Ha a Csillagok Háborúja volt George Lucas karrierjének legnagyobb kihívása, akkor A Birodalom visszavág jelentette a legnagyobb kockázatot. Megfelelni önmagának és a rajongók elvárásainak, s mindezt teljes egészében saját zsebből: a szakállas filmes könnyen megtehette volna azt, hogy eladja a film jogait, s élete végéig eléldegél a jogdíjakból befolyó pénzből (mint tette azt 2012 őszén), ámde az általa kreált mitológiához és anyagi függetlenségéhez ragaszkodó rendező inkább a göröngyösebb utat választotta. Legutóbb A Csillagok háborúja megvalósulását jártuk körül, most íme a folytatás...

1978-ban a Csillagok Háborúja volt minden idők legjövedelmezőbb filmje. Nagyon sok ember gazdagodott meg egyik napról a másikra - csak a szellemi atyjának egyedül termelt nyolcjegyű összeget. Ahelyett, hogy Dagobert bácsi módjára fürdőzött volna a pénzben, Lucas inkább befektette a frissen megalakult Lucasfilmbe (3 millió dollárért vásárolt földet a kaliforniai San Rafaelben) és a lehengerlő bemutatkozást elkönyvelő ILM-be. No meg a Star Wars folytatásába. Ezt a filmet ugyanis folytatni kellett, efelől talán még Alec Guinnessnek sem voltak kétségei.

Későbbi interjúiban George Lucas azt nyilatkozta, hogy már az egész Star Wars saga megfogalmazódott benne, mielőtt akár csak egy kockát leforgatott volna az egészből, ám az az igazság, hogy 1978 derekán Lucasnak csupán halvány elképzelései voltak arról, milyen legyen a Csillagok Háborúja folytatása. Abban biztos volt, hogy egy sötétebb tónusú filmet szeretne, amelyben a szereplők kapcsolata elmélyül, fény derül az Erő misztikumára is, és ezúttal az első részben térdre kényszerített gonosz... nos, visszavághat. Lucas tudta, hogy ha ezt a sztorit sikerre viszi, akkor többé nincs megállás a messzi galaxisban, ellenben a bukás nem csupán anyagilag, de erkölcsileg is tönkretehette volna őt.

A felelősség súlya önmagában is elég problémát okozott Lucasnak, ugyanakkor meg kellett szerveznie az Industrial Light & Magic költöztetését (Los Angelesből Marin Countyba), s a Lucasfilm is mindennapos menedzsmentre szorult, így tudta, hogy sem ideje, sem ereje nem lesz a rendezésre - amely nem jelenti azt, hogy ne folyhatna bele maximálisan a folytatásba, csupán nem kell mindennap ott lennie, hogy megafonba dirigáljon ("gyorsabban! intenzívebben!"), meg ilyesmi. Az alkalmas rendező felkutatása azonban még odébb volt, előbb meg kellett írni a sztorit: első körben Lucas felbérelte Leigh Brackettet, hogy forgatókönyvet faragjon a fent ecsetelt ötletekből. A szakállas nem is tudta, kit szerződtetett: az írónőt csupán néhány ponyva sci-fijéről ismerte, fogalma sem volt arról, hogy Howard Hawks kedvenc forgatókönyvírójának adott munkát: a Hosszú álom és a Rio Bravo szerzőnője sajnos azonban nem érhette meg a film bemutatóját. Mikor elvállalta Lucas felkérését, már régóta rákos volt; első forgatókönyv-tervezetének leadása után két héttel távozott az élők sorából. Ez a tragédia nem akadályozta meg abban az elégedetlenkedő Lucast, hogy szemétre vágja Brackett írását (habár a pattogós, laza dialógusokat az szerzőnő számlájára írják).

Kershner, Lucas és Kasdan

Az elveszett frigyláda fosztogatói scriptjével végző Lawrence Kasdan épp kapóra jött a forgatókönyvíró nélkül maradt Lucasnak. Kasdan meglepődött az ajánlatot hallva: "De hisz el sem olvastad még a Frigyládát" - ellenkezett. "Mi lesz, ha nem fog tetszeni?" Lucas sztoikus válasza így hangzott: "Most szépen hazamegyek és elolvasom a Frigyládát. Ha nem fog tetszeni, akkor felhívlak az éjszaka közepén, s visszavonom az ajánlatom." Erre a telefonhívásra soha nem került sor...

