étel, ital, férfi, nő. tegnap este zs-vel a pater marcus-t látogattuk meg, amely büszkén hirdeti magáról, hogy ő egy belga apátsági söröző. és tényleg: ezerféle sörkülönlegesség közül választhatsz, s ha mindenbe bele akarsz kóstolni, akkor sem kell feltétlenül négykézláb távoznod, hisz a csapoltakat kis kiszerelésben, fatálcán felszolgált ötös löketekben is kérheted (ezt hívják félméter sörnek). söröző ide vagy oda, mi bort kértünk, méghozzá cserszegi fűszerest, amely nem csak zamatos, de illatos is, ahogy az egy fűszeres bortól elvárható. maga a hely meglepően autentikus és visszafogott, valódi középkori hangulatot áraszt magából, nincs túlzsúfolva csiricsáré bizgentyűkkel, hogy az ember már-már múzeumban érezze magát (mint sok más régi korokat mímelő placcokon), s csak félve vegye kézbe a villát, nehogy leverjen valamit. az ételválaszték szűkös, de nagyon jól szelektált: zs gombalevest evett, és amilyen gyorsan elpuszította, legalább annyira izlett neki, a részemről mozarellás, paradicsomos pulykát fogyasztottam faszénen sült krumplival - ez utóbbit mindenképp próbáld ki, ha erre jársz, mert világbajnok. desszert gyanánt zs áfonyás charlotte-tal küzdött - az a porció még rajtam is kifogott volna -, én pedig egy csokis fondüvel malackodtam egy sort (mert azzal csak azt lehet). az elfogyasztott étel- és italmennyiség hatására kicsit elbágyadtunk mindketten, ezért elhatároztuk, hogy egy kis sétával pusztítjuk el az elfogyasztott kalóriákat. a kis sétából maratoni mászka lett, de hidd el nekem, egy vidéki srácnak a budai vár, a lánchíd és a parlament látványa az esti hóesésben egyszerűen páratlan.