aeon flux

ready for the action now, danger boy?

breaking bad: remember his name Kovács Erzsébet
2013. október 01. 07:45:00

Kategória: tv 28 komment

Így múlik el a világ dicsősége. De legalább nemcsak a jó ér véget, hanem a rossz is. Vince Gilligan, a múlt vasárnap este befejeződött Breaking Bad kreátora, hat évvel ezelőtt sem csinált titkot belőle, hogy az általa megteremtett tudós drogbáróhoz méltó precíz, szellemes, előrelátó tervezéssel szándékszik pontot tenni Walter White útjának a végére. Persze tartsuk észben, hogy Walt kreativitása is éppen olyan, mint a forgatókönyvíróké: akkor van csak elemében igazán, amikor hirtelen fejleményekre kell kielégítő megoldást találni. Ezért hát szerencsére nem a tökéletes bűntény óramű pontosságú kivitelezésével vakítottak minket, hanem azt nézhettük végig a körmünket rágva, ahogy közülünk valaki, egy nagyon intelligens valaki, improvizálja ki magát az élet nehézségeiből. Csakhogy Gilligannel szólva időközben a tanár bácsi maga lett a sebhelyesarcú, ez a sorozat pedig abban is hajmeresztően következetes, hogy nem fordítja el a tekintetét a karambolról sem, amely szükségszerűen bekövetkezik, ha, mondjuk, egy személygépkocsi teljes sebességgel belehajt a közeledő tehervonatba. Vagy ha egy tisztes családapa és okostelefon-nyomogató középiskolás diákok figyelméért versenyző kémiatanár úgy dönt, hogy patikai tisztaságú kábítószer gyártásával és terjesztésével fog vagyont gyűjteni.

say hello to my little friend.jpg

Ó, az édes irónia! Pedig a totálisan félrevezető magyar címmel ellentétben legfeljebb koromfekete humor enyhíti imitt-amott a kíméletlen feleletet. Az eredeti cím azt jelenti: "rossz útra térni", a kérdés pedig így szól: Miért lesz bűnöző valaki? Kicsoda lesz bűnöző? És legfőképp a nézőhöz van címezve az, hogy: Mikor, melyik megalkuvástól kezdve számít rossz embernek valaki? Anélkül, hogy feszületet kellett volna látnunk a 308 Negra Arroyo Lane szám alatti családi ház hálószobájában a falon, a Breaking Bad az erkölcs evilágian szürke zónájában játszódó moralitás, ahol a mellékszereplőkhöz hasonlóan rossz-jó Akárkit elviszi az ördög, mint Faustot. Ember tervez, Isten végez, foghatnánk rá, ha Gilligan univerzumában a deizmus (és nem pedig White tanár úr, bármennyire is szeretné) személytelen, logikus, óramű pontossággal érkező hatás-ellenhatás mechanizmusa nem rímelne a karma fogalmára is.

Nagy szavak, tudom, de mi más történhetne egy átlagos, középkorú, okos férfival, aki elvan a maga kis életében, de akit az ötvenedik születésnapján egy pozitív tüdőrák-lelettel lep meg a sors vagy a véletlen? A diagnózis katalizálja a midlife crisis-nak azt a pusztító robbanását, amelyhez Walt hétköznapjaiban már adva volt minden elem. Más kopaszodó férfiak nyilván megpróbálnának ágyba vinni két ifjú csinibabát vagy vennének egy tűzvörös sportkocsit, hogy kompenzálják az idő illúzióromboló múlását, de Walt inkább egyszerűen újrakezdi. És veszélyesen fog élni.

Mert hiszen az életközépi válság talán nem egyéb, mint a szabadság elvesztésétől való félelem. Miben áll a szabadságom? Abban-e, hogy van még időm, pénzem, lehetőségem, satöbbi? Walt valamikor két egyetemi barátjával együtt egy ígéretes cég alapító tagja volt, leendő milliárdos, leendő "sikeres ember". A Gray Matter Technologies-ból való távozása és az Albuquerque-vel való kiegyezés az a fekete lyuk az életében, a frusztrációnak az a sugárzó forrása, amely az energiát szolgáltatja az átalakuláshoz. Szociopata, hasadt személyiségű bűnözővel tele a padlás a helyszínelő sorozatokban, de itt epizódról epizódra vizsgálhatjuk, vajon létezik-e még a jó Walt, Apa, White tanár úr? Vagy már csak hártyavékony álca, amely mögött elrejtőzhet Heisenberg, a legenda, a zseniális és rettenetes birodalomépítő?

