nicolas cage-et meg lehet venni kilóra. erre már brett ratner is rájött, aki addig-addig formálta a the family man forgatókönyvét, amíg az eleinte hajthatatlan cage rá nem bólintott. hoci egy vadi új ferrari a főhős segge alá, no meg egy csilli-villi patek philippe órát a karjára, és cage máris aláírt. a helyzet azóta csak rosszabbodott. mióta a saturn films nevű cége degeszre kereste magát a national treasure c. dan brown lite-tal, cage megvett egy csomó licenszet, melyekből aztán filmeknek álcázott hobbi vidámparkokat farag a saját szórakoztatására.

és a főszerepben tündöklő producernek senki sem szól, hogy "a parókád sem áll jól". a nem kicsit túlhájpolt lord of war, a nézhetetlen the wicker man után most itt a next, amely egy philip k. dick novella alapján készült. hollywoodban amúgy is elég lazán veszik a néhai dick műveit, mind közül azonban a next a legelnézőbb adaptáció, ez a produkció a dick-filmek rolling rockja, ha úgy tetszik, aminek annyi köze van az eredeti műhöz, hogy főhősét ugyanúgy hívják és látja a jövőt.

erre a bélyegnyi méretű alapra húzott cage és lee "egykoron rendező voltam" tamahori bazári mulatságot egy nagy, pontosabban nagynak látszódó buta hollywoodi akciófilm formájában, melyet úgy lehet legkönnyebben abszolválni, ha egyfajta önparódiaként fogod fel. a nextben cage az összes hülye kis mániájának teret enged: mindig is szeretett volna bűvészkedni, és lőn (vicces, hogy egyik interjúban arra hivatkozott, hogy mostanában nem készülnek bűvészekről szóló filmek; hol élsz te?); imádja columbo felügyelőt, berakta hát peter falkot egy két perces jelenetbe; a feleségével, aki szintén feltűnik nyúlfarknyi szerepben, néhány éve egy indián rezervátumban romantikázott, hát a filmben a hősök oda is eljutnak, s feltételezem, hogy cage hasonlóan debil bókokat vetett be az asszonykájának, mulya tekintetéről nem is beszélve, mint amit a boci szemű jessica bielnek hangoztat, csak mellé még rózsát is varázsol az origamiból. nem lehet megállni mosolygás nélkül.

10-15 percenként lövöldöznek is, továbbá tavalyelőtti komputerekkel összerakott CGi-vonatok előtt száguldanak el az utolsó pillanatban, és hasonló pixelekből összerakott sziklák meg miegymás elől ugrándoznak a hegyoldalban. a jövőbe látó férfi tulajdonságaira vadászó FBI tevékenykedése még a 24 színpadiasságát is felülmúlja, a nagyon fáradt, nagyon sápadt julianne moore öt percenként kijelenti, hogy 8 millió ember élete van veszélyben, a rosszfiúk pedig külföldi akcentust használnak és csúnyán legyilkolnak mindenkit, mert hát az atomfegyverrel operáló profi terroristáknak szokásuk rengeteg feltűnő nyomot hagyni maguk után.

sokan keresik arra a választ, miért hasalt el ez a film olyan csúnyán, hisz annyira azért nem szörnyű, mint pl. a ghost rider, ami kb. tízszer ennyi pénzt fialt, és még cage parókája is viccesebb volt. a válasz egyszerű: a pénz miatt, pontosabban annak hiánya miatt. nem csak a film reklámkampányára nem jutott, de mintha a produkció is kifutott volna félúton a költségvetésből, ezt pedig a merésznek szánt befejezés se álcázza. (trailer)

az eredeti (rendezte michel gondry)

a simpsonized változat

a jó hír: már a traileren is látszik, hogy a film r-rated lesz. a rossz hír az, hogy sokkal több minden nem látszik (=vacak minőség). amúgy most őszintén: szüksége van erre a világnak?

