lost in time. megérkezel, fáradt vagy, türelmetlen, várakozással és félsszel teli. megrémit az a másság, ami ebben az országban vár. azt hinnéd, a filmekből mindent meg lehet tudni amerikáról, s a dolgok tényleg jelen vannak, az óriási konyhakésektől kezdve a rendőrautón át a hot dog árusig. de három dimenzióban minden más. taxiba vágjuk magunkat... mit taxiba: egy autónak álcázott hajóba. a feliratok és a fények mások, ahogy befelé haladunk, de akár az m1-esen is gurulhatnánk. persze nem. megérkezünk harlembe, már alig látok az álmosságtól, de azt a tanácsot kapom, hogy még próbáljak ébren maradni, különben éjszaka közepén fog kivetni az ágy. persze, mindenki tudja, hogy igy is, úgy is kidob, de a vigasz – legyen bármennyire sovány – azért vigasz marad.

bemutatnak ideiglenes lakótársaimnak: egy lány és egy fiú ausztriából. kedvesek, én viszont nem találom a szavakat, igy a csevegés hamar elhal. gondolataim kezdenek szétfolyni, igy barátnőm megkönyörül rajtam: irány az ágy.

éjszaka van, mikor felébredek. kint valami furcsa gép zakatol megállás nélkül, az ég sárga, fogalmam sincs, hány óra felé járhat az idő. próbálok aludni, szervezetem viszont tiltakozik, sőt elkezdi jelezni, hogy ideje enni valamit. na ne. mennyi lehet az idő? nem találom az órát, de nem is keresem túl nagy hévvel, mert még megijednék attól, amit mutat. biztos túl korán van még, én pedig mennék, agyam már dolgozik, körülöttem viszont minden csendes, kivéve azt az alattomosan zúgó masnériát az éjszakában. elvesztem.