Walt személyiségének megkettőződéséből pedig még az is következik, hogy a metamfetamin-királyság felépülésével párhuzamosan recseg-ropog az a háztartás, amelynek régi életében ő volt a feje. Vagy mégsem. A Breaking Bad a hagyományos család felbomlásának szomorú képét is bemutatja, ahol minden látszat, minden rokoni ebéd és mutatósan berendezett otthon ellenére meglazultak a kötelékek. Szereti Walter White-ot a felesége? Nem tudom, mert, ahogy a többi női szerep is, Skyler csak mellékszereplő Walt drámájában. A kisközösség megzavarodott, a színpad készen áll a szó görög értelmében vett tragédiára, ahol a főhős hübriszét, mindent megmásító tragikus vétségét követi a bűnhődés, azt pedig a katarzis.

Hát ez a katarzis volt a vasárnap esti rész. Aki még nem látta, az sipirc a monitor elé, mert innentől (még) komoly(abb) SPOILEREK következnek.

heisenberg.jpg

Nem lehet elégszer mondani, micsoda vállveregetés illeti meg Vince Gilligant azért a mostanában sajnos vakmerőnek minősülő lépésért, hogy teremtményével (és a sorozatok producereivel) ellentétben nem szédítette meg a pénz, és nem nyújtotta a történetet a teljes érdektelenségig. Persze, én is tudom, hogy a csatorna tehet róla, hogy az utolsó évad száma az ötödik lett. Ám legfeljebb a hatodik évadban nézhettük volna végig azt, ahogy Gilligan, immár Walthoz hasonlóan elegánsan és a saját szabályai szerint vet véget a mesének.

Elsült végre az a gépfegyver, mint a sokat emlegetett csehovi pisztoly. "Say hello to my little friend!" - rikolthatta volna Walt, ha az évad elején nem szurkoltak volna erre a mondatra a fiával, popkorn fölött, egy ártatlannak tűnő jelenetben. De még inkább, mint ahogy azt a Marty Robbins dalából kölcsönvett epizódcím is jelzi, egy westernbéli feloldozást láttunk, amelyben hősünk épp csak nem lovagolt el a napnyugtába, miután elrendezte a dolgokat és hidegre tette a rosszfiúkat.

De nem is a kedvese ölében halt meg, mint Robbins El Pasó-i cowboya. Az igazi katarzist, mint ahogy egy jó görög tragédiában is, az igazság felismerése és kimondása jelenti. Talán még Skylernek sem olyan felszabadító hallani, mint Waltnak bevallani, bármily keserű és megkésett legyen is, hogy az ő hübrisze a gőg volt. Heisenberg követelte azt az elismerést, a dicsőséget, azt a gyilkos hatalmat, amelyet Walter White nem kapott meg. Íme, a moralitás hőse a gőg főbűnében vétkes.

És mi is megkaptuk a választ. Az igazság szabadít meg; az igazság megszabadít, idézhetné Gilligan a Bibliából, de csak a halálban van igazi szabadság. Walt a visszájára fordította New Hampshire függetlenségi háborús jelmondatát: "Halj meg, ha nem élhetsz szabadon". Még az is megtörténik, amire sem a Sebhelyesarcú, sem a korábbi Breaking Bad-epizódok után nem gondoltunk volna: a pénz nem számít. Már nem számít.

Persze, nem is Gilligan lenne, ha nem lenne a vég is ambivalens. Szól a Baby Blue, ahogy Walt lekuporodik élete műve, a csillogó tartály, a kék metamfetamin-kristályok, a "drágaszág" mellé. (Nem én mondom, Gilligan mondja.) Hiszen szörnnyé változott. Talán nem is véletlen, hogy egy korábbi epizód Kafkáról kapta a címét.

Most ti jöttök. Mi volt számotokra emlékezetes vagy fontos ebből a (biztos vagyok benne, hogy kulttá váló) sorozatból?

kövess minket facebookon és twitteren!

poster_breakingbad.jpg

Címkék

tv show drama breaking bad aaron paul crime movie tv kritika bryan carston

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr285540742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.10.01. 09:08:09

