paravideók. olcsó ijesztgetés interneten tálalva. fedezz fel hat apró különbséget a két kép között: mereszted a szemed, egyszer csak a pofádba üvölt valami démoni karika(krea)túra. juss ki a labirintusból, várd meg, míg britney levetközik, hallgasd meg visszafelé a jingle bellst, stb. a lényeg, hogy feszülten koncentrálj, hogy aztán jól telecsináld a nacit, röhögj magadon, majd bosszankodj egy sort. a susupense és a horror verhetetlen párpsa. és megijedni jó: kitágítja az ereket, felgyorsítja a vérkeringést, fejleszti a refelxeket, ad egy kis lökést a szervezetnek. szóval jók ezek a videók. egy darabig. de azért mindennek van határa, nem csak a mennyiségnek, hanem az életkornak is. pl. nem túl egészséges dolog a hátulgombolós srácodat ilyesmivel rémisztgetni, ráadásul felvenni videóra*, és miközben a kissrác telerakja a nacit, még jól ki is röhögni.

*továbbá kitenni az internetre, hogy aztán olyan gátlástalan bloghuszárok, mint én, öncélúan terjesszék.

walk the line (2005). tulajdonképpen nem értem, miért kellett ilyen sokat várni erre a biopicre. johnny cashnél nagyobb amerikai idolt keresve se találhatnál, ráadásul kilengésekkel teli, drog és alkohol és persze nők által fűszerezett élete szinte ordít a vászonért. james mangold mégis évekig kilincselt az ötlettel, pedig már a főszereplője is megvolt (joaquin phioenix a gladiator bemutatója környékén írta alá a szerződést), akire még az öreg is áldását adta ("az a kedvenc jelenetem a gladiatorból, mikor phoenix azt ecseteli, hogy mit csinált maximus feleségével és gyerekével, mielőtt megölte őket" - így cash. jó srác). lehet, hogy időközben addig-addig finomította a sztorit, hogy végre valaki pénzt szánjon rá, míg a végeredmény egy erős, de standard biopic nem lett.

szórakoztató, túlkapásoktól mentes két és fél órát kínál a walk the line: johnny cashről, az emberről csak módjával mesél (ebből a filmből nem fog kiderülni, hogy mekkora megalomániában és kényszeres dominanciában szenvedett), johnny cashről, a zenészről viszont be nem áll a szája (az énekes valamennyi fontosabb slágerét meghallgathattam, többnyire elejétől végéig), ami nem feltétlenül baj, ugyanis joaquin phoenix baromi jól eladja a figurát; hangját hónapokig képezte, hogy kellőképp elmélyüljön, és manírjaiban, gesztikulálásában sincs hiba, továbbá az sem elhanyagolható szempont a szerep átérzésében, hogy cashhez hasonlóan ő is elveszítette fiatal testvérét (river phoenixet).

megfelelni a faternak, leküzdeni a múlt démonait, választani a család és a karrier között, elmerülni drogban, duhajkodni, kijönni a drogból, hosszú éveken át fűzni a nőt (june carter szerepében reese witherspoon hibátlan), végül tudatni a nézőkkel azt, hogy ez a figura miért is érdemelt egy egész estés filmet (cash magáénak mondhatja a rock'n'roll történetének egyik legfontosabb pillanatát, az 1968-as fellépést a folsom fegyházban): mangold filmje nem hagy ki egyetlen ziccert sem, pont ezért kínál a tavalyi ray-hez hasonlóan illékony élményt, habár taylor hackford szintén sok oscarra jelölt filmjénél azért sokkal összeszedettebb.

néznivaló. don hertzfeld - rejected (2000). zseniálisan beteg animációs rövidfilm a rothadó fogyasztói társadalomról.

