Hollywood lelkiismerete alkalmanként megszólal, ekkor többnyire az (őket is érintő) épp aktuális problémákat járják körül, a kelleténél jóval többször. Öt évet kellett arra várni, mire 9/11-et a mozikban is viszontláthattad, a United 93-tól méltóbb emléket nem is állíthatott volna Paul Greengrass az áldozatoknak. Aztán jött Oliver Stone, aki a World Trade Centerrel alaposan mellényúlt, nagyon rossz oldalról közelítette meg a kényes témát. Manapság a post-9/11-es filmek idejét éljük, számos nagynevű rendezőt ihlettek meg a történések, Robert Redford sem hagyta annyiban a dolgot.

A történetet három különböző szemszögből láthatod (professzor és diákja közötti eszmecsere; egy szenátor őszinte vallomása a sajtó egyik neves képviselője előtt; két jóbarát harca a túlélésért egy félresikerült bevetés után), de a hasonló struktúra ellenére sajnos fényévekre van Alejandro González Iñárritu és Guillermo Arriaga mesteri kirakós trilógiájától (Korcs szerelmek, 21 gramm, Babel).

A három cselekményszál közül magasan kiemelkedik a szenátor irodájában játszódó rész, ahol Tom Cruise egész egyszerűen lejátssza Meryl Streepet a vászonról. A bulvársajtó elsőszámú üdvöskéje visszafogott alakításával is lehengerlő tud maradni, sajnos ugyanez már nem mondható el idősebb kolléganőjéről. Nagy nehezemre esik ezt leírni, de a filmben a leggyengébb láncszem Meryl Streep, valamint az ő újságíró "nagymamája". Persze ez nem egyedül az ő hibája, a fő bűnös Matthew Michael Carnahan forgatókönyvíró, akinek idén még a The Kingdom (A királyság) című filmet köszönhetted (és ő jegyzi a jövőre bemutatásra kerülő, Russell Crowe és Edward Norton nevével fémjelzett State of Play-t is). Segítségével bő fél órányi érdembeli történést közel 90 percig nézhetsz, ugyanis az említett cselekményszálon kívül a másik kettő kevés hasznos információval tud szolgálni.

A professzor és diákja közt elhangzó beszélgetés inkább tűnik példabeszédnek, mint egy korrekt érvelésnek az elherdált tehetségről. A frontvonalon lévő két jóbarát történetén keresztül azt is megtudhatod, hogy a háború rossz dolog és sokszor ártatlan életeket követel, de ezekkel az egyetemes gondolatokkal már ezer másik helyen találkozhattál, szinte csak jobb formában.

Robert Redford 7 év rendezői szünet után félredobta a szívhez szóló történeteket és az érdekes kisembereket, nagyvadra akart menni. Csak az a baj, hogy csúzlival nem lehet egy mamutot leteríteni, a következő alkalomra javaslom egy megfelelő célpont és hozzá illő fegyver kiválasztását.