No, akkor megtöröm a csendet, habár én még egy fél sorozattal le vagyok maradva (egyelőre a harmadikat fogyasztom). Esetenként élvezetesen groteszk és különc, de azért a Breaking Bad is egy tipikus sorozat, melyben a sors (értsd: az írók) állandóan úgy rendezik a dolgokat, hogy bizonyos kulcsszereplők mindig játékban maradhassanak, miközben egyre inkább elrugaszkodnak az eredeti képlettől. Tudom, hogy lehetetlent kérek, de csak egyszer készülne egy olyan sorozat, amely már a fogantatásakor tudja, hogy mi az az út, amit végigjár minden fontosabb állomással, fordulattal együtt. De persze mindent a nézettség határoz meg, így ilyen hosszú távra nem igazán lehet berendezkedni, így marad az "on the fly" megközelítés. Ettől függetlenül jó sorozat; élvezem.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.10.01. 10:07:54

valamiért nem kaptam kedvet ehhez a sorozathoz, pedig rengeteg nagyon jót olvastam róla, sőt csak jót olvastam róla. Az alaptéma se rossz, mégis hiányzik valami nekem, hogy bepróbáljam.

padi-xpress 2013.10.01. 10:14:02

A Breaking Bad sikerének kulcsa szerintem pont az volt hogy elrugaszkodott az alapképletétől,a Weeds-szerű 1. évadot követő 5 évad alatt kőkemény dráma lett. A játékban maradós manővert a sorozat kb 3 karakter között nyomatja,szvsz nem az a lényeg, hogy Gilligan életben akarja tartani mindenáron a karaktereit,itt a survivor-instinct a szereplők lényege,Walter-Jesse fő célja 5 évad alatt, hogy küzdenek az életben maradásért. A SOA-ban sokkkal idegesítőbb, hogy Sutter 15 akarakterből alig mer feláldozni valaki fontosat. A finálé a lehető legkiszámíthatóbban ment végbe, talán pont ez volt a legnagyobb pozitívuma, már értem miért mondta Gilligan, hogy a legtöbb fan elégedett lesz vele, nem lehet belekötni semmibe, minden szál levan zárva.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.10.01. 10:28:26

Annyit kérnék mindenkitől, hogy ha a befejezéssel kapcsolatban értekezik, akkor használja a SPOILER-t a komment elején.

@padi-xpress: A SoA szerintem más kategóriájú sorozat. Egy romantikus királydráma, amely valószínűleg szép nagy véfürdővel ér véget. De persze ettől függetlenül igazad van abban, hogy ott is jobban hullhatnának a karakterek, csak az a baj, hogy túl sok közülük a "fan-favorit". :)

frmn 2013.10.01. 10:33:00

off topic

Nyelvtannáciskodom egy kicsit: a hübrisz szó már maga gőgöt jelent, úgyhogy annak, hogy "az ő hübrisze a gőg volt" semmi értelme ;)

on topic

A sorozat zseniális volt, könnyedén a legjobb sorozat, amit valaha láttam, pedig az első szezonban rendesen idegenkedtem tőle. (ki ez az alsónadrágos férfi és mit akar a sivatagban?) Természetesen voltak benne nehezen hihető részek, elemek, események, mint minden sorozatban és aki akarja, ezeket nyilván hibának is felróhatja.

Ellenben bevállalós volt, nem ugrott el a nehézségek elől és nem volt hajlandó kompromisszumokra. Volt benne sok szerethető, de korántsem fekete-fehér karakter és persze egy remek írói gárda. Az utolsó pár szezonban pedig néha olyan szintű színészi játékot kaphattunk, hogy néha azt vettem észre, hogy nem vettem levegőt egy fél perce, nehogy megtörjem a varázst.

frmn 2013.10.01. 10:34:42

@Zalaba_Ferenc: Pedig ez is királydráma, ahol nem a befejezés a fontos, hanem az oda vezető út.

Kovács Erzsébet 2013.10.01. 10:40:28

@frmn: Igazad van, mert az alapjelentése tényleg az "(istenekkel szembeni) gőg", de én itt terminus technicusként használtam (van összefüggés: a klasszikus görög tragédia főhősének tragikus vétsége, amiért el kell buknia, többnyire a gőg).

Pitypalatty úrfi · http://proletarokkozt.blog.hu 2013.10.01. 10:48:50

@Zalaba_Ferenc: Amíg nem láttad a 4.-5. évadot, nem láttál semmit :) Néhány szinttel az első három évad felett vannak, pedig már azok is elég jók voltak valóban.