on a clear day (2005). egyszer biztosan eljön majd az az idő, mikor ráunok ezekre az egy kaptafára készült britflickekre - az összes szívbemarkolóan esetlen, múlt démonaival küzdő, it's-a-hard-knock'd-life figuráival, a keserédes hangulatba mártott csípős poénjaival, a nagy összeborulásaival és a húzd-ki-magad-kisember-ma-hős-lettél mentalitásával együtt. majd egyszer. ma még teljes szívemből befogadtam gaby dellal (aki nem mellesleg háromgyermekes anya) rendezői bemutatkozását a szemtelenül manipuláns/szentimentális hóbelebancával együtt.

frank (peter mullan) képtelen volt máig feldolgozni kisebbik fia bő 25 évvel ezelőtt bekövetkezett fulladásos halálát, és fokozatosan elidegenült feleségétől (brenda blethyn), valamint nagyobbik fiától, akinek az a meggyőződése, hogy az apja utálja, amiért az asszony helyett ő van otthon a gyerekekkel. franket egy nap kirúgják az állásából, pár órával később összeesik az utcán. pánikroham. identitászavar. mi a faszt keresek én itt krízis. eddig konvencionális a sztori, és ezután sem tér el túlságosan a hagyományoktól: frank elhatározza, hogy átússza a la manche csatornát, hátha így végre megszabadulhat a gyötrő emlékektől, és ismét embernek érezheti magát.

igen, a film tényleg lekanyarodik a nyekergős, nem-a-te-hibád útra, még szerencse, hogy frank cimborái és heteroszexuális groupie-jai (egy hobbit, egy beszari kínai büfés, egy még félősebb törpe és a legjobb cimbora, aki tudja mi jár a cimbik fejében) azon ügyködnek, hogy a film ne időzzön túl sokat a negédesben, és frappáns poénok kíséretében terelgesség előre a sztorit. peter mullan és brenda blethyn játékát közhely méltatni. és tetszik, nem tetszik, mire frank beveti magát a csatornába, addigra eljutsz arra a szintre, hogy minden egyes csapásnak drukkolj, mert ezek a szemét angolok nagyon értenek ahhoz, hogy kell vért pumpálni a néző szívébe.

új feature! most már üvöltözhetsz velem, ahogy a torkodon kifér, és ha megunom, lenyomok beléd egy büdös nagy mordályt, ahogy a torkodba befér. na jó, ezek csak szavak, és pontosan ezeket várom tőled is a brand nu shoutboxban ott jobbra, kicsit lejebb. örvendezz te is velem, hogy milyen ügyes vagyok: majdnem egyedül csináltam, egy icipici telefonos segítséget kaptam csak m-től, akinek ezúton is jó szelet kívánok. 

díjszezon. razzies 2006. bár olyan is régen volt már, hogy öt igazán jó film versenyezzen az oscarért, de mindez hiába, mikor már hónapokkal az átadó előtt borítékolni lehet, hogy ki és mi fog nyerni. uncsi lesz az idei oscar. még szerencse, hogy előtte egy nappal kerül megrendezésre a 26. aranymálna díjátadója, amely 2005 legrosszabbjait ünnepli. a rendezvény az elmúlt negyed évszázadban ötfős házi mulatságból színházi nagyteremben megrendezett mulatós-partizós bulivá nőtte ki magát, ahol a díjazottaknak most már nem égő, hanem egyenesen kitűnő PR megjelenni (tom green, paul verhoeven után tavaly halle berry is átvette a maga kis öt dolláros aranymálnáját /berry to berry!/, és nagyon remélte, hogy a büdös életben nem látja többet ezt a zsűrit). a jelölteket január 30-án tették közzé (vastag: hajrá, dőlt: esélyes):

Worst Picture
Deuce Bigalow: European Gigolo
Dirty Love
The Dukes Of Hazzard
House Of Wax
Son Of The Mask

Worst Actor
Tom Cruise, War Of The Worlds
Will Ferrell, Bewitched and Kicking & Screaming
Jamie Kennedy, Son Of The Mask
The Rock, Doom
Rob Schneider, Deuce Bigalow: European Gigolo

Worst Actress
Jessica Alba, Fantastic Four and Into The Blue
Hilary Duff, Cheaper By The Dozen 2 and The Perfect Man
Jennifer Lopez, Monster In Law
Jenny McCarthy, Dirty Love
Tara Reid, Alone In The Dark

