a.i. - artificial intelligence (2001). nyomokban SPOILER-t tartalmazhat. ezen a filmen mindig rendesen felbaszom az agyam. talán az egyetlen olyan spielberg-produkció, melynek odagörcsölt befejezése (lásd összeállítást) nem késztet mosolygásra. sőt. a produkció hihetetlenül jól indul: elkerüli a robotos történetek évszázados csapdáját, azaz még véletlenül sem próbálja megkedveltetni metálhősét a nézővel, mivel az egy gép: mechanikus szerkezet, matematika vezérli és elektromosság hajtja, mint pl. azt a számítógépet, amely itt zümmög az asztal mellett. még maga asimov sem tudta leplezni, hogy halálosan szerelmes a robotjaiba, így aztán nem mindig volt képes hideg fejjel, hol ijesztően reálisan, hol gunyorosan szemléleni teremtményeit, mint spielberg tette azt kubrick mester hagyatékával.
mi a robot? hol a helye a társadalomban? képes-e fejlődni? eme kérdések nem véreznek el a látvány oltárán, pedig abból jókora adag van terítéken. spielberg képes túllépni a családi kereteken, és ezúttal makro szinten is helytálló képet fest egy lehetséges társadalomról. ami pedig a legfélelmetesebb: hogy történetét képes egy ismeretlen-ismerős mese cselekményébe ágyazni.
aztán szerelembe esik ő is és laza mozdulattal zsákolja a kukába mindazt, amit felépített. ott kellett volna befejezni a filmet, amikor david (haley joel osment) rádöbben, hogy nem unikum, hanem csak egy portéka egy nem létező álom nyomában, ezért aztán eldobja magától futószalagon gyártott életét. de nem, spielberg inkább ugrik 2000 évet az időben, kinyírja az egész emberiséget, s röhejes szabályok lefektetésével súlyos nonszenszitásba megy át, csak hogy hősét boldoggá tegye. így lesz egy kitűnő sci-fiből szirupos mese, 'ssza meg. (trailer)