nem csillagpor, hanem tündöklő állócsillag a 2000-es éveket jellemző jellemző fantasy-áradatban. szomorú tehát, hogy amerikában összesen kevesebb pénzt termelt, mint a hp5 bemutatójának második hétvégéjén. neil gaiman neve bár sehol sem ismeretlen, páncéljukra csak a hardcore fantasy-rajongók emelik, és sokan nem is tudtak a szerző azon meséjéről, amely minden korosztálynak szól, és amivel matthew vaughn már akkor szemezett, mikor még csak producerként tevékenykedett egy bizonyos guy ritchie mögött.

kitartó udvarlása és rendezői bemutatkozása, az elegáns layer cake végül megszerezte gaiman jóváhagyását; az abszurd humoron nevelkedett jane goldman forgatókönyvíró bevonásával szövegezett, élettel és szellemel teli szkript olyan neveket vonzott a projecthez, mint robert deniro és michelle pfeiffer - mindkettőnek kijárt már egy decens szerep, s bizony csillagfénnyel szórják be a vásznat: ha lenne igazság a földön, michelle pfeiffer neve ott szerepelne az oscar-átadón a legjobb epizódszereplők listáján; egy kis huncutkodás kedvéért az öreg deniro pedig képes nagyon-nagyon messzire menni, oly messzire, hogy csak egy hajszál választott el attól, hogy besokkaljak.

a filmnek otthont adó stormhold birodalomban viszont egy hajszál is csodákra képes. boszorkányok, intrikus hercegek és égi kalózok varázslatos világa ez, melyet egy mágikus fal és egy kungfuzó matuzsálem választ el angliától, és annyi kalandot és fantáziát rejteget magában, mellyel száz harry potter sem képes versenyezni. nagy szavak ezek, tudom, de a döcögős kezdést követően a film lágyan, de határozottan szippant magába, s majd minden percére jut egy-egy különleges csoda, ezeket még a túlontúl harsány zene és claire danes botrányos játéka sem tud tönkretenni: a színésznő antitálentuma akkor mutatkozik ki leginkább, mikor az egérré változtatott tristannal beszélget. apropó tristan: charlie cox igazi releváció, meggyőzően játszik geeket és hőst, frissességével remélem, még sokszor találkozhatok a filmvásznon. és jól nyisd ki a szemed, hisz másodperces kameókban olyan arcok tűnnek fel, mint peter o'toole, rupert everett, dexter fletcher, vagy a the office-ból ismert ricky gervais.

monty pythont idéző humor, maximálisan kihasznált költségvetés (ez a látványvilág csak 70 milliót kóstált?), gyermeki báj és felnőtt szellemesség: a stardust minden hibája ellenére azonnal a szívembe zártam. a legszerethetőbb mesefilm a the princess bride óta. (trailer)