Nekem még mindig marad a DVD formátum :) Egy ideig... Mivel nálam nem a technika a mérvadó, inkább a film. Az meg tök mind1 min van, ugyan olyan értékes vagy értéktelen. A formátumtól semmi nem lesz több, kevesebb max. élvezhetőbb...

ha egy film élvezhetőbb, attól lesz nem több?

az viszont tény, hogy a 300-dvd képminőségét rendesen elbarmolták.

nem csak azét. az elmúlt 1-2 évben valamennyi warner-dvd képminősége botrányos. épp tegnap néztük a hosszú jegyességet, ami jó két és fél éves kiadvány és simán kenterbe veri az elmúlt év teljes warner-termését. aztán ott van a swordfish, ami talán minden idők legjobb dvd-transzferével bíró kiadványa: nem mai gyerek.

van benne valami, a sorozatok képminőségéről nem is szólva. ha jól belegondolok, utoljára talán a batman beginsnek volt nagyon odabaszós képe.

De, valamilyen szinten több lesz, viszont egy szar film akármilyen hiper kiadásban jelenik meg, akkor is csak egy szar marad. A jó filmeknek meg totál mindegy, mivel azok tv-ben, vhs-en vagy dvd-n jelennek meg, mert akkor is ugyanazt is nyújtják: mondanivalót. S ez a lényeg igazából, szerintem...

Pedig a film képből és hangból áll és sok filmen dollár milliókat költenek arra, hogy ezek megfelelően legyenek összepaszintva... egy hangmérnök munkája is nagyon fontos és aki például megnézi a Világok harcát egy zizegős TV-n VHS-kazettáról, ratyi hanggal, az töredékét kapja a teljes film értékének, mert a filmhez hozzátartozik, hogy a néző maga alá csinál, amikor rákezdenek a "dudálásra" az 'alienek'. Persze a film jó VHS-en is, ahogy egy Szerb Antal könyv is élvezetes marad, még akkoris ha kitépem minden huszadik oldalát, de akinek van igénye az törekszik a teljességre, ami a mai filmek esetén az eredeti képarány mellett a csúcsminőségü képet és hangot is jelenti.

Nem technika ellenes vagyok, csak a filmek szeretetének már lassan semmi köze nincsen semmihez. Már fontosabb, hogy a blu ray milyen istenkirály és csazazért veszünk meg egy filmet, mert blu ray. (maga a film, már nem is érdekes) Ez kezd zavarni, a sok bába közt elvész a gyerek.

egy rossz filmet akármilyen remek specifikáció se ment meg. Persze, lehet szépen álcázni a film katasztrofális hibáit a cgivel, a remek képpel és a szomszédcsalogató (halkiccsad mán le!;>) hanggal, de ettől még a film rossz marad (ld star wars episode 1... moziban -premier vetítésen- ütött, otthon meg rá kellett jönnöm, hogy ez a film egy silány cgi fércmunka, Steven Segal filmekhez hasonlítható értékkel). Tehát egy rossz, de alapvetően látványos filmet még megmenthet a dolog. de csak akkor, ha a néző lekapcsolja az agyát. Egy remek, de gyenge specifikációjú film általában remek marad (kivéve, ha már nagyon zavaróan rossz a képe/hangja). Nálam ott kezdődött a specifikáció-fetisizmusom, hogy néztem divX formátumban a brazilt, aztán fakkoltam, mert a képi információk jórésze elveszett, és ez zavart a film teljesmértékű élvezetében (jó, nagyon tömör és iszonyatosan részletes a képi világa, Gilliam többek között emiatt a kedvenc rendezőm). ugyanúgy, a Mechanikus Narancs attól függetlenül alapfilm marad, hogy Beethoven csodálatos kilencedikje eléggé laposan szólal meg a végén (koncertteremhez vagyok szokva klasszikus zene tekintetében). tehát: kevésbé lesz élvezhető, de attól függetlenül egy alap film még alap film marad. ennek összességében azt tudom csak mondani, hogy rossz filmet felesleges a világbajnok specifikációk miatt megvenni. és hogy témávba is vágjon: a 300nak rossz a képe dvdn, olyat meg elvből nem veszek;>>

arról nem is beszélve, hogy rossz film. :)

Nem is arról van szó, hogy a jó specifikáció megmenti a rossz filmeket, vagy hogy a jó filmek nem maradnának jók, rossz minőségben is, hanem hogy a szép kép és a jó hang ugyanugy hozzátartozik az igényes film-szeretethez, mint esetleg a jó sztori/hangulat szeretete stb. (sőt ezek erősen függnek egymástól: ahhoz, hogy átjöjjön mondjuk egy Álmosvölgy legendájának a hangulata igenis kell a jó hang-keverés és a szép kép... ahogy egy festményt sem homályosan akar látni az ember, mert fontosak a részletek és hozzátartoznak az alkotáshoz).

Bomarr: ebben igazad van. viszont filmtől is függ, hogy mi a maximálisan kihozható belőle. illetve amit érdemes belőle még kihozni. ez nagyban függ a rendezőtől is, avagy mennyi a képekben a hasznos információ/mennyire részletes a kép -minimáltól (Bad Taste) a barokkosan túldíszítettig (Paprika)-, milyen volt az eredeti hangkeverés. meg elrettentő példának ott a Derszu Uzala, aminek a szó szoros értelmében elszállt a képe az idők folyamán. az új formátumokból sajnos a filmek jórésze nem fog túlzottan profitálni, hacsak nem kapnak egy nagyon durva felújítást.

a mozi azért attól mozi, hogy ott nézzük meg először. lehet bármennyire is jó film pl. az álmosvölgy dvd-n, azért moziban volt az igazi.

Teljes mértékben egyetértek Proci által megfogalmazottakkal, ezért büszkélkedem még komoly VHS gyűjteménnyel :) Olyan ritkaságok vannak rajta, hogy semmi pénzért nem dobom ki. :)