Persze spoilerekkel már lehet, hogy nem lesz ugyanaz, nem tudom mennyire tudtad magad távol tartani tőlük.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.10.01. 10:50:21

@frmn: Nekem ahhoz kissé túl groteszknek, túl mocskosnak tűnik, hogy királydrámaként tekintsek rá. Meg igazából Walter White inkább tűnik szolgának és áldozatnak, mint főnöknek. De ki tudja, a végére biztos összeszedi magát. :)

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.10.01. 10:51:03

@Pitypalatty úrfi: Igen, lassan úgy érzem, ideje kiszállnom a társalgásból, míg komolyabb sérülések nélkül meg tudom úszni. :)

frmn 2013.10.01. 10:58:26

@Zalaba_Ferenc: Na igen, innen nem tudjuk sajnos folytatni a társalgást :)

mamoulian 2013.10.01. 12:31:25

mindig meglep, hogy milyen sokan írják, hogy az utolsó két évad az igazán hűdejó. tény, hogy megvalósításban egyre csak jobb lett, gyakorlatilag már nem is érdekelt mi történik, öröm volt nézni azt a minőséget minden téren.
történet szempontjából viszont én sokkal jobban élveztem az első három magával sodró folyamát (még ha a második évad repülőgép szerencsétlenségre kifuttatott flashforwardozása nem is tetszett). ember közelebbiek voltak még a karakterek és az ok-okozati viszonyok is szorosabbak.
aztán a negyedikben az ördögi tervek tetőfokára hágásával és csűrés csavarásával el kezdett távolodni az egész. úgy éreztem az íróknak egyre több helyük van, ha B történik nem pedig A, akkor sincs semmi, megmagyarázzák valamivel ami jó ütős is (ezzel nem azt mondom, hogy nem tök tudatosan írták volna előre az egészet). az volt a leghatásvadászabb évad na és ez nekem nem jött be.
az utolsó évadra meg tényleg olyan éteri távlatokba jutottak mind a karakterek mind a megvalósítás, hogy már csak pislogtam és habár rendkívül élveztem, a szívemig már nem jutott el. csak azért imádkoztam, hogy a végét ne barmolják el és jöjjön a katarzis. tisztességesen meg is csinálták, tényleg azt mondom, hogy minden a helyén volt (a várt hatás még se volt meg maradéktalanul).
az eltávolodás érzése persze törvényszerű volt és maradéktalanul illeszkedett is hangulatban ahhoz, hogy jön a vég, de nekem a BrBa veleje akkor is az első három évad marad. (az is igaz, hogy mindig is jobban szerettem a kezdeteknek a romantikáját mint a végjátékokat, illetve az első három évadot darálva néztem pár nap alatt, míg a többire már várnom kellet. kíváncsi vagyok majd az egybeni újranézésnél az összképre:)
u.i.:
legnagyobb mellélövések:
-csakmert gagyi: félig fejnélküli gus nyakkendőt igazít
-történet szempontjából: hank megtalálja a budin a könyvet

Kovács Erzsébet 2013.10.01. 13:42:41

@mamoulian: SPOILER!
Ezt a két említetted mellélövést szerintem az írók se gondolták komolyan. Amolyan fekete humorú momentumok ezek, olyasmi, hogy mennyire pitiáneren szürreális tud lenni néha az élet. Lerobbant a fél fejem, de abban a töredék másodpercben még működnek a magabiztos vezetői reflexek, és megigazítom a nyakkendőmet. Vagy: legalább egy éven át a bolondját járattam a DEA-ügynök sógorommal, és lám, egy ilyen banánhéjon csúszom el (ráadásul, mint tudjuk, Hank soha nem fogott volna gyanút, hogy talán mégsem Gale a nagy Heisenberg, ha Walt le tudja nyelni a hiúságát. Zseniális, hogy milyen nagyszerű kilépővel kínálta meg az élet, és a gőgje miatt nem tud vele élni).

Wintermoots (törölt) 2013.10.01. 13:52:12

@Kovács Erzsébet:

mennyire pitiáneren szürreális tud lenni néha az élet"

szinte mindig az

mamoulian 2013.10.01. 15:39:19

@Kovács Erzsébet: értem én, de az első eset nekem annyira hangulatromboló volt, hogy konkrétan fölálltam és kivonultam a szobából tüntetőleg amíg meg nem nyugodtam, hogy ilyet csináltak:D
a második tényleg szép fricska lenne, csak annyira karakteridegen walt részéről egy ilyen óvatlan baki, hogy nem vette be a gyomrom. bár emésztődik...
mindentől függetlenül nem kérdés a 10/10-es pontszám a sorozatra.

