2006 legjobbjai. albumok. az utóbbi években azt vettem észre magamon, hogy egyre türelmetlenebb vagyok, már ami a zenehallgatást illeti. nehezen tudom magam rávenni, hogy végighallgassak egy albumot, bármennyire is hájpolják, inkább dalokat ragadok ki innen-onnan, s azokat pörgetem rongyosra. szóval nem volt könnyű dolgom 2006 legjobb albumainak összeválogatásával: alig sikerült tizet (haha, pontosabban 11-et, de ez már legyen az én gondom) összekotorni, s ezeket már végképp nem tudtam sorrendbe rakni, hisz jónak jók, részleteiben néhol már-már zseniálisak, de egyik sem olyan észbontóan übrefaszántos, amit még tíz év múlva is elővesz az ember, s karcosra forgat, mint pl. a 'music for the jilted generation'-t vagy a 'dead cities'-t. tehát íme, 2006 tizenegy legkiemelkedőbb lp ABC-sorrendben.

amit - never ending (commercial suicide)

overall: a dél-ázsiai származású, angliában élő amit kamboj 2002-ben robbant be a köztudatba teljesen sajátos hangzásvilágával, a drum and bass és a dub összeházsításával. egyesek szerint azóta is ugyanazt a nótát ismétli újra és újra, pedig zenei érzékenysége, szerzeményeinek atmoszférája azóta sokat finomodott. never ending című szólóalbuma nem kevés politikai tartalommal is bír, már amennyit az in-year-face címszavak elbírnak. igazi basszusmámor sok ide-odaverődő hangfoszlánnyal.
best/worst: swastika/nightshift
want some more: amit - breezeblock session (2006. február)

audioslave - revelations (epic/interscope)

overall: ha az audioslave szóba kerül, akkor a következő szavak tuti elhangzanak: "seattle", "grudge", "soundgarden", aztán "ratm", "zack" "crossover". magyarra fordítva, chris cornell, az egykori soundgarden (tudod, 'black hole sun, won't you come') énekese és a zack de la rocha távozása után fej nélkül maradt rage against the machine összedugták kreatív buksijukat, s megalakult az audioslave, az új millenium egyik legizgalmasabb rockzenekara. három albummal a hátuk mögött most már bejáratott hangzásról beszélhetek, s e sorból a revelations sem lóg ki sok-sok fülbemászó dalával.
best/worst: revelations/original fire
want some more: chris cornell - you know my name (theme from casino royale)

booka shade - movements (get psychical)

overall: a walter merziger és arno kammermeier által alkotott német duó már a kilencvenes évek elején osztotta a 4/4-et olyan labeleknél, mint az R&S és olyan partnerek mellett, mint sven väth. igazi nevet viszont saját istállójuk megalkotását követően szereztek maguknak, hisz a tüc-tüctől zajos klubokat hátrhagyva jóval finomabb, hol trip-hoppal, hol electróval fűszerezett muzsikákat szőttek, melyek hálószobában és hajnali táncparketteken egyaránt kiválóan működnek.
best/worst: mandarine girl/paper moon
want some more: http://www.myspace.com/getbookashade

gridlok - break the system (project 51)

overall: jó lesz, ha az angol dnb-producerek összekapják magukat, mert szerte a világ minden tájékáról, de főleg amerikából hatalmas nyomás nehezedik rájuk olyan producerek részéről, mint dieselboy, hive, a tekdbz crew vagy gridlok, aki saját labele alatt olyan laza LP-t nyomott ki, melynek mindegyik számát szeretik a lemezlovasok, s hallgatása közben az ember akaratlanul is arra gondol, hogy csak ed rush & optical volt közel ilyen jó a fénykorukban. az pedig nem tegnap volt. s a pendulumos el hornet sem volt még olyan jó, mint a hollywood egyik szerzőjeként.
best/worst: bottomfeeder/wake up
want some more: gridlok - get away

the knife - silent shout (mute/brille)

