a drakula 2000-ek, 3000-ek, kistrilliók korában meglehetősen ritka az olyan vámpírfilm, amely akár egy vörösvérsejtnyit is megerőltetné magát azért, hogy valami újat mutasson a zsánerben. david slade (hard candy) rendező kezét-lábát töri azért, hogy filmjével friss vérrel töltse fel a fáradt kliséket, és ehhez nagy segítség a kultikus képregény - alapszituáció, vámpírkultusz és a cselekmény lefolyása tekintetében.

sajna, a buzgóság következetlenséggel járul, hisz miközben bátran rágyúr a változtatásra, olyan alapvető szabályokat hagy figyelmen kívül, melyek zsánertől függetlenül is "baromság" bélyeget érdemelnek.

30 napig tart az éjszaka az alaszkai kisvárosban - ezzel paradicsomi állapotok teremtődnek annak a hordányi vámpírnak, melynek éhes tagjai a hosszú sötétség előestéjén (eheh) érkeznek, mohón élvezve körmeiket és fogaikat a la grande buffet-ra készülve. első, meglehetősen nyomasztó rohamjuk során ki is nyírják a városka lakosságának közel 90%-át, hogy aztán 29 napot töltsenek azzal, hogy a maradék 10-15 főt levadásszák.

a film legfontosabb tényezője, az idő múlása sajnos csak az itt-ott kiírt dátumokban és a borosták szaporodásában mérhető: a túlélők bevetik magukat az egyik ház padlására, hoppá, a film ugrik 10 napot; a hősök átmenekülnek egy másik helyre, hoppá, megint 10 nappal későbbre jár, közben azon morfondírozom, hogy ezt az egész filmet simán le lehetett volna zavarni egyetlen éjszaka alatt is, s akkor nem bosszankodnék azon, mikor a 27. nap környékén megjelenik az utcán egy megszeppent kislány - ő hol a francban volt idáig?

és nem ő az egyetlen túlélő, aki később csatlakozik a brancshoz. a játékidő kitöltéséhez újabb és újabb arcok bukkanak fel a semmiből. mint valami rossz folytatásos tévéfilmben.

a 30 days párbeszédek terén sem túl erős, a vámpírok vezére (danny huston) pedig határozottan vérszegény, ugyanez a filmről viszont nem mondható el: nem is csoda, hogy nem létezik belőle a manapság oly divatos "unrated" változat, ugyanis a vérfürdőt a jó ízlés határán belül nem igazán lehet fokozni. a vérfagyasztó hangulathoz a nyugtalanító indusztriális zene, a remek fényképezés és az invenciózus rendezés is hozzátesz. kár, hogy a biztos kezű látványvilághoz ilyen suspense-pukkasztó, elamatőrködött sztori tartozik.