aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: happy-go-lucky (2008) Zalaba_Ferenc
2009. február 11. 17:45:48

Kategória: 24 komment

Hányszor, de hányszor koppintottak már oromra különböző helyeken, hogy én nem is szeretem a mozit. Csak kritizálok és kritizálok, minek nézek filmeket, ha nem is élvezem őket, s így tovább. Néha gondolkodóba esek, hogy talán nem is beszélnek hülyeséget. Tényleg belefásultam volna? Nem azokat az érzékszerveket használom, melyeket a normális emberek? Szemem elé mikroszkópot teszek, fülembe sztetoszkópot dugok, s azon ültő helyemben analizálok? Talán tényleg nem is élvezem ezt az egészet?

Badarság. A filmrajongó és a filmkritikus majdnem egy és ugyanaz a személy; tetszik, nem tetszik, ez így van. Mi vagyunk azok, akik számolják a napokat a bemutatóig; mi vagyunk azok, akik azért elemeznek, hogy felfedezzék a titkokat, azért keressük a kulisszákat, hogy megleljük az összefüggéseket. Mi vagyunk azok, akik nagyon-nagyon szeretik a filmeket, így aztán mi vagyunk azok, akik a legkönnyebben csalódnak, s itt jön az a kicsike kis "majdnem", amit a bekezdés elején említettem: jó esetben a filmrajongó is szétkürtöli bánatát, mi le is írjuk, fel is vállaljuk, ki is tartunk mellette.

Szóval isten áldja az olyan filmeket, mint amilyen a HAPPY-GO-LUCKY, amit lehet elemezni jobbról és balról, s akár úgy is le lehet huppani elé, hogy "lássuk!", az élmény így is, úgy is tökéletes lesz.

Szinte már banális, hogy a film hátterében az a Mike Leigh (SECRETS AND LIES) áll, aki átlagemberek hétköznapi tragédiáiról szóló szociodrámáiról ismert, pedig ha egy Leigh-moziban kacagnak, akkor az a nevetés nem csak harsogó, de bámulatosan őszinte is egyben. Szóval könnyen elképzelhető, hogy Leigh ezzel a faltól-falig tartó feelgood mozival akarta végleg elsöpörni a vele szemben támasztott prekoncepciókat. Miért is ne?

Ráadásul a főhőse, Poppy (Sally Hawkins Golden Globe-díjas alakításában) rikító cuccaival és elképesztően pozitív gondolkodásmódjával annyira kilóg környezetéből, a tipikusan brit felhős fásultságból, hogy az ember hajlamos arra gondolni, hogy 1. egy másik bolygóról jött, 2. nem normális, 3. egyszer betépett és úgy maradt, 4. hülye, szegény.

De nem. Poppy egyszerűen csak ilyen. Irigylésre méltóan. "Nem tehetsz mindenkit boldoggá" figyelmezteti barátnője. "De azért megpróbálhatom" jön a válasz, s tényleg, mi rossz van ebben?

Rettegtem, hogy Leigh megbünteti őt. Mikor beül a fél-pszichopata mizantróp vezetési oktatója (Eddie Marsan: zseniális!) mellé, annyira féltem, hogy a gyűlölködő ideggombóc egyszer kitekeri a lány nyakát, aki folyamatos riposztokkal felesel a férfi negatív életszemléletére. Jobban féltettem őt, mint a Brooklynban tévelygő "Helmet Lampshade"-et a NIGHT ON EARTH-ben; szerencsére félszem alaptalan volt.

Poppy talán naiv, de biztosan nem tehet róla, hogy a körülötte lévő emberek vagy irigylik vagy beleszerelmesednek a nagy rózsaszín pluszjelbe, ami a homlokán virít, húsz centivel permanens mosolya felett, de amíg lesznek ilyen nők - mozivásznon innen és túl, addig lesz miért örülni és bánkódni: érezni. Csak ennyi számít.

A filmek ezerféle hangot ütnek meg, ezek közül nem mindegyik szól hozzád, nem mindegyiket hallod meg - egy kritikus/rajongó valószínűleg többet kap el belőlük, s a legtöbb esetben nem is mindegyik hangot érzi fülének, eszének, szívének kedvesnek; szerencsére vannak ritka kivételek. A HAPPY-GO-LUCKY ilyen, úgyhogy a nagy harmónia felett örvendezve, uszkve két év után újra kiosztok egy maximális csillagszámot.

