hallgatok.

james newton howard - king kong. umca-umca-umca-umca. whattafuck?! king kong dzsiggelni fog ebben a filmben, vagy mi a hekk? vagy az egész egy átverés? a film 75%-ában a szereplők egy bárban tanáyznak majd, s busby berkeley mozdulatokat komponálnak pergamenre?! (na jó, a zárótétel szívhez szóló.)
thomas newman - jarhead. newman nagyon ott van az amerikai folklórban (pl. the shawshank redemption, road to perdition), egy háborús szatírához talán szokatlan választás, mégis kiválóan megbirkózik a feladattal: néha dühös, néha misztikus, máskor meg még a menetelésből is viccet csinál. szokatlan hangzás, de ragaszkodó.
harry gregson-williams - the chronicles of narnia. epikus, grandiózus, csodálatos. minden egyes darabját piedesztálra, de azonnal!
various artists - cruel and unusual. többnyire black sun empire szerzemények ilyen-olyan közreműködőkkel (beleértve SKC cimborámat, aki valszeg félálomban tolta össze a nevével fémjelzett hangokat). nem tudom, mi lelte a BSE-t, de 1-2 éve még az elektronic funk egyik legütősebb képviselőinek számítottak, de ez az unalmas kollekció még levezetésnek is hervasztó. használható dal: bitemark.
enduser - the end. beszédes cím: vártam, hogy vége legyen. egyrészt ez a fazon kreativitásban sosem fog a venetian snares nyomába érni, másrészt ezek a zenék túl öncélúak ahhoz, hogy tánctér-barát kompozíciók legyenek. használható dal: wisdom. gyilkos dal: the end (richard devine remix).