overall: valami biztos van a levegőben ott fenn, skandináviában, különben az átlagembernek nem kéne állandóan olyan bandákkal szembesülnie, mint a sigur ros, a röyskopp vagy a the knife, amely az új millenium talán legőrültebb svéd formációja. az énekesnő, karin dreijer andersson hangja senkiével össze nem téveszthető (főleg ilyen szépen torzított, többször felénekelt formában), akár azt is rá lehet fogni, hogy nyavalygós, ahhoz viszont túlzottan éteri. a zene pedig kicsit olyan, mintha valaki leült volna egy casio szintivel klimpírozni. a fokozatosan egymásra épülő primitív szólamok mégis olyan egységgé állnak össze, amely ha egyszer betelepszik a füledbe, soha nem mászik ki onnan. főleg karin hipnotikus hangjával kísérve.
best/worst: we share our mother's health/from off to on
want some more: pass this on, like a pen

placebo - meds (astralwerks) 

overall: lehet, hogy a brian molko által vezetett trió baromi unalmas volt a szigeten és a depeche mode előzenekaraként egyaránt, itthon hallgatva viszont a meds majd valamenyi száma életre kel, s az ember azon kapja magát, hogy önfeledten léggitározik. az én koromban ez már eredmény. :)
best/worst: meds + song to say goodbye/one of a kind
want some more: every you and every me

plaid & bob jaroc - greedy baby (warp)

overall: az elmúlt években a brit plaid a warp istálló legmegbizhatóbb formációjává nőtte ki magát a szememben. újra és újra képesek megújulni, miközben a földön járnak (nem úgy, mint az autechre) és megbízható minőséget szállítanak (nem úgy, mint aphex). tavaly volt szerencsém élőben látni őket a grazi elevate fesztiválon, ahová bon jaroc, a banda elmaradhatatlan vizuális karmestere is eljött, hogy a régi/új zenékhez megfelelő VJ-kíséretet adjon. neve azért is került fel a nyolcadik plaid album előadói közé, mivel a dvd-melléklettel ellátott lp valamennyi számához összehozott video-kíséretet. nem ez a legjobb plaid-lemez, de az biztos, hogy a legkülönlegesebb.
best/worst: super positions/war dialer
want some more: itsu

seba & paradox - beats me (paradox music)

overall: no, már megint egy svéd őrült a házban. seba, az egyik legizgalmasabb drumfunk-producer (mármint zeneileg, mert egyébként csak mélán szokott ácsorogni a lemezjátszók mögött) és paradox, a piszkos tört ritmusok atyja már megint leültek alkotni, s kidobták az év legjobb, legatmoszférikusabb dnb-albumát. robert manos hangja pedig hab a tortán. breakage, you shall pass.
best/worst: external love/it's all love
want some more: move on

thom yorke - the eraser (xl recordings)

overall: egy egész világ fájdalma egyetlen hangban. thom yorke, a raidohead fáradhatatlan frontembere szólóalbumán se vidámkodik, ellenben valamivel több elektronikával adja tudtomra, hogy a világ egy szar hely, de nem reménytelen. üld csak végig a the prestige című filmet, s megtudod, miért.
best/worst: analyse (fan video)/skip divided
want some more: radiohead - just

tool - 10.000 days (volcano)

overall: azt írja a sajtó a toolról, hogy "art rock": nem is nagyon szokott pogózás lenni egy tool-koncerten. az emberek inkább állnak és néznek ki a fejükből döbbenten, hogy "ilyen is van?". a 10.000 days nem a legjobb sorlemez a banda történetében, de maynard james keenan (akinek van egy a perfect circle névre hallgató oldalhajtása is, for the masses) hangja sokat fejlődött, s a zene még mindig megfontoltan, lassan, de megállíthatatlanul hömpölyög végig a hallgatóság gerincén. no, mert ilyen is van.
best/worst: vicarious + the pod/lipan conjuring
want some more: stinkfist

trentemoller - the last resort (poker flat)

overall: a dán trentemoller remixeiről (a röyskopptól a the knife-ig) sokkal ismertebb, mint szóló cuccairól, ami érthető is, hisz a the last resortra gyűjtött 13, többnyire ambient nótát egy világ választja el a táncparkettre gyártott electrótól. épp ezért tudnám javasolni az album kétlemezes változatát, mivel annak második korongján sok dal táncolhatóbbra igazított és vokálosított formában köszön vissza. az első cd viszont tökéletes aláfestést nyújt egy nyugis estéhez.
best/worst: always something better/vamp
want some more: http://www.myspace.com/trentemoeller