walk the line (2005). tulajdonképpen nem értem, miért kellett ilyen sokat várni erre a biopicre. johnny cashnél nagyobb amerikai idolt keresve se találhatnál, ráadásul kilengésekkel teli, drog és alkohol és persze nők által fűszerezett élete szinte ordít a vászonért. james mangold mégis évekig kilincselt az ötlettel, pedig már a főszereplője is megvolt (joaquin phioenix a gladiator bemutatója környékén írta alá a szerződést), akire még az öreg is áldását adta ("az a kedvenc jelenetem a gladiatorból, mikor phoenix azt ecseteli, hogy mit csinált maximus feleségével és gyerekével, mielőtt megölte őket" - így cash. jó srác). lehet, hogy időközben addig-addig finomította a sztorit, hogy végre valaki pénzt szánjon rá, míg a végeredmény egy erős, de standard biopic nem lett.

szórakoztató, túlkapásoktól mentes két és fél órát kínál a walk the line: johnny cashről, az emberről csak módjával mesél (ebből a filmből nem fog kiderülni, hogy mekkora megalomániában és kényszeres dominanciában szenvedett), johnny cashről, a zenészről viszont be nem áll a szája (az énekes valamennyi fontosabb slágerét meghallgathattam, többnyire elejétől végéig), ami nem feltétlenül baj, ugyanis joaquin phoenix baromi jól eladja a figurát; hangját hónapokig képezte, hogy kellőképp elmélyüljön, és manírjaiban, gesztikulálásában sincs hiba, továbbá az sem elhanyagolható szempont a szerep átérzésében, hogy cashhez hasonlóan ő is elveszítette fiatal testvérét (river phoenixet).

megfelelni a faternak, leküzdeni a múlt démonait, választani a család és a karrier között, elmerülni drogban, duhajkodni, kijönni a drogból, hosszú éveken át fűzni a nőt (june carter szerepében reese witherspoon hibátlan), végül tudatni a nézőkkel azt, hogy ez a figura miért is érdemelt egy egész estés filmet (cash magáénak mondhatja a rock'n'roll történetének egyik legfontosabb pillanatát, az 1968-as fellépést a folsom fegyházban): mangold filmje nem hagy ki egyetlen ziccert sem, pont ezért kínál a tavalyi ray-hez hasonlóan illékony élményt, habár taylor hackford szintén sok oscarra jelölt filmjénél azért sokkal összeszedettebb.