étel ital férfi nő. tegnap zs-vel ünnepeltünk; gondoltam, adjuk meg a módját, s meginvitáltam kedvenc éttermébe, a belgrád rakparton található taverna dionysosba, amelyről a név alapján már biztos kitaláltad, hogy görög kajálda. ha nem lett volna olyan hűvös tegnap este, akkor a teraszon telepdtünk volna le, ugyanis fantasztikus kilátás nyílik a dunára, a gellért hegyre és mindenki kedvenc citadellájára. odabenn hangulatos kék-fehér kockás abroszok, fehér falak, régi osztálytársakra és színészekre (geoffrey rushra, rupert everettre, zooey deschanelre) hasonlító pincérek és pincérnők fogadtak minket, valamint a kelleténél kicsivel hangosabb görög zene (ami az est folyamán átment aphex twin féle experimentális ambientbe... vagy csak akadt a cd? :). bár nem vagyok oda a tenger kincseiért, kalamarival indítottam: mennyei volt, talán a legfinomabb, amit eddig ettem.

a pincér elnézést kért a késlekedésért - olvastom szerint a dionysos mindig frekventált hely -, de a főételek kárpótoltak minket a várakozásért. zs vega soulvakit evett (gombával, cukkinivel, paprikával), én pulykaérmét édeskés mártással (mintha kompótba mártották volna), gyümölcs-körítéssel és héjában sült burgonyával. bár az öntet lehetett volna bőségesebb, az étel így is nagyon finom volt. az est fénypontja(i) csak ezt követően jött(ek): zs desszert gyanánt a nyelvtörőnek sem utolsó kadaifi mellett döntött. a mézes édesség játssza lenyomta a chokitót "ronda és finom" téren, ugyanis nem tudtuk eldönteni, mire hasonlít inkább: egy csecsemő félbevágott arcára vagy orángután szőrös mancsára? :) az íze viszont rendben volt, habár az elém lerakott meggyes-vaníliás-tejszínes torta mellett esélye sem volt, ugyanis az aposztrofálta a tömény gyönyört: diéta ide, sport oda, minden lelkiismeretfurdalás nélkül le is gyűrtem: olyan finom volt, hogy kár lett volna meghagyni belőle akár egy morzsányit is... zs-vel eldöntöttük, hogy ha csak süteményezni is, de ide még visszatérünk. teljesen elteltünk: a számla kikérését követően azon tanakodtunk, hogy hazafelé ki visz kicsodát a hátán, mikor a pincér lerakott elénk egy-egy mézes-diós-csokis piskótakockát azzal, hogy "a cég ajándéka", én meg kapásból visszakérdeztem, hogy "ugye csak viccelsz?". "megmondom őszintén, ez a kocka nagyon nem finom, ezért mindenkinek adunk belőle" hangzott a fura válasz. csomagolt is nekünk belőle pár darabot a hazaútra. :) de nem volt igaza: ez a cucc is finom volt.