Kovács Erzsébet 2013.10.01. 15:48:43

@mamoulian: Hát épp ez az, hogy elsőre karakteridegennek tűnik ez a lépés. Pedig valójában mi sem illik hozzá jobban, mint ez a határtalan magabiztosság, hogy ő még ezt is megteheti.

rockjano 2013.10.01. 16:26:18

Imádtam zseniális az eglész

nekem a legjobban pont az első széria tetszett mert feketén de nagyon humoros és ez nagyon jó.

Onnantl sokkal drámaibb lett de egy kis fekete humor azért mindig maradt benne talán az utolsó 2-3 rész kivételével.

Ha óvan gondom az egésszel az pont a humor lassú eltünése a sorozatból:

Kedvenceim:
Hank bejelenti hogy újKingpin van a városban és mutatják Waltot gatyában fogatmosni.. priceless…
Sklyer először meglátogatja Jessit aki éppen hullát húzogat a kertben és félig feldagadt arcal a szemei körbe járnak…elképesztő…
Ja meg Jessi Hullafeloldó műanyag bödön t keres a Walmartban és kipróbálgatja őket beleül
és amikor a kád leszakad… :-))) az első évad volt a legjobb na… (pedig csak 7 rész)

altimus 2013.10.01. 16:57:48

jo sorozat, izgalmas, nem sablonos, jo a tortenet, jo a megvalositas, igen jok a szineszek. Jessi-t birtam a legkevesbe, Hank-et talan a legjobban, es persze Waltert mindenek felett. A noi szereplok kevesbe eletszeruek es sokkal sablonosabbak. De egeszeben veve valoban magas szintu az egesz, jo nezni.

vakablak 2013.10.01. 21:00:50

„Walt személyiségének megkettőződéséből pedig még az is következik, hogy”

Ha valami igazán tetszett nekem ebben a sorozatban, az éppen az volt, hogy életszerű volt és hihető, egy igazi fejlődésregény. Ebbéli mivolta különbözteti meg a sorozatok és a filmek 99%-tól. A BrBa sorozatba vitt irodalom (persze helyenként némi sekélyességgel, de az most nem számít).

Walter személyisége nem kettőződött meg, épp ez a lényeg. Az utolsó részbeli Walter még mindig ugyanaz volt, mint a legelső részbeli, egyetlen, koherens, sokrétű és egyre sokrétűbbé váló személyiséggel. Ezt nevezik személyiségfejlődésnek, ha az ő útja nyilván extrém és fiktív is. Karakterét legalább annyira alakították a tőle függetlenül bekövetkező események, mint amennyire ő alakította azokat. Sőt, valójában Walter egyszerre vált eszes csúcsragadozóvá, és maradt a véletleneken és végveszélyeken át bukdácsoló mázlista lúzer, akinek, mint egy macskának ezer élete van. Ezeket aztán sorra elhasználta, mind az utolsó darabig. Hogy a macskák ezt az egészet élvezik-e, azt nem tudom; Walterről lerítt, hogy ő maga jobbára nem, viszont kiszállni nem lehetett, mert valami titokzatos erő, naná, a forgatókönyv-írók és a producerek akarata, folyamatosan visszatérítette a pusztulás és pusztítás ösvényére.

A másik dolog, amit nagyon szerettem a BrBa-ben, az az volt, hogy ez a sokrétűség és személyiségfejlődés a legtöbb szereplőre kiterjedt. Remek dolog, szinte minden percét megérte megnézni.

Kovács Erzsébet 2013.10.01. 21:43:13

@vakablak: Ó, Walt nagyon is élvezte. Pontosabban Heisenberg élvezte. De igazad van, hihetetlenül sokrétűen, realistán ábrázolták a személyisége alakulását. Az, hogy valaki a személyisége bizonyos sötét jegyeit egy alteregóba csomagolja át, nem jelent látványos, magában beszélős, később-nem-emlékszem-mit-tettem skizofréniát. Ezért volt zseniális vicc, amikor alibinek használta a kamu "fugue state"-et a sorozat elején.

vakablak 2013.10.01. 22:03:05

„Walt nagyon is élvezte. Pontosabban Heisenberg élvezte.”

Te szemlátomást mégiscsak úgy véled, hogy a Walter-karakter tulajdonképpen hasadt személyiség volt, mint a fenti idézetből látszik. Ehhez persze minden jogod megvan, s ha te így látod, miért is ne lehetne ez számodra így. Csak a teljesség végett mondom hozzá a saját véleményemet: Heisenberg csak egy címke, egy fedőnév, nem pedig alteregó. Az én olvasatomban Walter mindig is pontosan tudta, hogy ő Walter, és nem más; egy olyan Walter, aki olyan irányokba fejlődött-változott, amilyenekre maga sem gondolt soha.

