Az, hogy néhány haverral Bécsbe zarándokoltunk megnézni a Ragadozókat, apróság. Hogy anno A Gyűrűk Ura-trilógia nálunk csak januárban debütáló fejezeteit is ott csíptük el még karácsony előtt, már-már klasszikusnak számít, főleg hogy annak megvolt a maga ünnepi hangulata, de az, amire jövő héten vállalkozom, arra nem tudok ésszerű magyarázattal szolgálni.
Ráadásul nem is én vagyok az ötletgazda. A vállalkozás szellemi szülője, egyben partnerem az úton az a régi jó cimborám, akivel anno 5-6 évvel ezelőtt egy feledhetetlen partit rögtönöztünk egy 3-4 fős kompánia, egy Anchorman DVD és úgy 13-14 üveg bor társaságában. Az eredményt azóta is Afternoon Delight-buliként emlegetjük, nem csupán azért, mert az említett nóta aznap legalább 50x lepörgött, hanem mert már délutánra csatakrészegek lettünk. A további részletek megosztásától eltekintenék, mindenesetre valahol innen eredeztethető a film iránti elkötelezett rajongásom, amit eme blog oldalain is megtapasztalhattatok (lásd például a minden idők 10 legjobb filmjét tartalmazó listámat!).
És akkor itt van a folytatás. Pontosabban az a baj, hogy nincs itt. Nem meglepő, hisz ez a humor fényévekre van attól, amit a magyar viccesnek tart (az átlag nem érti, a tarisznya szerint pedig túl idétlen), mi több, az Amerikán kívüli világ nagyja hülyén néz Will Ferrellre meg erre az egészre, ezért alig van olyan nemzet (már ahol nem angolul beszélnek), amely be merte vállalni az Anchorman 2-t. És ahogy mondani szokták, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor mi megyünk Londonba Anchorman 2-t nézni.
Kedden szállunk repülőre, aztán bebuszozunk London belvárosába, ledobjuk a cuccainkat egy piszkos padlójú hostelben, aztán bevetjük magunkat egy nem túl távoli moziba, ahol megvesszük a magyar viszonylatban méregdrága belépőt (úgy 12-15 font között vesztegetnek egy ilyet), feltételezhetően szétröhögjük magunkat a filmen, aztán bepróbálunk néhány kocsmát (a londoniak itt dobhatnak be néhány javaslatot), megalszunk, másnap délben pedig hazarepülünk. Hát ennyi a terv: nem lesz olcsó mulatság, de feltételezhetően nagypapa korunkban is megidézzük majd, hogy mekkora marhaságra voltunk képesek egy olyan filmért, amely azért néhány hónapon belül itthon is megjelenik - persze csak DVD-n, esetleg, netalántán BD-n is -, de hát nem az a lényeg, hanem hogy enyhítsük a filmőrületisz viszketekiszt. Ha van rá igény, akkor magáról az útról is lesz (képes) beszámoló.
És most pedig a poszt címében foglalt kérdésre várom a válaszokat: te mire vagy (illetve voltál) hajlandó egy film vagy egy filmes esemény kedvéért? Elő a farbával!
Az oldalon található tartalmak kizárólag