Az elkövetkezendő hónapok az írás izgalmas, ám hosszadalmas procedúrájával teltek. A folytatásban az első film valamennyi fontosabb szereplője visszatért, ezen felül Lucas új karaktereket is be akart vetni. Az egyik ilyen figura Yoda, a titokzatos Jedi-oktató volt, aki eredetileg valami nagyon nyálkás és visszataszító kreatúraként fogant meg Lucas fejében, aztán végül külső-belső hangokra hallgatva teljesen lecserélte. Lucas koncepciója az volt, hogy Yoda tökéletes ellentéte legyen mindannak, amilyennek egy szigorú oktatót elképzelnénk. Így aztán a filmbéli belépője ne csak Luke-ot, a néző is rendesen lepje meg. "Az volt a célunk, hogy a hős tanulja meg respektálni a környezetét, s hallgassa meg még a legszegényebb embert is," nyilatkozta Lucas. Magyarán Yoda testesítette meg a mesebeli koldust; remek húzás, annyi szent: a robotok után ő vált a trilógia legkedveltebb figurájává. A Birodalom visszavág másik új figurája, Lando (Billy Dee Williams), a klasszikus Star Wars trilógia egyetlen fontosabb színes bőrű karakterének feltűnése első pillantásra politikai korrektségnek tűnhet csupán, ám Lucas ennél fontosabb szerepet szánt neki.

(Ez a bekezdés SPOILER-es lehet annak, aki még ne látta volna a filmet; ha van itt olyan, akkor egyrészt szégyellje magát, másrészt viszlát két óra múlva, ha már végzett.) A drámai befejezéssel (Han Solo mélyhűtött állapotba - mellesleg az ellenség birtokába - kerül, Luke megrövidül egy kézzel, Leiának pedig soha-soha többé nem lehet fejhallgató-alakú frizurája) Lucas fel és meg akarta rázni a közönséget, ám az igazi aduász a Skywalker-családfa felfedése volt: Darth Vader bevallja Luke-nak, hogy ő az igazi apja. A közönség a harmadik részig nem tudhatja meg, hogy a Sith Lord igazat beszélt-e: ez a húzás soha nem tapasztalt feszültséget okozott a nézők soraiban, és ez emelte a filmet valódi klasszikusok közé. A trilógia legfontosabb momentuma csupán a forgatókönyv második verziójában bukkant fel először. Lucas eleinte egy Kenobi-féle szellemkarakter gondolatával játszadozott, majd arra gondolt, hogy a harmadik részben jön csak elő a szülő-kérdéssel. Miután rájött, mekkora aduászt szorongat a kezében, mindent megtett annak érdekében, hogy a poén ne szivárogjon ki a forgatásról: ha a pletykafészek David Prowse megtudta volna, milyen dialógust kell eltátognia Mark Hamillal, akkor azt másnap az összes fontosabb napilap megírta volna. Hamillt csupán a forgatást megelőző napon világosították fel, Prowse pedig már csak a premieren tudta meg: a felvételen ugyanis azt kellett mondania, hogy "Obi-Wan Kenobi az apád." Természetesen ezt meg is írták másnap az újságok.

A forgatókönyv elkészült, a következő lépés a megfelelő rendező kiválasztása volt. Közel száz jelentkező közül kellett kiszúrni a tökéletes jelöltet: Irvin Kershner Lucas tanítómestere volt a Dél-Kaliforniai Filmegyetemen (USC). A veterán rendezőben tanulóévei során Lucas egy valódi lázadót ismerhetett meg, akit sosem vonzott a hollywoodi csillogás. Ezen kívül Kershner (barátainak csak Kersh) zen-buddhista tanokat vallott, professzionális szinten játszott hegedűn, s fenntartások nélkül hitt a mítoszokban. A szakállasnak nagyon bejött egykori mestere kívülálló entellektüel hozzáállása, annak ellenére, hogy a rendező előző filmjei között sem nagyköltségvetésű film, sem sci-fi nem volt. Ám a döntő pillanat az volt, amikor Kershner arra kérdésre, hogy képes lenne-e olyan jó filmet forgatni, mint a Star Wars, a cinizmus legkisebb jele nélkül azt felelte: "Ez a film jobb lesz, mint a Csillagok Háborúja."

A Fox nem szeretett volna megint mellékszerepet vállalni a pénzszüretben, ám Lucas hajthatatlan volt: a stúdió vagy megelégszik a disztribútori szereppel, vagy más stúdiónál fog kijönni a Star Wars folytatása. A nagyfőnökök dühöngtek, de nem volt túl sok választásuk: a tervezett költségvetést (18 millió dollár) Lucas saját zsebből, illetve banki kölcsönből fedezte, a Lucasfilmé volt a gyártási és a reklámozási jog, magyarán az összes kreatív döntést Lucas hozhatta meg: ez nem kis dolog ahhoz képest, hogy alig tíz éve forgatta első játékfilmjét.

