francia körút. vol.8

8. nap

sajnos, előző nap KHBI felfedezett egy virgin megastore-t, a lányok pedig egy H&M-et, így reggeli program gyanánt ezek feltérképezését tűztük ki magunk elé. naná, hogy találtunk 1-2 érdekes dolgot. :) kb. egy káposztalepkével a zsebemben indultunk tovább cannes irányába, ahol a hat évvel ezelőtti kihaltsághoz képest szépen pezsgett az élet. igaz, a kiszolgáló személyzet itt is elragadó volt, az újságos bodé éltes gazdája pl. azt kérdezte tőlem, mikor sorban álltam egy újsággal a pénztárnál, hogy „what do you want”. esetleg beszélhettem volna neki a rövid és hosszú távú terveimről, de inkább fizettem, s léptünk tovább.

a cannes-i fesztiválpalota elég ronda építmény, s ilyenkor nem is túl érdekes, ellenben körülötte számos híres filmes (sztárok, rendezők, stb.) kézlenyomata van betonba öntve a hozzánk hasonló filmbuzi turisták legnagyobb örömére. KHBI-vel közösen el is kattogtattunk vagy 150 fotót, s másnap éjjel kézlenyomatokkal álmodtunk…

a nyár még egyszer utoljára megrázta magát, hogy tomboljon egy sort (34 fok!), a cannes-i plázs pedig amúgy is homokos volt, így KHBI legnagyobb bánatára a lányokkal lerohantunk a strandra megmártózni, s magunkra kapni végre valami szint. nekik sikerült, én viszont valszeg immúnis lehetek a napra.

az időt szépen eltököltük, így arról már eleve letettünk, hogy estig elérjük a loire völgyét, főleg azért, mert feldobtam a pont du gard névre hallgató római kori vízvezeték meglátogatásának frappáns ötletét (ezt de szépen megfogalmaztam). a társaság harapott az ötletre, bár izgultunk kissé, hogy naplemente előtt nem érünk oda, végül rájöttünk, hogy a lemenő nap fényében még szebb, mint verőfényben. kicsit ugyan szomorkodtam amiatt, hogy a valaki felfedezte az „underground” turista látványosságban rejlő lehetőségeket, ugyanis míg legutóbb (hat éve) még egy természetes ösvényen kellett átvágni, hogy elérjük a vízvezetéket, most már kiépített parkoló, boltok és széles betonút vezetett a helyszínre, sőt még az építmény alsó szintjét is kikövezték.

hosszú és lélekölő vezetés várt rám: mire toulouse-ba értünk, már elmúlt éjfél, s foglamunk se volt róla, hogy ott hol szálljunk meg. egészen véletlenül bukkantunk egy szállodára, ahol az olcsó szobaár mellé olcsó szoba járt, viszont volt benne kád, aminek baromira örültem, lévén imádok pancsolni. :)

(folyt.köv.)