Daniel Radcliffe az eredeti Harry Potter-saga lezárása óta példás – ha úgy jobban tetszik: görcsös – igyekezettel próbál továbblépni eddigi élete eddigi legnagyobb szerepén, mi tagadás, eleddig vegyes eredménnyel. Néha egészen minimális keretek között egészen jól, de legalábbis szórakoztatóan teljesít, lásd legutóbb a Szemfényvesztők 2. mellékszerepében nyújtott jutalomjátékát. Máskor egészen tág tere lenne a kiteljesedésre, mégis csupán ripacskodásra futja, mint Igor a Victor Frankenstein blődlijében.
Jót tesz neki, ha nem veszi komolyan magát, és ezt már fiatalon tudta; például az egyik kedvenc Futottak még... epizódomat ő jegyzi. (...és ezért vagyok annyira kíváncsi a Swiss Army Man-re.) A Szarvak nem álltak jól neki, de legyen ez az utolsó negatív ellenpélda a túlzott komolykodásra, hiszen itt a legújabb nagy reménység a megváltásra. A Lionsgate-lajstromot letudva, az Imperium valós eseményeken alapuló bűnmese, nem éppen a kényesebb vagy finomkodó fajtából. Vajon az újnácik közé beépülő FBI-ügynök drámájával ugorhatja át a saját árnyékát Daniel Radcliffe? Meglátjuk. Toni Colette-et imádom, és látható A sebészben megkedvelt egyik titkos favoritom, Chris Sullivan is. Szóval nagy baj nem érhet, ha megnézem.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