Amint elindult a forgatás, azonnal elkezdtek gyülekezni a sötét fellegek. A Csillagok háborújával egy csapásra sztárrá magasztosult színésztrió egyike sem volt top formában, mikor 1979 márciusában megérkeztek norvégiai Finse-be. Bár az újságok tele voltak a nevükkel, egyikük sem könyvelhetett el fontosabb szerepet a két film között. Mark Hamill még nem épült fel teljesen egy autóbalesetből, a John Belushival összeállt Carrie Fisher pedig komoly alkohol- és drogproblémákkal küzdött. Ford finnyáskodott Solóval kapcsolatban, a minden lében kanál tolvaj helyett hős szerelmesre kívánta venni a figurát, ugyanis félt attól, hogy a szereposztók ezután beskatulyázzák majd. Lucas hallani sem akart a váltásról, Ford hisztizett, de ezzel nem keltett különösebb feltűnést. Sokkal nagyobb meglepetés volt Alec Guinness visszatérése és teljes elkötelezettsége azt követően, hogy az első részt olyan nagy hangon kritizálta. "Vacak és unalmas filmek ezek, de tekintve azt, amit Lucas értem tett, nem volt szívem nemet mondani" nyilatkozta a későbbiekben az ismét "formába lendült" színész.

Ha a Csillagok Háborúja forgatásán a rekord meleg gátolta a stáb munkáját, Norvégiában az utóbbi évek leghidegebb tele görgetett akadályokat Lucas és csapata elé. Az istenek biztos nem nézték jó szemmel egy rivális mitológia kialakulását, ezért a hőmérséklet nem ritkán mínusz húsz fok alá csökkent, és ez egyáltalán nem tett jót a celluloidnak, amelyre forgattak (nem is csoda, hogy pár évtizeddel később Lucas ennyire ráfeküdt a digitális filmrögzítési technológiára): a film széttöredezett, elpattant. A forgatási csoport munkáját az állandó lavinaveszély és hóviharok sem tették könnyebbé, így a főszereplők általános rosszkedve hamar szétáradt a stáb tagjain. Ezt megfejelendő, Irvin Kershner csigatempóban dolgozott: minden jelenetet tucatszor rögzített, a színészeket pedig improvizálásra, a dialógusok evolválásra buzdította. A költségvetés már a forgatás első szakaszában elszállni látszott.

Kershner módszerei ellenére a rosszkedvű, kimerült stáb körülbelül a betervezett filmanyag felével tért meg Norvégiából, hogy a londoni Elstree stúdióban újabb természeti csapással szembesüljenek: Stanley Kubrickkel. A behemót filmjeiről és hónapokig elhúzódó forgatásairól ismert direktor A ragyogást forgatta Angliában, s természetesen túllépte a rendelkezésére álló időkeretet. Kubrick amúgy sem kedvelte különösebben Lucast, ugyanis a Star Wars hamar elhomályosította 2001: Űrodüsszeia sikerét, meg egyébként sem volt az a túlságosan kapkodós fajta, szóval nem sietett. A Birodalom visszavág teljes stábja ott topogott az Elstree kapujában arra várva, hogy felépítsen 50 komplett helyszínt a film számára, miközben odabent Kubrick... nos, elvolt. Mire végre lelécelt Elstreeből, a Birodalom költségvetése már elérte a 26 millió dollárt.

1979 májusában a forgatási helyszínre látogató Lucas és Kasdan elhűlve szembesült Kershner improvizációs intuícióival. Lucas hiába készített minden jelenethez gondos vázlatokat, a forgatás csak nyomokban emlékeztetett a leírtakra. Lucas forrongott, ám kifelé ugyanazt a csendes nyugalmat árasztotta, mint mindig. Mások bizonyára elhajtották volna a rendezőt, ám a szakállas ismét a megérzéseire hagyatkozott, és helyesen döntött: valamennyi Star Wars film közül A Birodalom visszavág szenteli a legtöbb figyelmet a szereplőknek, e fejezetben a leggördülékenyebbek a dialógusok, a karakterisztika pedig jóval kiforrottabb, mint az Egy új reményben megtapasztalható jellemrajz. Kershner rendezői metódusa lehet, hogy őrületbe kergette a szereplőket s a forgatást felügyelő Gary Kurtzot, ám ennek köszönhető a trilógia egyik legjobb jelenete is. "- Szeretlek. - Tudom." Fordnak már a hócipője televolt az improvizációs játszadozással, s a sokadik felvétel után csak odavakkantott egyet Leiának lakonikusan, s ezzel örök életére bevonult a celluloid macsók panteonjába. Lucas utálta ezt a jelenet, ám Kershner kitartott, s a tesztvetítések őt igazolták: a közönség imádta Solót.

