negyedik túra. tegnap fizettem be rá. pontosabban meghívott vendég voltam, és csak úgy dőzsöltem a pszilocibin és dinitrogén-oxid mezőkön. :) különösen ez utóbbi vitt el olyan régiókba, ahol ember még nem járt. bizony, még kirk kapitány se. a kezdeti szárnypróbálgatásokat követően sikerült tökéletesíteni, csiszolgatni a légzéstechnikát: az eljárás nem mentes a kockázatoktól, szóval bármennyire elszállsz, azért egy kicsit nem árt, ha észnél is vagy, ugyanis az extázisig fokozható túra a légszomjon alapul (ez nem ugyanaz, mint a fulladással egybekötött orgazmus, odáig azért nem fajulok :). először érdemes gyors légzésváltással feldúsítani a véredet oxigénnel (ez némi hiperventillációhoz vezethet, ami alapozónak nem rossz :), majd egy hosszú kilégzést követően jó mélyet szippantani a dinitrogén-oxidból (ismertebb nevén kéjgázból), ezt bent kell tartani, s mikor már szeretnél levegőt venni (ekkor kezd kaleidoszkóp szerűen széthullani a világ, s hatványozott orgazmus szerű érzés önti nyakon a tested), akkor kifújni, és ismét beszívni egy adag kéjgázt, amit az izgága vörösvértestek szanaszét hordanak a testedben: no ekkor lehet megérinteni a mennyországot... ebben a fázisban már nem szabad hosszan bent tartani a lélegzetet, 10-15 másodperc után érdemes oxigént lélegezni, majd 2-3 ki-belégzést követően - ha még van szufla a szifonban -, akkor rátúrázni. figyelem: ha szeretnéd kipróbálni, ügyelj arra, hogy még véletlenül se szódáspatront tölts a szifonba, mert az kérlek szépen, kalap-kabát. 

maga a túra meglehetősen szertelen volt. túl sok komolyságot nem sikerült belevinni, pedig kicsit féltem, hogy az általános levertségem majd elhatalmasodik az estén, esetleg egészen a depresszióig hajt, de úgy tűnik, a gomba szerint most menekülésre volt szükségem, mert fogtam magam, s jól elbújtam a kalapos mögé 3-4 vidám órára. hárman utaztunk, egyikőnk jól beparázott, szegény, beszámolója szerint totálisan kiszolgáltatott állapotba került, ami nála egyenlő a halál közeli élménnyel. másik útitársammal megpróbáltunk gyerekkori parákat felidézni, hogy szembesüljünk félelmeinkkel, de az egészből explicit röhögés lett: elég volt csak megemlítenem az alfa holdbázis csápos szörnyét, máris kollektív vihogásba mentünk át, hisz a napokban sikerült újranézni a híres epizódot a filmmúzeumon, s mit mondjak, már a csápos szörny se a régi. :))) azt terveztem, hogy gombafölön járkálva tutujgatom kicsit a blogom, de már az elején tudtam, hogy én aznap este nem a szavak embere leszek: mindenféle szó eszembe jutott, csak képtelen voltam őket mondatokká összefűzni. a túra most is kb. 5 órás volt (hárman összesen 5 gramm anyagot fogyasztottunk el), levezetésként pedig sütöttünk egy extra fűszeres tojásrántottát. csakhogy helyreálljon a világbéke.

ha esetleg többet szeretnél megtudni a kéjgázról.