field of dreams (1989). the all american dream. nem kell oda más, csak negédes emlékek, melyekben el lehet merülni, a baseball, amit senki más nem ért és szeret úgy, mint ők, a vidéki miliő farmmal, helyes feleséggel, göndör hajú leánykával, a hatvanas-hetvenes évek csalódottságának elsimítása néhány frappáns mondattal, a nyolcvanas évek adj-a-kultúrának akciója (könyvet olvasni jó!), s máris minden rendben. ha pedig az álmodból oscar-jelölt filmet akarsz fejleszteni, akkor szerződtesd james horner ujjait, az ígéretes kevin costnert, kinek anno legalább annyi hajszála volt, mitn rajongója, legyen egy kis tragédia (lol intermezzó: a cigányútra ment virslit a kedves doktorbácsi hátba veregetéssel oldja meg; heimlich forog a sírjában... mármint ha már meghalt), meg egy klassz tömegjelenet, s nyert ügyed van.

nem értem én ezt a filmet. nem értem a felhajtást körülötte. de igazából a filmet se értettem... emberünk (kevin costner) kap egy sugallatot, hogy építsen baseball pályát a kukoricaföldjére, s majd sztárjátékosok szellemei fognak ott játszani. ok, bazze, eddig kurva ígéretes... no és? jön a következő sugallat: enyhítsd a fájdalmát! kinek? minek? emberünk egyszer csak felnéz: ki másnak, mint terrence mann-nek (james earl jones), a 70-es évek egyik legfontosabb írójának?! oké, világos. gyerünk. az író egy darabig hülyének nézi emberünket, én sűrűn bólogatok, aztán jön az a spooky "emberünk felnéz" jelenet, s az író is ugyanolyan álomkergető zombivá válik, mint emberünk. nagyszerű. jön a következő sugallat: keress meg valami leharcolt trottyot (burt lancester) biharbasznádon, aki csak egyszer lépett pályára, aztán onnantól kezdve praktizált. jaj, kiderült, hogy a doki meghalt. nem baj, ez amúgy is egy szellemes road-movie... got it?

végezetül had idézzek fel egy mondatot a filmből: "ez itt baseball! egész amerika elrohan mellette, csak a baseball marad a régi!" ámen. bárcsak ezek a filmek is elrohannának, csak lehetőleg az ellenkező irányba.