Címkék

kritika eurocinema 10csillagos brit flick

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr684536308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hesztia 2009.02.11. 18:30:23

Várható moziba v. csak dvd-re számítsunk? OFF Changeling kritikát mikor olvashatunk?:)

n-drew 2009.02.11. 18:46:20

Nagyon jó írás, gratulálok!

Ismeretlen_76970 2009.02.11. 19:08:25

Esküszöm kihagytam volna, ezzel a shiny-frutti címmel. Semmi forgalmazó-konform kikacsintás ezekben a szűkös időkben? :)

Ismeretlen_1068 2009.02.11. 19:12:54

hesztia: március 5-től játsszák a mozik. az SPI forgalmazza. a CHANGELING-et meg szerintem meghagyom a fiatalabb kollégáknak. már nem túl friss az élmény. :(

Melllvar 2009.02.11. 19:27:21

"Helmet Lamphsade", ez jo :)

Hesztia 2009.02.11. 19:29:28

Köszi az infót! Sajnálom.:(

klogg 2009.02.11. 20:27:18

Mike Leigh nagyon uralkodik nálam, így ez felvéve a kötelező látnivalók listájára. Kösz, hogy szóltál róla.

zsé 2009.02.11. 21:01:50

végre!!! magával ragadó az írásod, azonnal meg akarom nézni! :-) ahogy olvastam az Ádám almáira asszociáltam.

Ismeretlen_1068 2009.02.11. 22:29:47

zsé: annál jobb. :)

FlasH · http://myyouth.blog.hu 2009.02.11. 23:12:44

jó film ez, de nálam közel sem 10-es. feelgood, egy bizonyos szintig, mert ha belegondolsz mit is látsz a képernyőn, akkor számomra inkább keserű. a főszereplő karaktere egy idő után irritáló, cselekedetei felelőtlenek, nulla karakterfejlődés (de tényleg semmi), s kb nulla realitás veszi körül, amit gondolom így akarták, de akkor is. a legnagyobb pluszpont Eddie Marsan alakítása volt, jól egyensúlyozta a főszereplőnő hülyeségeit. összességében lehetett volna sokkal jobb is.

Ismeretlen_1068 2009.02.11. 23:16:42

szóval akkor te az irigykedők közé tartozol? amúgy a csajszi egy régi barátnémre emlékeztet, akit elég rendesen leharcolt az élet, mégis megtartotta a maga csivotelősen pozitív életszemléletét. a filmben pedig az a lényeg, hogy poppy konstans maradjon; ő az, aki másokra hat, pl. scottra, aki valszeg életében akkor először volt szerelmes. jól fel is dühítette, hogy mennyire rémületes érzés. :)

Ismeretlen_87626 2009.02.11. 23:32:00

Már régen kinéztem magamnak , csak nem volt alkalmam megnézni, na majd most:)

FlasH · http://myyouth.blog.hu 2009.02.11. 23:37:29

hú, tudtam, hogy ezt fogod írni. mármint hogy irigykedek. értem én a lényeget, csak nem tetszik. ez olyan, hogy szeretem én a sört, de ha 2 órán keresztül itatják velem folyamatosan, akkor a végén csak kibukok. oké optimista, miegymás, de ez kb 10 percig hat frissen, s ha ez elmúlik akkor azért a klisék is előbújnak. de megértem azt, hogy valakinek ez nagyon beüthetett, sajnos ez nem én voltam.

Ismeretlen_1068 2009.02.11. 23:44:07

mert tudod, kétféle ember van, az egyik beleszeret... :) amúgy közben 23 másik film eszembejutott, élen az AMÉLIE-vel, de ezek mind olyan filmek voltak, melyek végén hangos szívdobogással lőttem ki a vetítőből. jó az.

DCIJB 2009.02.12. 02:20:22

Wow! Kétszer is el kellett olvasnom, hogy ki a cikk írója, elsőre nem hittem a szememnek. Pár hónapja szereztem be látatlanba DVD-n a filmet és soha nem gondoltam volna, hogy nálad ez 10/10-es lesz, pedig azt hiszem elég jól be tudom lőni az ízlésed az eddigi kritikáid alapján. :) Amúgy nekem tetszett (bár nem ennyire), Sally Hawkins néhol kissé idegesítő, de Eddie Marsan tényleg elképesztő, simán megérdemelt volna egy Oscar-jelölést.

