Kevesen kételkednek Martin Scorsese géniuszában, de hogy mennyire nagy rendező a maga 163 centijével, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az olyan produkciók, mint ez a noiros/gótikus pszichothriller, amely sok más rendező pályájának csúcsterméke lehetne, nála csupán ujjgyakorlat.

Kevesen kételkednek Martin Scorsese géniuszában, de hogy mennyire nagy rendező a maga 163 centijével, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az olyan produkciók, mint ez a noiros/gótikus pszichothriller, amely sok más rendező pályájának csúcsterméke lehetne, nála csupán ujjgyakorlat.

A késve és talán nem is a legjobbkor megnyert Oscar-díjon túl már Scorsese-nek sem kell már bizonyítania. Azonban míg Spielberg kémikust játszik a stúdióban (so-so kritikai, de többnyire kitűnő közönségsikerrel kísérve), addig a Queensben született Marty inkább olyan zsánerekben tesz kirándulást, melyekben "misszionáriusként" eddig nem sok keresnivalója volt. Nem mintha ezzel különösebb baj lenne.

A gond csupán az, hogy a SHUTTER ISLAND többnek látszik, illetve többnek akar látszani, mint ami. Egy kicsit már gyanítható volt a lufi színe és állaga, mikor a Paramount kivette a produkciót az Oscar-portyázók havából és a legmostohábban kezelt hónapban, februárban indította útjára (óriási sikerrel övezve, jegyezzük meg), viszont Scorsese, DiCaprio, de még a film alapjául szolgáló könyv szerzője, Dennis Lehane (MYSTIC RIVER, GONE BABY GONE) neve is arra engedett következtetni, hogy ez egy véresen komolyan vehető, felnőtt film lesz.

Ám hiába az erős kezdés, amely csak úgy lubickol a kitűnő zsánerelemekben - egy börtönsziget, amely kísértetkastélyként is megállja helyét, kemény vonalakkal és kalappal bíró, láncdohányos zsaruk, excentrikus, idegen kiejtéssel beszélő pszichiáterek és rács mögül kinyúlkáló őrültek -, a film nem több, mint egy jól összehegesztett, de rendkívül felszínes thriller.

Nem a léccel van a gond, hisz te is, én is, mi mindnyájan szeretjük a jó zsánerfilmeket, inkább az okozza a gondot, hogy a film közel 150 perces, ehhez a stlushoz mérten túlontúl vaskos darab. Továbbá Scorsese kezdetben kegyetlen, illetve kegyetlenül erős hallucinációkkal gyötri a főhőst és ilyenkor már-már megkarcolja a THE SHINING minőségét, de aztán elkezdi ismételgetni magát, rémképei pedig öncélúvá egyszerűsödnek. De még csak nem is ez a legnagyobb baj. Ha láttad az előzetest, akkor már úgy érezheted, hogy a történetet is sikerült összeraknod (egy rendőrbíró egy eltűnt beteg után nyomoz egy ideggyógyintézetként üzemelő szigeten, amiről aztán egyre fertelmesebb titkok derülnek ki), s az első óra súlyától nyomva abban bízol, hogy itt bizony valami még fő a kondérban, de aztán kiderül, hogy...

Kell hozzá erős gyomor és még erősebb ülőgumó, de mégis: a SHUTTER ISLAND határozottan élvezetes film. Scorsese erőteljesen kommandírozza képeit, ami tőle igazán elvárható, színészei remekelnek, de DiCapriótól ez sem truváj, szóval jó kis rutinmunka - nagyra nőtt fenékkel.