Worst Supporting Actress
Carmen Electra, Dirty Love
Paris Hilton, House Of Wax
Katie Holmes, Batman Begins
Ashlee Simpson, Undiscovered
Jessica Simpson, The Dukes Of Hazzard

Worst Supporting Actor
Hayden Christensen, Star Wars III: Revenge Of The Sith
Alan Cumming, Son Of The Mask
Bob Hoskins, Son Of The Mask
Eugene Levy, Cheaper By The Dozen 2 and The Man
Burt Reynolds, The Dukes Of Hazzard and The Longest Yard

Worst Director
John Asher, Dirty Love
Uwe Boll, Alone In The Dark
Jay Chandrasekhar, The Dukes Of Hazzard
Nora Ephron, Bewitched
Lawrence Gutterman, Son Of The Mask

Worst Screenplay
Bewitched
Deuce Bigalow: European Gigolo
Dirty Love
The Dukes Of Hazzard
Son Of The Mask

Worst Remake Or Sequel
Bewitched
Deuce Bigalow: European Gigolo
The Dukes Of Hazzard
House Of Wax
Son Of The Mask

Worst Screen Couple
Will Ferrell & Nicole Kidman, Bewitched
Jamie Kennedy & ANYBODY Stuck Sharing the Screen with Him,
Son Of The Mask
Jenny McCarthy & ANYONE Dumb Enough to Befriend or Date Her, Dirty Love
Rob Schneider & His Diapers, Deuce Bigalow: European Gigolo
Jessica Simpson & Her “Daisy Dukes”, The Dukes Of Hazzard

Most Tiresome Tabloid Targets (New this year)
Tom Cruise & His Anti-Psychiatry Rant
Tom Cruise, Katie Holmes, Oprah Winfrey’s Couch, The Eiffel Tower & “Tom’s Baby”
Paris Hilton and…Who-EVER!
Mr. & Mrs. Britney, Their Baby & Their Camcorder
The Simpsons: Ashlee, Jessica & Nick

akad azért egy-két anomália. példának okáért hogy lehetett kifelejteni a jelöltek közül a stealth című megamocskot, amelyre jobban illett volna a steal cím? s mi a helyzet a 80 millióból összefabrikált szuperszar a sound of thunderrel, amelyben a legjobb speciális effektus ben kingsley süvegcukor frizurája volt? a ködös köd? zorro gerendája? hahó! és hogy a jelöltekről is szó essen: tom cruise-ra nagyon rájár a rúd; az addig oké, hogy a szegény kis szerelmetes lélekből médiavicc lett, de ettől még nem rossz színész, legalábbis fürgén szedte a lábát a war of the worldsben. hayden alakításában sem volt hiba, maximum a frizurájában, és a house of wax... na jó, tényleg szar film, de azért én élveztem. :) 

ez volt a teaser, íme a teljes kínálat:

kép szöveg nélkül*.

*köszi a-nak a linket.

coming soon. the black dahlia (2006). na végre! filmre viszik james ellroy legjobb regényét (igen, még az l.a.confidentialnál is soooookkal jobb). a rendezői székben brian de palma (szuper!), főszerepben josh hartnett (err...), aaron eckhart (imádom!), és egy verhetetlen hölgytrió: hilary swank, scarlett johansson és a gyönyörűséges mia kirshner - vele csak annyi gond van, hogy ő játssza elizabeth shortot, a brutálisan meggyilkolt és megcsonkított prostit, kinek halála rendesen megbolygatja a 40-es évek los angelesét. két verőlegényből lett zsaru (bud white kétszer) hol egymással rivalizálva, hol a másikat támogatva nyomoz a gyilkos után, s mint ahogy azt ellroytól elvárható, a háttérben jókora összeesküvés sejlik fel. a könyv csak úgy tocsog a vérben és a maró gúnyban, gyilkos arcok büntető párbeszédeket folytatnak, és remélhetőleg de palma elég tökös lesz ahhoz, hogy ezeket filmen is visszaadja. ősszel meglátom. várométer^TM

