Végre! Végre úgy nevettem végig egy filmet, hogy felállva a székből egy kicsit sem kellett szégyenkeznem miatta. Már-már dicsértem tavaly a Vakáció humorát, és a múltkori Rossz szomszédság 2.-t sem tudtam úgy helyére tenni, mint illett volna, de most jött Shane Black, és megmentette a becsületemet. Kijelenthetem ugyanis: a Rendes fickók a legszórakoztatóbb, legeszeveszettebb két óra, amit idén a moziban eltölthetsz. Direkt tettem az elejére a végét - fölösleges is tovább olvasnod.

De ha ennél több kell, rajtam nem múlik. A Rendes fickók bír az utóbbi idők legsajátosabb nyitójelenetével, ami el is kezdi szőni a krimiszálat. És ez a bűnügyi vonulat felettébb érdekfeszítő, úgyhogy a rengeteg jó szöveg és helyzet nem hiábavaló - nem is gondolhattuk, hogy az lesz a Halálos fegyver és Az utolsó cserkész szülőjétől, bár kétségtelen, e nagy elődökhöz nem ér fel a Rendes fickók. A Durr, durr és csókhoz annál inkább; valahol tulajdonképpen e több mint egy évtizede készült filmnek a remake-jét látjuk; ugyanúgy felsejlik a háttérben a filmbiznisz, és ifjú hölgyemények fel-le-eltűnései (f)okozzák a zavart. A hősök másfélék, kevésbé olyanok, mint egy lelkes filmes agyszüleményei (pedig hát éppen azok, ugye), és nem hatja át olyan erős cinizmus sem.

Ettől függetlenül a Rendes fickók nem kíméletes film. Spriccel a vér, törnek az autók, halmozódnak a hullák, de az egész olyan könnyed mederben folyik, hogy még az ezekkel való viccelődés is jóízű. Én mégis maradnék a figurákhoz kapcsolódó humorizálás, illetve a véletlenszerűségek, esetlegességek nyerő alkalmazásának méltatásánál; nehéz a százhúsz éves mozi műfajában frisset alkotni, és ha őszinték akarunk lenni, akkor a Rendes fickók is elsősorban a 21. század frissesség kritériumainak felel meg igazán, de annak már szavatossági lejárat nélkül.

Mit mondjak még? Riggs és Murtaugh, Joe Hallenbeck és Jimmy Dix, Harry és Meleg Perry után Jackson Healy (Russell Crowe) és Holland March (Ryan Gosling) duója is nagyon ász, a két színész pedig csúcsformájában játssza a 1970-es évek végi Los Angelesben szimatoló magánkopó-féleségeket; a kor és a hely kiszolgálná a hangulatkeltés túlcsordulását, de itt mégis egy Cápa 2.-plakát a legdurvább eszköz, no meg Keith David vörös szerelése.

Tehát vicces vígjáték, izgalmas krimi, ja, és meglepően intenzív akciófilm is egyben a Rendes fickók, látszik is rajta az eltapsolt 50 millió dollár, s így még inkább fájó, hogy futhat a pénze után. Mi azért jól szórakozunk, de ha többen akarnánk ily módon jól szórakozni, akkor több lenne az esélye annak is, hogy Shane Black még egyszer a vászonra lőhessen ehhez fogható figurákat. Na, még jó, hogy az elején letudtam a végét, mert itt ez most mégis kicsit keserűre jött ki meg minden.