gangster number one (2000). paul bettany tekintetében mindig is ott bújkált valami kegyetlen hidegség. játszhatott ő chaucer-paródiát, vagy romantikus teniszezőt: nem is csoda, hogy elnyerte jennifer connelly szerelmét, kinek kislányos bája mögött valószínűleg egy gótikus domina rejtőzik, aki bőrszerkóban várja haza férjét: csak nézd meg, milyen filmekben játszik. már a labirintus is spooky volt... na de vissza bettany-hoz: paul mcguigan filmjében ő a megtestesült antikrisztus. könyörtelen és mohó, céltudatos és számító. egy igazi vadállat. mindig azt hinnéd, na MOST fogja elveszíteni a fejét, erre tombolás helyett mindig hidegvérrel reagál, s ettől lesz igazán ijesztő: mert tudod, hogy mire képes... a hatvanas évek swinging londonjában járunk, a blow up és austin powers idejében: szabad a szex és az erőszak. a fiatalokat senki sem állíthatja meg, tombol a divatőrület és az anarchia. még a piti bűnözőket is a külsőségek adják el, nyakkendőtű és mandzsettagomb, manikür és pedikür. a névtelen főhős is azt hiszi, hogy csak ennyi kell ahhoz, hogy ő legyen a "gengszter námbör van". a főnök (david thewlis) azonban sokkal nagyobb érdemmel bír fél kiló fuksznál: neki van stílusa, s talán jövője is lenne, ha nem kígyót melengetne mellkasán... a gansgster no.1 messze kilóg a guy ritchie féle rajzfilmgengszterek trendjéből, inkább a long good friday-re hajaz: csontropogtatóan kemény film, őrületesen jó alakításokkal; malcolm mcdowell (paul bettany 30 évvel idősebb verziója, valamint a film kegyetlen jó narrátora) a clockwork orange óta nem volt ilyen jó. kár, hogy az elsőfilmes rendező nagyobb hangsúlyt fektet a képi trükközésre, mint a miliő rendes kibontására, s a rövidre szabott játékidő (90 perc) is csorbát ejt a hiteles karakterábrázoláson.