francia körút. vol.9

9. nap

némi sikertelen reggeli-vadászat (a zsidó boltos nem árul tejet, mert az nem kóser) után indultunk loire irányába, útközben a társaságon úrrá lett a turistaláz, a lányok katonákkal fényképezkedtek, én meg egy natalie portman hasonmás pincérnővel.

mire a loire völgyébe értünk, rájöttünk, hogy a sok kastély közül jó, ha egyre maradt időnk: a 365 kéményes chambord mellett döntöttünk, melynek körbejárása is épp elegendőnek bizonyult. az épületről annyit, hogy ha esetleg valakinek eszébe jut barokk horrort forgatni, akkor irány chambord!

végül jobban tettük, hogy belülről nem kutattuk át az épületet, ugyanis párizs előtt csúnyán beállt a forgalom: ezt úgy értsd, hogy legalább 20-30 kilométeres dugó várt minket. hirtelen rádöbbentünk, hogy két óránk van a gép indulásáig, a repülőtér még sok-sok kilométerre van tőlünk, az autót le kell adni, be kell csekkolni, stb. kezdtünk attól félni, hogy lekéssük a gépet, így kénytelenek voltunk a leállósávban akciózni egy sort. KHBI a kormánynál: „látja, biztos úr? én szívesen visszaállnék a forgalomba, de akkora dugó van, hogy egyszerűen nem megy, hiába indexelek befelé, nem akarnak beengedni.” a hivatalos indulás előtt fél órával érkeztünk a repülőtérre, ahol az a hír fogadott minket, hogy a gép késik félórát. röhögés. hoppá, a gép késik még egy teljes órát. sírás.

megszabadultunk utolsó euróinktól (nem tudom miért, de én folyamatosan fontot mondtam helyette, tán már ennyire kihúz a szívem?), aztán vártunk 1 teljes órát a gépre, de inkább érjünk oda 1 órával korábban, mint 1 perccel később… a hazaút fénypontja párizs by night volt, maga a repülőút viszont meglehetősen hosszadalmas volt: nem csoda, hisz a társaság hullafáradtan kókadozott a sky europe meglehetősen kényelmetlen ülésein. ferihegyre megérkezve KHBI öccse várt minket, aki gyorsan hazadobta a társaságot, kis rábeszélést követően még engem is vidékre: s most itthon vagyok. :)

(ennyi!)