2005 ömlesztve. sokáig spekuláltam azon, hogy írjak-e összefoglalót, mert olyan nagypapásnak éreztem a dolgot, aztán rájöttem, hogy a megérzéseim csalókák: nagypapa koromban majd jó lesz visszanézni ide, és elolvasni, mit tettem az úr kétezerötödik évében, hisz már most se tudom, mi a különbség 2001 és 2002 között. szóval címszavakban kb. ez történt: leadtam 45 kilót és egy szar állást, amivel már évek óta küszködtem, és csak azért nem hagytam ott a francba, mert olyan baromi kényelmes volt, mellette pedig csinálhattam ezt, aminek most már neve is van, sőt nekem is van nevem, ami már rövidtávon sem túl rossz dolog. a fene nagy időmet arra használtam, hogy két további melóba bonyolódjak; sajna, úgy tűnik, az egyikből már kifelé áll a szekerem, habár ezeknél soha nem lehet tudni: van, hogy egy hónapig szarnak az emberre, aztán hirtelen a nyakadba zúdítanak egy rakás feladatot, aztán mikor számon kérsz, megjegyzik, hogy ők nem szeretik, ha fenyegetik őket. vazze, nem fenyegetés, hanem kérés. nem írok nevet. a másik meló görnyedős és pepcselős, de van jövője, főleg ha a gazdája is rendesen ráfekszik és nem egyik szikrától a máikig ugrál - de majd akkor, ha végre feltalálták a klónozást. mi volt még? elértem a harmadik ikszet, kb. három napig baromi öregnek éreztem magam, gyíkká változtam, de aztán elmúlt. szerelmes lettem, harcias, vad és intenzív dolog volt: teljességgel életképtelen. kimásztam belőle, de visszaráncigáltak, majd rekord gyorsasággal ki is toloncoltak megint. sebaj, akkoriban már 32 foggal rágtam a zsinórokat és most új vidékek felé kacsingatok. apropó vidékek: megjártam franciaországot, beugrottam egy pizzára olaszországba (ezt annyira szeretem így mondani, mindenféle nagyképűség nélkül, de komolyan!), megcsodáltam giger fantasztikus tárlatát, még le is fotóztam, mire megszólalt a riasztó. :) életemben először elhagytam a kontinenset, körbesasoltam new yorkban, kapásból beleszerettem: visszamegyek még oda és cukormázas mogyorót zabálok majd a central parkban. esetleg művelek valami sokkal értelmesebb dolgot is ott. vagy nem. washingtont is megnéztem: hatásos, de túl rideg, a mi fővárosunknak közelébe se ér. minden zajával és füstjével együtt. oda húz a szívem, régóta felfelé kacsingatok, mellé most már nagyon utálom azt a várost, ahol dekkolok. remélem, hamarosan sikerül elvvágni a köldökzsinórt és felcuccolni a big city-be. örülök az új barátoknak és sajnálom, hogy néhány régi elhalványult, m-nak nem kéne haragudnia rám, én tényleg csak azt akartam, hogy más szemmel is lássa a helyzetét, jót akartam: ellenben ő a legjobbat akarta, amit én nehezen tudtam elképzelni. úgy tűnik, meghazudtol, s ennek baromira örülök. ááá, majd elfelejtettem! voltam pár durva koncerten is. egyszer összeírtam, melyik az a 7-8 banda, akiket látni szeretnék élőben, mielőtt meghalok. no, erről a listáról tavaly hármat is kipipáltam. habár az egyik csak fél pipát érdemel, a bécsi NIN-koncert előtt olyan durván fejbelőttem magam, hogy a banzájból csak szilánkok maradtak meg: ellenben az underworld picit csalódásos (nem volt pearl's girl) és a garbage maximálisan kielégítő (shirley, aaaah) koncertjére kristálytisztán emlékszem a kezembe nyomott unikumos üvegtől kezdve manson terpeszéig. naná. üdv, 2006, mesélj, mit tartogatsz nekem!