a tobbiekkel ellentétben én csak a mozis forgalmazásból mazsoláztam össze egy top 10-et. a 2006-osnál jobb év, de azért annyira nem voltam elájulva a tavalyi terméstől.

10. flags of our fathers (2006, usa, clint eastwood)
látszólag középsőujj mutatás a második világháború egyik legnagyobb jelképének, az iwo jimán harcoló amerikai katonákról szóló híres-neves fényképnek. egyesek mítoszrombolásról beszélnek, pedig pont arról szól a flags, hogy ezek a srácok még akkor is hősök, ha nem tartják magukat annak. mindegy ki volt azon az átkozott képen, amikor bárki rajta lehetett. clint karakterábrázolása is olyan, mint a híres fotográfia. nem látszanak az arcok, mégis, végtelenül kifejező és hatásos. a flags nem a ryan közlegény megmentése 2., sokkal inkább a band of brothers utóéletének tekinthető.
momentum: film végi fürdőzés a lezúzott iwo jima partjain.
mondat: nem nekem való ez a… hősködés.

9. inland empire (2006, fr-pl-usa, david lynch)
sokat kellett várni a legnagyobb élő rendező tizedik filmjére, de azért megérte. nem váltja meg a világot, mégis több szempontból is szakít a hagyományokkal. hátborzongató jelenetei, laura dern letaglózó alakítása és kísérleti jellege miatt mindenképp helye van az éves top 10-ben.
momentum: laura dern észreveszi magát a forgatáson.
mondat: (nem a mondatokért szerettem a filmet.)

8. goya’s ghosts (2006, usa-spa, milos forman)
milos forman és saul zaentz visszatért! a goya szellemei távolról sem biopic, sokkal inkább a szent inkvizíciót bemutató történelmi tabló. a főszerepekben javier bardem, stellan skarsgård és natalie portman remekelnek. érthetetlen, hogy a magyarországi moziforgalmazásból gyakorlatilag kimaradt (talán egy mozi, ha játszotta).
momentum: goya megsüketül.
mondat: kezeket is fessek a portréra?

megannyi túlértékelt újgermán film után (a kísérlet, a bukás, aki szembeszállt hitlerrel stb.) a hosszú nevű rendező nagyon odatette magát, méghozzá egy vizsgafilmmel. a mások élete is egy múlttal szembe nézős film, csak ezúttal nem a náci németország sötét éveit mutatja be, hanem good-bye lenin!-hez hasonlóan a közelmúlt eseményeit. ezúttal a stasi-lehallgatásainak poros – de legalább nem megsemmisített - aktáiba leshetsz bele. a filmet nézve két fontosabb dolog merült fel bennem: 1.) az ember tényleg a leggusztustalanabb lény ezen a földön, 2.) akár magyarországon is játszódhatna. (nekünk csak egy dokumentumfilmre futotta, bár az sem rossz darab.) a film nem lenne olyan jó ulrich mühe (r.i.p.) és sebastian koch nélkül.

momentum: gyilkos humorú viccelődés a menzán.

mondat: az állami statisztikai hivatal a hans beimler utcában megszámol mindent, tud mindent. hány cipőt veszek évente: 2,3-at. hány könyvet olvasok egy évben: 3,2-t. és hogy hány tanuló végez minden évben kettes átlaggal: 6347. de egy számot nem rögzítenek, mert egy ilyen szám talán sértené a bürokráciát: az öngyilkosságokét. ha ön felhívja a hans beimler utcát, és megkérdezi, az elba és az odera, a balti-tenger és az érchegység közt hány embert hajszolt halálba a kétségbeesés, akkor számmágusunk elhallgat, és valószínűleg felírja az ön teljes nevét. az állambiztonságiaknak. azoknak a szürkeruhás embereknek, akik gondoskodnak országunk biztonságáról és boldogságáról. 1977 óta államunk nem tartja nyilván az öngyilkosságokat. "ön-gyilkosság". így hívják. pedig e tettnek semmi köze a gyilkossághoz. nincs vérszomj. nincs szenvedély. csak a halál van. a remény halála. 9 évvel ezelőtt, amikor abbahagytuk az öngyilkosságok számlálását, csak egy olyan európai ország volt, mely magasabb értéket ért el: magyarország. ő utánuk mi jöttünk, az élő és lélegző szocializmus országa. az egyik ilyen számlálatlan albert jerska volt, a nagy rendező. ma róla szeretnék beszélni.