nagy lélegzetvételű produkciónak tűnik a chopper direktorának régóta bedobozolt, sokszor újravágott, akcióval feldúsított westernje, melynek már a teljes címe is vészjósló, nem beszélve a benne foglalt bazi nagy spoilerről. nagy levegőt: the assassination of jesse james by the coward robert ford. mintha a a hatodik érzéknek az lenne a címe, hogy "bruce willis, a fejturkász, akiről a végén kiderül, hogy végig halott volt". a címszerepeket brad pitt (a halott) és casey affleck (a gyilkos) játsszák, mellettük feltűnik sam "nélkülem nincs western" shepard, mary-louise "weeds" parker, sam rockwell, paul schneider és zooey "imádlak!imádlak!imádlak!" deschanel. a vadi új trailer alapján nekem a the proposition jutott eszembe (mikor épp nem zooey kánkánozásán merengtem): fojtogató űr kívül-belül, por és mocsok, meg az a zene... aztán kiderült, hogy mindkét filmhez nick cave írta a talpalávalót (már ha valaki akar nick cave-re táncolni). a produkció valami észbontóan szépnek ígérkezik: remélem, sikerül egyensúlyban tartani a művészi értékeket és az érzelmeket. várométer^TM

a bevált módszert követve újabb album-remix-album jön a NIN-től, amely a susmus szerint részben fan remixeket fog tartalmazni (ezek nem ritkán jobbak, mint a hivatalosak), de már olyan zenészekről is szól a fáma, mint a ladytron, fennesz, olaf dreijer (the knife), stephen morris (new order), sam fogarino (interpol), switch és paul epworth, valamint alessandro cortini (a banda jelenlegi tagja). eleddig konfirmált zenék:

megjelenés: egyszer csak.

két ragyogó színésznőóriás mindent elsöprő alakítása egy perverz ösztönökkel, tiltott vágyakkal teli színjátékban, melyet a látók úgy hívnak: élet.

anno a half-life volt az első olyan fps, amely olyan történettel bírt, ami valamilyen szinten is számított. sztori-központú shooterekből azóta érkezett már jó pár, s a the darkness-szel olyan szinthez érkeztünk, ahol az akció tulajdonképpen másodlagos a cselekménnyel szemben, s ezzel elég nagy kockázatot vállalt a programot fejlesztő 2K csapata, ugyanis egy átlagos játékos simán rásütheti játékukra az unalom bélyegét, lévén van úgy, hogy két akciójelenet között 3-5 perceket is császkálnod kell, hogy infomorzsákat gyűjts a történet jövőjével és karaktered múltjával kapcsolatban.

a the darkness egy alig tíz éves képregény adaptációja, amelyben a maffia egyik forróvérű tagja, jackie 21 éves korában egyszer csak arra eszmél, hogy valami szörnyűséges örökséget hordoz ereiben, amely egyre inkább elhatalmasodik rajta. a sötétség első jelenés gyanánt gyilkos csápok, fogazott angolnafejek, a semmiből megjelenő vicces, de könyörtelen gremlinek és mindent felemésztő fekete lyukak formájában tart vérengzést a jackie-t eláruló bandatagok között. ez így talán furának tűnhet, de hidd el, mikor ezek a cuccok először manifesztálódtak körülöttem, majd kiugrottam a székemből.

pedig a játék maga nem túlzottan megy rá a parafaktor kiaknázásra: nyomasztó, impresszinosita ecsetvonásokkal mázolt hátterekkel, furcsa, de mindvégig emberszerű karakterekkel teremt nyugtalanító hangulatot, melyet a ps3 történetének legjobb szinkrongárdája (lauren ambrose - six feet under, mike starr, kirk baltz, stb.), a teljesen interaktív környezet és a néha már-már fotorealisztikus grafika fűszerez. a leges-legjobb hangulatfokozó elem mégis mike patton a sötétség szerepében, aki földöntúli hangján terelget a végzeted felé, amíg szembe nem szállsz vele...

