la science des réves / az álom tudománya (2006). már a kísérőfilm is megéri a pénzét: a filmszemle után most először láthatja a magyar közönség moziban a 639. baba című magyar rövidfilmet, amely egy (anti)utópisztikus társadalomról rajzol szobaméretű szkeccset, szatirikus ecsetvonásokkal, enyhén nyomasztó légkörrel. szóval olyan brazilos az egész, csak jóval szerényebb kivitelezésben. ám a pirc kapitány fíling mégsem érezhető rajta, maximum a zenén. de annyi baj legyen: az ötlet, a játék (scherer péter és murányi tünde) és a kellemes slusszpoén simán elegendő ahhoz, hogy az ember melle büszke dagadjon: ez egy jó magyar munka! (az meg tipikus magyar mentalitás, hogy bár a írók, rendezők, producerek teljes triumvirátusa eljött a mai sajtóra, a jelenlévő újságírók egyetlen kérdést sem tudtak nekik szegezni.)

a pompás előételt mennyei fő fogás követett. michel gondry nevét akkor jegyezte meg a moziba járó világ, mikor azzal a hosszú című jim carrey film befutott a mozikba, hogy rendesen megdolgoztassa az agyat, s legalább annyira elkábítsa az érzékszerveket is. egy kissé túlságosan is. gondry ezúttal charlie kaufman nélkül forgatott: munkájából hiányzik is mindaz az egzisztenciális gyötrődés, amely hajlamos kissé hazavágni a kaufman-irományokat. az író szelleme nyomokban ugyan jelen van a science-ben is, főleg a főhős félénkségében (akit ironikus módon a latin lover garcía bernal kelt életre), és a szomszéd lánnyal kibontakozó szerelem sem mentes az önmarcangoló döcögéstől, de ne rémülj meg: ez a film sokkal játékosabb, szárnyalóbb és - nincs jobb szó - kedvesebb, mint bármi, amit mostanság a filmvásznon láthatsz.

stéphane, a feltaláló párizsba jön, ahol egy nem túl kreatív munka várja. az unalmas hétköznapokat a szomszédban élő stéphanie teszi elviselhetővé, akivel szinte azonal közös hullámhosszra kerülnek. apropó hullámhossz: a fiú legnagyobb vágya, hogy képes legyen kontrolálni álmait, ám az álomtudomány veszélyes terület, és idővel stéphane elbizonytalanodik azon, hogy ki és mi irányít kicsodát és micsodát...

aki ismeri a gondry rendezte videoklipeket, tudja jól, hogy a gall direktor milyen gyermeki bájjal és játékos fantáziával építi fel álmait, méghozzá tesco gazdaságos elemekből, melyek egy pillanatra sem tűnnek gagyinak, mivel mindnek megvan a maga helye és szerepe. gondry kimeríthetetlen képzelete ismét csodát művel a vászonnal; az ehhez mért üditő nemzetköziség (a szereplők kb. mondatonként ugrálnak a francia, a spanyol és az angol nyelv között), a hol korhatáros, hol gyermekded poénok, a csodálatos hősnő (a gazella szerű charlotte gainsbourg) és a bájosan naiv hős test- és lélekközelivé teszi a varázslatot. azt hiszem, sírtam és nevettem, vagy tudom is én, de nagyon éreztem. (trailer)