Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.

Thérèse legjobb barátnőjével élvezi ifjúkori gondtalanságát és szabadságát a két világháború közötti Franciaországban, egészen addig, míg érdekházasságba nem kényszerül. A Nobel-díjas François Mauriac regénye és a mozgókép eme találkozása mögött is megbújhat valami láthatatlan cél, mert látható nem szolgálja frigyüket. A boldogtalansága által emésztett fiatalasszony története a film médiumának korlátait ismerve minden bizonnyal több dimenzióját is a lapokban hagyta, pedig túlnyomóan azokra lenne szükség ahhoz, hogy Thérèse-ből igazán kitapintható figura váljék, és a történet központi fordulatát / fordulópontját / mederváltását maradéktalanul fel tudja dolgozni az eredeti művet nem ismerő néző.

Persze akad néhány jól ábrázolt vonal (miként közömbös Thérèse barátnője iránt, mikor az igaz szerelmet él át), de ez csak éppen elégséges ahhoz, hogy a film első órája is lekösse a figyelmet. A kiváló operatőri munka és Audrey Tautou alakítása, ami megkövetelt módon mentes a rá jellemző bűbájosságtól (s mint ilyen, ritkaságszámba megy), elég fogódzkodót ad a módfelett érdekfeszítőbb végkifejlet kibontakozásáig, de alighanem nagyobb türelem kell a 110 perces film végignézéséhez, mint a 192 oldalas könyv elolvasásához.

A versidézet Ady Endre Szívek messze egymástól című költeményéből származik.