brooklyn bűnnel, mocsokkal, ugyanakkor reménnyel teli valóságával szemben a sötétség szürreális birodalma - náci zombikkal, frankenstein teremtményeit idéző angolokkal és gótikusan túlvezérelt dimenziókkal - teremt széditő kontrasztot; ebben a világban még jackie cinikus megjegyzései is kikopnak. a játék rpg-elemeket is hordoz magában, ugyanis az áldozatiad szívét összegyűjtve (cafatolós nagyon) tuningolhatod a "the darkness level"-t, s ezzel együtt a sötétség egyre több tulajdonságát tudod kihasználni, ami hosszú távon az árnyékban maradva működik, tehát arra is ügyelned kell, hogy a körülötted lévő fényeket ilyen vagy olyan módon kiiktasd.

bár az összekötő elemeket át lehet ugrálni, a mászkálást így sem lehet elkerülni, tehát a játéknak csak akkor van esélye, ha türelemmel adózol a történetének is: én így tettem, megértettem, megszerettem a karaktereket, s valahol félúton váratlan dolog történt - mikor az egyik non-player karaktert a szemem láttára ölték meg, könnybe lábadt a szemem.

a the darkness lehetne a tökéletes interaktív fps, amely szokatlan játékmenettel bír (az egyik főgonoszt meglehetősen egyedülálló módon lehet csak legyőzni, ugye mage?), kár, hogy az ellenfelek AI-je hagy kívánnivalót maga után, és a megfejtésre váró rejtélyek sora nagyon hamar kikopik, a játék pedig nem kényszerít rá arra, hogy a sötétség valamennyi szolgáját kihasználd, pedig jó lett volna, ha a készítők nem csupán a történet, hanem a játékmenet szempontjából is elvárnak némi beleérző képességet.

no, a szigetelésnek végérvényésen vége (már csak egy kis nátha jelzi nyomát), s közben kijött jó pár előzetes, melyeket könnyen lehet, hogy már láttál máshol, de a teljesség kedvéért említést kell tennem róluk. először is itt van steve carell újabb független komédiája, a dan in real life, amely már csak juliette binoche miatt is kötelező lesz. hátulgombolós korodban ugye te is eljátszottad kedvenc filmjeidet papírmasé díszletek között fakarddal a kezedben? remélem, michel gondry sosem nő ki ebből a korból, és olyan filmeket csinál, mint a be kind rewind, amiben jack black és mos def nulla költségvetésből forgat újra klasszikusokat és a miss daisy sofőrjét. óriási sikerrel. jodie foster öntörvényűeskedik neil jordan új thrilerrjében, a the brave one-ban, marc forster necces bestsellerből forgat könnyfacsaró drámát: ez lesz a the kite runner, a mostanság rendesen felkapott ryan gosling megtalálja az igazit a lars and the real girl-ben, végül, de nem utolsósorban john c. reilly nyughatatlan lelkére hallgatva útnak indul a walk hard-ban. vajh melyik komédia lesz az ötödik film a négy dráma mellett, amit 2008-ban oscarra jelölnek majd? tudod, jó kevésre.

nem is kellett rá hatvan évet várni. csak 25-öt. lehet berendelni.

  

nézd meg ezt a borítót!

eme frappáns magyar cím a the wicker man c. filmet takarja, amely egy bitang jó brit horror nézhetetlen remake-je nicolas cage világbajnok alakításával (not the bees!!!). a sikervárományos filmet a best hollywood forgalmazza magyarországon, és jó durván kiemeli a főszereplő nevét, amit még véletlenül se sikerült helyesen leírni. tuti, hogy felteszem a polcra a háború a földön mellé.

isten áldja nicolast!

utolsó nap. tudod, mikor még egyszer utoljára nagyot akarsz lépni, aztán úgy is botlás lesz belőle. ilyen erős felhozatal után amúgy sem szabad valami nagy csattanót várni a végére, habár az, hogy az utolsó-előtti pillanatban bejelentett chris cornell végül nem jött el, elég nagy szomorkodásra adhat okot, főleg, hogy az üresen maradt helyet nem töltötték fel semmivel, inkább megegyeztek a többiekkel, hogy játszanak tovább. ez azt jelentette, hogy jóóól felvizezték a fellépést: legalábbis juliette-ről és a the killersről ez elmondható, mert a halálmetál sasairól már lemaradtam. bánkódnom kéne?