Ismeretlen_1068 2009.02.12. 06:58:41

nem idegesítő! nem felesel, előre néz, fókusz! en-ra-ha! egyébként a film úgy érdemelte ki a max. pontszámot, hogy alámondással adták. szóval simán újranézős. ki tudja, lehet, hogy 10/11 lesz a végén. :)

Jack Skellington 2009.02.12. 13:03:15

Öregszel AE, öregszel! És ez nagyon, de nagyon jó hír! Igazán örülök! Eddig is bírtam az írásaidat, de ez eddig vitte a prímet! Visitor és Happy-Go-Lucky, még a végén elmosolyodok! THX :-)

Ismeretlen_45491 2009.02.12. 14:59:29

menj el havajra nyaralni meg feltöltődni

Ismeretlen_1068 2009.02.12. 16:19:49

most csak visegrád van betervezve, talán az is elég lesz. jövőhéten visszatérek a brutál-metál horrorok istenítéséhez.

Ismeretlen_20417 2009.02.15. 09:57:02

Jobb, mint az Ádám almái??? Jól látok??? Csak nem azt akarod mondani, hogy az én kedvencem a mi kedvencünk? :)

Ismeretlen_1068 2009.02.15. 13:27:09

miért, a sorokból ez nem derült ki világosan? :)

Ismeretlen_84013 2009.02.15. 19:08:16

Huh, ez nagyon nem jött be. Sejtettem, hogy Poppy karakterén áll vagy bukik minden, de az istenért sem bírtam megkedvelni, inkább irritált az egész lénye. Vígjáték létére Eddie Marsan aggresszivitása/frusztrációja ragadt rám Poppy boldogságáradata helyett, nálam inkább feelbad-moziként funkcionált. Emlékszem, hogy iszonyatosan mesterkéltnek találtad Juno beszédstílusát, én pont ennél a filmnél éreztem hasonlót Poppy-val kapcsolatban. Az hagyján, hogy a hölgyemény egy cseppet sem vicces, de pár perc után rendesen zavart a 30 éves testbe szorult tinédzser-mentalitás. Ha választanom kellene a kettő közül, akkor én inkább a koraérett 16 éves lány mellett teszem le a voksom, az ő története tényleg feelgood. Már Amélie-nél is rendesen rezgett a léc (bár ott a csodálatos vizualitás és a remek hangulat sokat segített), de Poppy-nál végleg kiborult a bili. A pozitív életszemlélet működik tinédzser-agy és gyerekes viselkedés nélkül is. 4/10

rezfax · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2009.03.06. 10:38:16

Helló, én tegnap este néztem meg, és én sem tudtam befogadni a filmet.. Talán bennem van a hiba, de én neurózist láttam a nőben, nem pedig nyugalmat árasztó boldogságot.. Persze, ki mondja meg, hogy neurózisban ill. -tól nem lehet boldogan élni..? :-) Mindenesetre sosem lennék képes társaságban hosszú ideig elviselni egy ilyen folyamatosan röhögcsélő, néha már-már autisztikus megnyilvánulásokat produkáló embert. Vicces, mert nekem is a Juno jutott először eszembe mint párhuzam, az sem tetszett kimondottan, pont a műsége miatt, de az előző hozzászólóhoz csatlakozva én is inkább azt választanám, ha muszáj volna. Szerencsére nem muszáj. :-)

Ismeretlen_104405 2009.03.13. 21:01:13

Az első perctől az utolsóig végigmosolyogtam, ez egy kedves, tüneményes, bájos, aranyos (jó, abbahagytam) film. 9/10 minimum. Elismerem, hogy Poppy vidámságát néha egy hajszál választotta el attól, hogy erőltetetten jópofizó Juno "péklapátot ide" McGruff 2. legyen, de valahogy megmaradtak a határokon belül. Talán csak az ellensúlyozást hiányoltam, azokat az időszakokat, amikor a legnagyobb optimista is leereszt, hogy aztán következő héten újult erővel vesse bele magát az életbe. De ez egy mese. Méghozzá imádni való. Egyetlen jelenet elején fogtam a fejemet, amikor Poppy a kihalt környéken bolyongott késő este. Hahó, józan ész! :-) Én is a vigyori típusba tartozom (kivéve, amikor épp emberevő hangulatban vagyok), de kétlem, hogy a vidám mosolyom minden helyzetben megvédene. :P És ennek ellenére igen jól sikerült a jelenet. Eddie Marsan most is csúcsszuper volt. Köszönet Mike Leigh-nek, amiért felfedezte őt nekünk.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása