50 év után egy időkapszulából számokkal teleírt papírlap kerül elő, s rövidesen egy matematikus (Nicolas Cage) kezébe jut, aki megdöbbenve látja, hogy a számok katasztrófák időpontjára, helyére és áldozatainak számára utalnak. A legtöbb már megtörtént, néhány csak most fog...

Az elmúlt években Nicolas Cage hátán annyiszor, de annyiszor verték el a port, hogy előbb a szétcincálásából, aztán a rehabilitásából lett trend, mi több, azóta ismét előkerült az össznépi szájkorbács. Eme blog visszatérő olvasói nagyon jól tudják, hogy viszonyulok a GHOST RIDER sztárjához, szóval ez most nem szeretném túlragozni, de ha a KNOWING-ban valamivel nincs baj, az Cage.

És ami a legfurcsább, hogy bár a produkció Cage kiegyensúlyozott játékát leszámítva ezer sebből vérzik, mégis értékelnem kell, ugyanis mérhetetlenül ambiciózus. Felvállalós és bevállalós egyszerre, miközben olyan témát feszeget, amely még így, 8 évvel 9/11 után is kényes - a mostani események tükrében pedig főleg.

Könnyedén rá lehetne legyinteni a KNOWING-ra, hogy légből kapott sci-fi maszlag, amely a zsáner rosszabbik aspektusát, a fikciót nyomja meg jó erősen, s tény, hogy mind az alaphelyzet (HALÁLKULTUSZ, valaki?), mind pedig a történet kibontása felvet ezer olyan kérdést, amelyre hiába is várnál választ - példának okáért miért van az, hogy a legfontosabb üzenetet mindig olyanok adják és kapják, akik képtelenek azok továbbítására -, mégis nyomasztó üzenetet hordoz az ember sorsáról, hitéről és szerepéről a világban.

Alex Proyas természetesen most is vonzódik az alternatív világnézetek felé, hisz már a THE CROW is egy olyan sajátos "drop-dead-cool" atmoszférát teremtett, amelyből a BLADE és a THE MATRIX jó sokat merített, s hadd ne ragozzam a DARK CITY univezumának határait, ugyanakkor a KNOWING olyan területekre merészkedik - zanzásíott, gyorséttermi kiszerelésben -, melyekre egy másik, mostanában sokat kapott filmes gyakorta tett megkérdőjelezhető kirándulást. A KNOWING a legjobb Shyamalan-film, amit nem Shyamalan rendezett.