étel, ital, férfi, nő. tegnap este zs-vel a pater marcus-t látogattuk meg, amely büszkén hirdeti magáról, hogy ő egy belga apátsági söröző. és tényleg: ezerféle sörkülönlegesség közül választhatsz, s ha mindenbe bele akarsz kóstolni, akkor sem kell feltétlenül négykézláb távoznod, hisz a csapoltakat kis kiszerelésben, fatálcán felszolgált ötös löketekben is kérheted (ezt hívják félméter sörnek). söröző ide vagy oda, mi bort kértünk, méghozzá cserszegi fűszerest, amely nem csak zamatos, de illatos is, ahogy az egy fűszeres bortól elvárható. maga a hely meglepően autentikus és visszafogott, valódi középkori hangulatot áraszt magából, nincs túlzsúfolva csiricsáré bizgentyűkkel, hogy az ember már-már múzeumban érezze magát (mint sok más régi korokat mímelő placcokon), s csak félve vegye kézbe a villát, nehogy leverjen valamit. az ételválaszték szűkös, de nagyon jól szelektált: zs gombalevest evett, és amilyen gyorsan elpuszította, legalább annyira izlett neki, a részemről mozarellás, paradicsomos pulykát fogyasztottam faszénen sült krumplival - ez utóbbit mindenképp próbáld ki, ha erre jársz, mert világbajnok. desszert gyanánt zs áfonyás charlotte-tal küzdött - az a porció még rajtam is kifogott volna -, én pedig egy csokis fondüvel malackodtam egy sort (mert azzal csak azt lehet). az elfogyasztott étel- és italmennyiség hatására kicsit elbágyadtunk mindketten, ezért elhatároztuk, hogy egy kis sétával pusztítjuk el az elfogyasztott kalóriákat. a kis sétából maratoni mászka lett, de hidd el nekem, egy vidéki srácnak a budai vár, a lánchíd és a parlament látványa az esti hóesésben egyszerűen páratlan.

olvasnivaló. dominion: prequel to the exorcist (2005). "én vagyok a tökéletesség" - szólt belezebub. "muhahahaha" - válaszoltam.

coming soon. talladega nights: the ballad of ricky bobby (2006). will ferrell és adam mckay, a két géniusz a zseniálisan debil anchorman mögött idén újabb súlyos komédiával támad. a talladega nights a nascar pózolásoktól és reklámmatricáktól terhes világába kalauzol el, ahol ricky bobby (ferrell) és országos cimbije (john c. reilly) rivalizál jean girarddal (ali g, azaz sacha baron cohen), a meleg franciával, aki a forma 1-ből zarándokolt át a nascarba. itt aztán lesz nemulass: már akkor elkezdtem gurulni a röhögéstől, mikor megtudtam, hogy ricky bobby két kölkét úgy hívják, hogy walker és texas ranger. thank you, chuck norris. várométer^TM

topfilm100-91. mert nem feledkeztem meg a projectről, csak voltak fontosabb dolgaim.

100.
cím: sideways (2004)
rendező: alexander payne
szereplő: paul giamatti, thomas haden church, virginia madsen, sandra oh
miért: jó bornak nem kell cégér, sztárok helyett színészek, színapdiasság helyett életképek.
momentum: miles saját anyjától lop pénzt.
mondat: i am not drinking any fucking merlot!

99.
cím: finding nemo (2003)
rendező: andrew stanton
szereplő: sok 0, legalább annyi 1
miért: szívhez szól, nagyon vicces, de nem túlcsordulóan, finom filems utalások, iszonyú jó hangok, még az akcentusok is klappolnak. és a kungfurák.
momentum: a bohóchal viccet mesél... és elbassza. fishy.
mondat: mine. (milliószor kb.)