 Ezalatt Mark Hamill a stúdió másik sarkában élete legkeményebb ellenfelével küszködött: a magánnyal. Heteken keresztül forgatott nyomasztó körülmények között (Dagobah mocsaraiban) Anthony Daniels "kedvenc" szemeteskukája (R2D2) és egy 90 centiméter magas bábú társaságában. Ő volt az egyetlen élő ember a kamera túloldalán. A Jedi-tréning közepette kifordult boka és megrándult hüvelykujj még jobban elvette Hamill kedvét az élettől. A Yoda fenekében turkáló Frank Oz (nem félreérteni: ő volt a bábos!) megszánta a kínlódó színészt és kieszelt egy tréfát. Az egyik jelenetben Yoda felszólította Luke-ot arra, hogy "érezd az erőt!" Mielőtt Luke eleget tehetett volna a parancsnak, egy rikácsoló hang reagált a felszólításra: "Érezni?! Érezni szeretnél, hm? Gyere, bújjunk el e szikla mögé, s megmutatom, hogy kell érezni, te kis gnóm!" Yoda mögött egy egészen más galaxis hercegnője tűnt fel: maga Miss Röfi. A levendula színű kosztümben pompázó "művésznő" sértődötten körbenézett, s azon nyomban kifakadt: "Sok szemétdombon léptem már fel, de ehhez foghatót én még nem pipáltam."

Nagy szükség volt már Hamill nevetésre, amely bezengte az egész stúdiót. Balszerencse övezte a forgatást: díszletek dőltek össze, kellékek mentek tönkre, Ford és Fisher folyamatosan vitáztak valamin, Lucas hálát adhatott a sorsnak, hogy a rendezést átengedte a birkatürelemmel megáldott Kershnek. Nem mintha a szakállas olyan könnyű időket élt volna meg: egyrészt ellenőrizte az ILM munkáját (a trükkguruk a pokolba kívánták Lucas újabb és újabb ötleteit a menetelő tankokról, meg a lebegő városról), továbbá a Lucasfilmet készítette elő a Birodalom marketingelésére. Élete legmegalázóbb momentuma azonban még hátra volt. Kurtz nap mint nap arról tudósított, hogy kifogytak a pénzből Londonban, és egyszer csak eljött az a nap, amikor Lucas nem tudott többet küldeni. A filmet finanszírozó Bank of America (Hollywood legrégebbi uzsorása) nem volt hajlandó több pénzt adni, sőt, mikor a film költségvetése elérte a tervezett összeg dupláját (30 millió dollárt), a bank vissza akarta követelni a teljes kölcsönt mondván, hogy ekkora kockázat ellenkezik a cégpolitikával. A bankkal mindennapos kapcsolatban álló Lucasfilm-elnök, Charles Weber nem hitt a fülének: a Bank of America nem hisz minden idők legjövedelmezőbb filmjének folytatásában? Végül a bankárok beadták a derekukat, de egy feltétellel: Lucasnak kezest kellett szereznie, méghozzá sürgősen. És a kezes ki más lehetett volna, mint a zsíros Star Wars falatokra éhező 20th Century Fox? Hogy mi zajlott le zárt ajtók mögött, azt nem tudhatjuk, az viszont bizonyos, hogy a stúdiófőnökök nagyon szélesen mosolyogtak, mikor Lucas elment, s ami még fontosabb: a Birodalom megkapta a szükséges pénzt.

Innentől kezdve nem lehetett lacafacázni: Kershner végre végzett a forgatással, Richard Edlund F/X csapata turbófokozatra kapcsolt, Lucas pedig összevágta a film első nyers változatát. Az eredmény senkit sem tett boldoggá: túl gyors, túl kapkodós - az MTV-generáció biztos élvezte volna. Maga Lucas is elégedetlen volt: "Tényleg nagyon szerettem volna, hogy működjön a filmem, túlbuzgó voltam, s nagyon dühös, hogy mégsem állt össze." Kershner javaslatára Lucas nagy levegőt vett, s újra vágta a filmet, most már kevesebb hévvel. A film elkészült. 33 millió dollárba került.

Három hónapon belül A Birodalom visszavág kitermelte bekerülési költségének tízszeresét. A premier napjától (1980. május 21.) kezdve hosszú hónapokon át vetítették telt házzal a filmet, sőt voltak olyan mozik, melyek még A Jedi visszatér bemutatója idején is játszották a Birodalmat. Most már a kritikusok sem tudtak ellenállni a távoli galaxis varázsának: egyöntetűen éltették a film alaposságát, sokan egyetértenek azzal, hogy A Birodalom visszavág lett a Star Wars filmek legjobbika.

De Lucas még nem végzett, és ezt a film nyitva hagyott befejezése is egyértelművé tette. No de erről majd legközelebb...

kövess minket facebookon és twitteren!