egész ott kezdődik, hogy február 14-én délelőtt már ne is reméld, hogy a kedvenc éttermedbe legyen estére hely. mielőtt még bárki megbotránkozna, nem Valentin napot szerettünk volna ünnepelni, hanem a "mélyebb" megismerkedésünk évfordulóját. az már csak hab a tortán (vagy inkább hihetetlenül béna??), hogy ez pont február 14-re esik.

ráérősen dél körül telefonáltam az étterembe, hogy foglaljak asztalt. miután a recepciós kellően kiröhögte magát, közölte, hogy 22 óra után akár mehetünk is. letettem. majd mindenféle kényszerű kitérő után AE-vel a Pampas mellett döntöttünk, amit kívűlről már régóta nézegettem, de még nem jutottam odáig, hogy be is merészkedjek. a környezetemből többen is ajánlották, és lévén argentín steak house, sejtettem, hogy ez a férfiak birodalma. 

fél 6-ra foglaltunk asztalt, de már a nemdohányzó részben nem volt hely, így az egyébként alig füstös dohányzóba kerültünk. a pincér kelletlenül az asztalunkhoz kisért minket és elvette kabátjainkat, majd egy erős fél órát hagytak nekünk az étlapok társaságában, annak ellenére, hogy mindketten 5 perc alatt választottunk és finom utalás-féleképpen a becsukott étlapot magunk mellé helyeztük. nem baj, megszoktuk, hogy Budapest a bunkó pincérek hazája, így egy válrándítással elintéztük az egészet.

bár mosolygós és jókedéjű emberek vagyunk, egyszer sem sikerült elérnünk, hogy pincérünk csak egy kis lazaságot is mutasson. nagyon vigyázott, hogy még véletlenül se ajánljon az étlapról, vagy segítsen a választásnál, így kértük, amit kigondoltunk, AE közepesen átsütött NY steaket, én pedig vérben tocsogó sirloin steaket.

hiába van minden steak fajta 3 méretben, a franc sem sejtette és a sráci sem említette, hogy a 32 grammos húsdarab még megsütve is akkora, mint egy nagyobb férfi tenyér. mivel önkéntes segítség ezúton sem érkezett, majdnem leájultam a székről, amikor elém dobták a tányért. persze, jogosan kérdezhetitek, hogy miért nem kérdeztünk, de nem ez volt az egyetlen probléma: AE húsa messze nem volt mediumra sütve, és igen zsíros volt, az enyém viszont minden bunkóságért kárpótolt, egyszerűen mesés volt és a másnapi székrekedést könnyedén bevállalva, az utolsó falatokat már csak a késsel leszorítva a torkomon abszolváltam az ételt. kisérőként én vegyes salátát ettem, AE pedig egyrészt lopkodott a salimból ill ette a saját steak burgonyáját, amihez kezchup-öt is kért (ekkor a konyha felől halk morajlás hangzott és a pincér arca gyengéden megvonaglott a kíntól).

a főétel után természetsen egy brownie-t még muszáj volt közösen ennünk, de ott már tényleg a székről lefordulósan pislogtunk magunk elé, és fogalmunk nem volt, hogy a gyomrunk hogyan fogja túlélni a meglepi thai masszázst.

ok, én tudom, a sorrendet fordítva kellett volna, de hát mit tegyek, ha minden szervezést a szokott módon az utolsó pillanatra hagytam, így a masszázs szalonban már csak 8-től volt kettőnknek hely.

a szalon kultúrált volt és tiszta, és a 140 centis 35 kilós thai csajok 50 foggal a szájukban kedvesen és bugyután nevetgélve fogadtak, beterelgettek a fülkénkbe, ahol tiszta inget és nadrágot adtak és átöltözés és lábtisztítás után lefektettek a hátunkra. AE a mellettem levő matracon feküdt, és az őt "választó" kiscsaj feltünő zavarában folyamatosan nevetett és érthetetlen nyelven beszélgetett az engem gyúró lánnyal. ne értsetek félre, még véletlenül sem vagyok rasszista, és, ami ezután következett a thai nép végtelen tiszteletét ill a thai nők erős markának hihetetlen csodálatát vívta ki bennünk. az első fél óra a két láb és talp tökéletes átgyúrásával telt el, amibe időnként belevegyült némi combon álldigálás ill. az apró, ám végtelenül hegyes thai női könyökök comb, ill. vádliba illesztése is.

AE és én csak halkan nyögtünk, ill. felváltva nevetgéltünk félszegen. az első 5 perc után én legszívesebben térden állva könyörögtem volna a kiscsajnak felajánlva minden ingó és ingatlan vagyonomat, csak hagyyja abba, de nem futamodhattam meg. AE-től még néha kérdezte az ő csaja (érthetetlen angolsággal), hogy fáj-e, de engem az enyém úgy hajtogatott és gyúrt, hogy nem volt kegyelem. a második félórában jött a hasonfekvésben, ill. törökülésben elszenvedett hát-helyretétel. no, itt volt minden, csak úgy mélyedtek az apró thai női talpak a gerincvelőmbe, de én már csak rezignáltan bámultam magam elé, ill 1-2 csikisebb ponton felvihogtam. sejtettem, hogy ez is olyan, mint a jóga, akkor jó, amikor vége van.

és legnagyobb meglepetésemre, minden szenvedés ellenére remekül éreztem magam utána. a thai masszázs lényege, a letapadt izmok fellazítása, a méregtelenítés és az eltévedt izületek helyre rántása, tökéletesen működött. AE azóta is hátfájásra panaszkodik, de meglepetésemre nem mondta, hogy soha többé, csak annyit, hogy legközelebb nem a tradícionális száraz masszázst vállalja be, hanem az illóolajos nedvest.