98.
cím: boogie nights (1997)
rendező: paul thoams anderson
szereplő: mark wahlberg, john c. reilly, julianne moore, don cheadle, heather graham, philip baker hall, philip seymour hoffman, william h. macy, luis guzmán, burt reynolds
miért: egy sokáig megvetett, ám nélkülözhetetlen szubkultúra érzékeny, vicces és átfogó tablója. john holmes életének nem hivatalos története.
momentum: azok az arcok, melyeket akkor láthatunk, amikor mark wahlberg megmutatja.
mondat: i am a big bright shining star.

97.
cím: the player (1992)
rendező: robert altman
szereplő: tim robbins és fél hollywood
miért: soha, de soha nem láttam még ehhez foghatóan pontos képet hollywoodról. nem, még a sunset blvd.-ban se.
momentum: bruce willis kimenti julia robertset a gázkamrából.
mondat: can we talk about something other than hollywood for a change? we're educated people. 

96.
cím: smoke (1995)
rendező: wayne wang
szereplő: harvey keitel, william hurt, stockard channing, fiancarlo esposito, forest whitaker, harold perrineau
miért: mert ebben a brooklyni kis dohányüzletben lehet hallani és megélni életed talán legjobb történeteteit. double feature: smoke + blue in the face.
momentum: paul meglátja a halott feleségét auggie egyik képén.
mondat: coffee and cigarettes. that's like the breakfast of champions. 

95.
cím: gondong gyeongbi guyeok - joint security area (2000)
rendező: chan wook park
szereplő: kang-ho song, yeong-ae lee, byung-hun lee, tae-woo kim, ha-kyun shin
miért: park első egész estés filmje megdöbbentő humán dráma egy ötven éve tartó politika vicc közepén.
momentum: az ellenséges katonák úgy ökörködnek egymással, mintha csak gyerekek lennének. kitano se tudná ezt szebben.

94.
cím: fargo (1996)
rendező: ethan & joel coen
szereplő: frances mcdormand, william h. macy, steve buscemi, peter stormare
miért: teszt
momentum: zoknis láb a faforgácsgépben
mondat: "are you alright, margie?" "oh, i just think i'm gonna barf... well, that passed. now i'm hungry again."

93.
cím: butch cassidy and the sundance kid (1969)
rendező: george roy hill
szereplő: paul newman, robert redford, katharine ross
miért: ez volt minden idők első modern buddy movie-ja... és azóta se csináltak jobbat.
momentum: a fnálé
mondat: think ya used enough dynamite there, butch?

92.
cím: the princess bride (1987)
rendező: rob reiner
szereplő: cary elwes, mandy patinkin, chris sarandon, christopher guest, robin wright penn, peter falk, billy crystal
miért: mert még a két szupertehetségtelen főszereplő játéka sem képes tönkreteni william goldman fantasztikusan jól megírt meséjét
momentum: melyik pohárban van a méreg
mondat: "you seem a decent fellow. i hate to kill you." "you seem a decent fellow. i hate to die."

91.
cím: close encounters of the third kind (1977)
rendező: steven spielberg
szereplő: richard dreyfuss, melinda dillon, teri garr, bob ballaban, francois truffaut
miért: teszt
momentum: nézz az égre.
mondat: he says the sun came out last night. he says it sang to him.

coming soon. basic instinct 2 - risk addiction (2006). túl sok minden nem változott. catherine tramell (az umbrealla corp. által támogatott sharon stone) ezúttal az angol hidegvért teszi próbára londonban, ahol már megint gyilkosság gyanújába keveredik, megint az ujjai közé csavar egy zsarut (a liam neeson lookalike david morrissey-t), megint sokat enyeleg a kitágult pupillák és orrcimpák partiján, megint fényűző autókkkal repeszt, megint rengeteget kefél, de még annál is többet ül terpeszben. végül, de nem utolsósorban a jégvágót is keblére öleli. az első film egy szórakoztatóan ostoba macho baromság volt, de a michael-caton jones rendezte folytatásból még az öniróniát se nézem ki. tessék, egy cenzúrázatlan, elég vacak minőségű promo tekercs. küldd ki szépen anyut a szobából. várométer^TM

v. big ben, big bang.