6. bourne ultimatum (2007, usa-ger, paul greengrass)
a sorozat legjobbja, méltó befejezése egy egyenletesen magas színvonalú trilógiának, pláne, ha tényleg nem folytatják. (ÁMEN!) van itt minden, mi szem szájnak ingere: gyalogos menekülés, soha véget nem érő, elkeseredett ökölharc, motoros menekülés, háztetős üldözés/menekülés, autós üldözés. a film végig pörög, s nem esik abba a csapdába, hogy a végére érdektelenné válik. greengrasséknak sikerült az, ami általában senkinek sem szokott: úgy folytattak egy, az előző részhez szorosan kapcsolódó filmet, hogy az önmagában is megállja a helyét.

momentum: bourne kétségbeesett bunyója a fürdőszobában.

mondat: (dettó, mint az inland empire-nél, csak éppen másképp.)

5. perfume: the story of a murderer (2006, ger-fr-spa, tom tykwer)
a parfüm képzelgés egy olyan világról, amelyben elkészülhet a tökéletes illat. de hogyan lehet tökéletes az, ami megfoghatatlan? nehezen feldolgozható vagy megragadható ezért az értékelése teljesen szubjektív. jean-baptiste mozarti figura, mert különleges érzékenységgel rendelkezik. míg isten kedvence abszolút hallással volt megáldva-megverve, addig hősünk sorstragédiája az abszolút szaglás. mindkét mívész előállította a tökéletes alkotást, s végül ez lett a vesztük. a végkifejletet csak dicséretet érdemel, annak ellenére is, hogy tom tykwer túlrendezte azt az ominózus jelenetet.
momentum: az ámor és psyché másolása.
mondat: …nem utálták, csak éppen tartottak tőle.

4. little miss sunshine (2006, usa, jonathan sayton & valerie faris)

az év legvidámabb drámája. egyszerű road movie-s klisékkel operál, mégis minden perce arany. ügyesen kerüli a giccset és nélkülözi a sablonos karaktereket. a jóbarátokhoz hasonlóan örök kedélyjavító gyógyszer. fontos érv még mellette, hogy homer simpson is neki adta volna a legjobb film oscarját. és ha homer mondja…

momentum: superfreak, mi más!

mondat: jobb fej vagy, mint ahogy kinézel.

 

 

3. zodiac (2007, usa, david fincher)
a zodiacot nagyon könnyű leírni, ha egyszer már elvesztél a nevek, a helyszínek és az időpontok rengetegében. de ha adsz még egy esélyt david fincher legújabb mozijának, akkor gyönyörűségesen szép élménnyel gazdagodhatsz. a zodiac talán nem olyan anarchista, mint a fight club, nem olyan kegyetlenül igazságtalan, mint a se7en. mivel a zodikus egy igaz történet sokkal kimértebb és lasabb. ennek ellenére ugyanolyan következetes, jól átgondolt, mesteri módon ledirigált rémtörténet, mint fincher korábbi fimljei, éppen ezért a végkifejlet most is több, mint nyugtalanító.
momentum: graysmith a zodiákus gyilkos szemébe néz.
mondat: mielőtt megöllek, kidobom a gyerekedet az ablakon.

 

2. el laberinto del fauno (2006, mex-spa, guillermo del toro)
guillermo del toro filmje nem azért különleges, mert jó érzékkel mossa össze a valóságot az álommal, nem! ma már egyre inkább tré dolog álom-e vagy valóság filmeket készíteni. egy a elragadó fantasyre számítottam, de az utóbbi idők legkeményebb drámáját kaptam. a filmben franco katonáinak önkényeskedése feltáróbb és húsbavágobb, mint bármi, amit korábban láttam - ugyanakkor soha nem öncélú! ami nem sikerült koltai lajosnak a sorstalansággal, az del torónak akaratlanul is igen: a gyeremeki lelken keresztül ábrázolni azt, amit nem lehet. az alkotók valszeg nem is voltak tisztában vele, hogy a tavalyi év egyik legsajátosabb remekművét hozták létre.
momentum: torokszorító befejezés.

1. the simpsons movie ( 2007, usa, david silverman)
a produkció igenis megáll a lábán mozifilmként is. az alkotók képesek voltak egy valamirevaló történetet elmondani, és az „oldskul” animáció bármelyik 3D-s pingvines-szörfös filmmel felveszi versenyt. springfield már megint a legégetőbb problémákra (környezetszennyezés, s ami még rosszabb: álszent divat-környezettudatosság) hívja fel a figyelmet a legkülönbözőbb eszközökkel. hol kiparodizálja, hol csak közli, míg másutt fuckot mutatva - de mindig csak kedvesen, káromkodás és öncélúság nélkül, ahogy megszoktuk. legnagyobb érdeme, hogy egyszerre koncentrál a történetre, a karakterekre (ebben a filmben inkább csak a családra, de lesz ez még másképp is) és a húsz másodpercenként kötelezően elvárt poénokra.
momentum: rozmár gta.
mondat: pókmalac.