Az öröm-bánat vagy az élvezet-szorongás tengelyre sem rakható rá ide Walter és oda Heisenberg. Az ismert okokból Walter családi élete szétesett, ami miatt minden oka megvolt a félelemre és a szorongásra, s nem volt ez máshogy, amikor a meth-bizniszben függött hajszálon az élete — és fordítva: amikor családi élete úgy-ahogy elviselhető volt, ez őt ugyanúgy boldoggá tette, mint amikor ismét győztesen (ill. túlélőként) került ki valamilyen lehetetlen alvilági helyzetből. Számomra ez mindig pontosan ugyanaz a Walter, aki két színtéren állja meg a helyét vagy éppen bukik el; és az ő mindenkori reakciói is pontosan ehhez mérhetőek.

SPOILER SPOILER SPOILER

Amikor a végén azt mondja, hogy "all the things that I did [...] I did it for me. I liked it. I was good at it. And I was... really... I was alive", akkor sem egy hasadt személyiség beszél, hanem Walter, akinek az élete része volt az alvilági működés; az ebbéli sikereknek IS örült, ahogy a családjának is, Hanket is beleértve.

Kovács Erzsébet 2013.10.01. 22:11:50

@vakablak: Azt hiszem, ugyanazt fogalmaztuk meg kétféleképpen. (Jól érzem, hogy pszichológiát tanultál?)

vakablak 2013.10.01. 22:18:39

@Kovács Erzsébet: ja, akkor szuper, örülök. ;) Nem, pszichológiát épp nem tanultam, csak időnként okoskodok esténként. Az írásod egyébként tetszett, gratula.

Pitypalatty úrfi · http://proletarokkozt.blog.hu 2013.10.02. 00:12:17

@rockjano: Én is nagyon bírtam a sorozat humorát, de én nem bántam, hogy ebbe az irányba fejlődött. A fekete komédia továbbvitele tompította volna a drámát, és szerintem azzal a legnagyobb erősségétől fosztotta volna meg a 4.-5. évadot.

Az utolsó részben azért ismét felcsillant az a humor néhány helyen (Walt Gretchen és Eliot házában, Badger és Skinny Pete mint bérgyilkodok, Todd csengőhangja), és úgy általában könnyedebbnek éreztem az egészet.

Kicsit ki is lóg a rész az évadból hangulatilag (jóval komorabb befejezés körvonalazódott a megelőző 7 részben), amit hibaként is fel lehetne róni, de részemről meg van bocsátva, mert így is nagyon megfogott a finálé.

Kovács Erzsébet 2013.10.02. 00:56:40

@Pitypalatty úrfi: "a legjobb bérgyilkosok a Mississippin innen" :-D

vargatom 2013.10.04. 19:22:13

Ez a Heisenberg-én szerintem olyan volt, mint egy álarc, először csak a civil személyiségét akarta álcázni vele. De az így nyert anonimitás szabad utat engedett minden olyan érzelemnek, impulzusnak, ambíciónak amiket a társadalmi helyzete (főleg a családjának a biztonsága) miatt korábban kénytelen volt elnyomni.

Később már mindig tudatosan hozta elő az új személyiségjegyeket a sötét színű ruhákat meg a kalapot felvéve, de aztán elkezdtek elmosódni a határok és "civilben" is előtört a sötétebbik oldala (I'm the one who knocks); a végén, a vereségből pedig már nem tudott kitörni, a kunyhótól a faluig elgyalogolni pusztán azzal, hogy Heisenberggé próbált változni. Valahol itt a számüzetésben született meg benne a felismerés arról, hogy min ment keresztül valójában, és kábé itt volt a katartikus pillanat is. Valószínűleg a fogasra tett kalap jelezhette a fordulópontot...

Az utolsó epizód szerintem már csak a lecsengés volt tehát, szinte csak a még megmaradt kötelező körök lefutása, és sokaknak talán ezért nem ütött már akkorát. Bár az is igaz, hogy Gilligan egy-két dolgot tudatosan rendezett úgy, hogy az előző rész végén látszólag nyitott kérdés maradjon...

freddyD 2013.10.04. 20:06:06

Elnézést a reklámért, de csináltunk egy Breaking Bad podcastet, ahol mi is visszatekintettünk az utolsó (fél)évadra és magára a sorozatra. Akit érdekel, itt letöltheti www.youtube.com/watch?v=aInUaWRkrxM

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása