magic mushroom. az elmúlt néhány hónapban pszichedelikus földre háromszor MM segítségén tettem kirándulást . karimájába kapaszkodtam, máskor meg a kalapján heverésztem: tényleg teljesen hangulat- és mentalitásfüggő utazás. mesterem és kísérőm mondotta, hogy a gomba sosem azt adja, amire szánítasz, hanem azt, amire szükséged van. ezek szerint első alkalommal arra volt szükségem, hogy elhiggyem, van boldogság is a földön: vidultam és örömparáztam, mint valami véglény, aki épp most fedezett fel magának egy új dimenziót. ha kísérőm nem vitte volna túlzásba az őrködést, talán még az ecolúciót is sikerül megfordítanom: mindenesetre épp elértem a papucsállatka-állapotot, mikor visszarángatott néhány tudati szinttel feljebb. :) a második alkalom sötét volt. sírás-rívás, kétségbeesett értelem-keresés és ürességtől való szédelgés lett a dolog vége. maximálisan boldogtalan állapotomban kapott el a túra, ráadásul kísérőm is megvadult párszor, ő is tudat(alattij)ában volt annak, hogy vmi nem stimmel. a harmadik túrára már másokkal mentem. két régi barátom kísért el rá, ott már én voltam a túramester, s a nagy gondoskodás közepette kicsit túl is izgultam a dolgot, hogy nekem nem marad időm és energiám és figyelmem a privát kis ösvényeim felfedezésére. no, azért szakítottunk rá. ja, s megfejeltük egy kis szuperszónikus széndioxidorgazmussal. no, ezek voltak azok a pillanatok, melyekbe fantasztikusan beleragadtam. ott felejtődtem, mintha csak kilökött volna magából az az időgép, melyben mindnyájan benne ülünk. de tényleg, megállt minden, ott maradt a levegőben a zene, barátom hangja pedig ide-oda cikázott, kereste a folytatást, s vmi csiklandozó melegség ölelt körül, mintha csak visszatáncoltam olna az anyaméhbe. életre szóló volt.

ha esetleg többet szeretnél megtudni a pszilocibin-gombákról.