juli is úgy hőzöngött a nyalakodókkal, mintha csak a kultiplex tehetségkutatójának különdíjasa lenne. vajh énekesnőnek vagy színésznőnek rosszabb? a the killers meg egy szuszra lenyomta mindkét slágerét, aztán csak zajongtak. kilenctől háromnegyed tizenegyig. talking about mood killing.

tulajdonképp a vipben tehénkedve ez nem okozott olyan nagy törést. a kajás pultnál gyűrűző végeláthatatlan sor, ty és lapát running joke-ja csibikével annál inkább. :) igazából nem is értem, miért kötöttünk ki ott majd' minden este (a vipben, nem a poénnál), hisz az ott játszott zenénél már csak a társaság volt szarabb, amely mindig téged vizslatott vigadás helyett, hátha vmi híresség vagy. én vagyok a nagy aeon flux, gyertek, szeressetek! na jó, igazából a grillezett csirkemell/tepsis burgonya kombó miatt jártunk oda, meg a nagyszájú libákért, akik a túljátszottság szánalmával együtt is szórakoztató szöveges performanszot prezentáltak, ha véletlenül megszólítottad őket, s biztos egytől egyig beadták a jelentkezést a magyar mtv-be (a zenésbe).

ib-nek megígértem, hogy meghallgatom. ezt már máskor is megtettem, de mivel neki nem jött még ki lemeze a subtitles-nél, jobban mondva még sehol, így általában vagy nagyon korán, vagy nagyon későn zenélt, tehát nem (nagyon) jött össze. a mokkában aznap vobli-jódli ment, ennek ellenére egész jól toleráltam ib bő egy órás kacérkodását buta'n'basszus világával. közben (előtte) sikerült jól betobozolni, ez is biztos sokat segített.

iszonyú tömeg volt odakinn: a hétvégi esőfélők és az utolsó pillanatosok mind ott hömpölyögtek, a végre befutó két csajjal mégis tettünk egy nagy kört mokka-aréna és vissza tengelyen. az utóbbiban oly nagy tömeg nem volt, mint azt emlékeim/félelmeim predisztinálták, a zene mégis szar hardtrance volt, a meduzáról meg kívülről látható volt, hogy reménytelen, ugyanis úgy tapadtak az emberek az átlátszó falhoz, mint a kocsis garfieldek. végül aztán az olé csokis brokiját is megkóstoltam, hinye, de finom volt.

hát ennyi volt a sziget, kérem. jöhet az összesítő:

top koncertek/bulik:

1. nin
2. tool
3. unkle
4. skinny puppy
5. temper d

top találkozások:

1. reznor és én - beee metal! + villa.
2. lapát és dorina (az a péli féle) - l: "szeretleeeek!" d: "köszi, édes." l: "a zenéd szar, de megdugnálak." d: "hallanál élőben, te kis fasz." épp azt csináltuk.
3. lapát és a vörös shrek (aki nőnemű) - s (kétségbeesetten nyomulva): "ma mindenki kibasz velem, és még te se adsz sört." l (hátam mögött bújkálva, mintha telefonálna): "halló? megyek érted... habár jobb lenne, ha külföldről hívnál."
4. balázs és ukrán lány - b (hullarészegen): "mivel foglalkozol?" ul (hét naps hullarészegen): "ak47-eseket szoktam szétszerelni."
5. fruzsina és én: fr (furán): "előbb még piros póló volt rajtad." én: "az a múlt héten volt." fr (még furábban): "hmm, lehet. te vagy az a gitáros, ugye?"

top érdekes:

1. a napalm death frontemberének mozgáskultúrája
2. az otto von schirach giget végighallgató emberek
3. gitáros után kutatkodó böngyörök a skinny puppy koncerten
4. a gulyás és a magyar mtv kapcsolata (legalább beszélünk róla)
5. hogy hinherrel egész héten csak egyszer futottam össze

top nemtetszett:

1. a wan2 hangosítása
2. köcsögösködés a lekopott karszalag kapcsán (a vipes bence viszont megmentett, hála neki)
3. faithless
4. a töretlen kemikáliák
5. saját hozzáállásom a megtekintendő program mennyiségéhez.

hát, még egyszer köszönöm.