Utolsó előtti felvonásához érkezett a nagy vesztesek taglalása. Túljelentkezés a science fiction osztályból, bedőlő western, felboruló katasztrófafilm, történelmi eposz túlméretezve, óriások aprópénzzel: mindenki megkapta a magáét, beleértve Robert Zemeckist, George Millert, Bryan Singert és Wachowskiékat.

Az igazságosság és összehasonlíthatóság jegyében a dolgokat leegyszerűsítettem. Meglehet, hogy manapság a nemzetközi bevételek teljesen átformálják azt a képet, amit Észak-Amerikában mutat egy film bevétele a költségvetés fényében, de az ezredforduló előtt alig-alig lehetett számolni a külföldi bevételekkel, így hát ettől én most is eltekintek. Továbbá, nyilván ma bukni 50 milliót és 50 évvel ezelőtt bukni 50 milliót szintén más-más súllyal bírt, ennek szemléltetésére a költségvetés összegéből kivont amerikai bevétel után fennmaradó összeget a 2016-os jegyárszínvonalhoz igazítottam. Az így kapott, pirossal jelölt számok jelentik a rangsor alapját, és persze erősen tájékoztató jelleggel bírnak.

korábban:
a 100 legnagyobb amerikai bukás: 100-91.
a 100 legnagyobb amerikai bukás: 90-81.
a 100 legnagyobb amerikai bukás: 80-71.
a 100 legnagyobb amerikai bukás: 70-61.
a 100 legnagyobb amerikai bukás: 60-51.
a 100 legnagyobb amerikai bukás: 50-41.
a 100 legnagyobb amerikai bukás: 40-31.
a 100 legnagyobb amerikai bukás: 30-21.

#20 A mennyország kapuja (Heaven's Gate, 1980)
költségvetés: 44 millió dollár
USA bevétel: 3,5 millió dollár
bukta ma: 130,4 millió dollár

Egy film, ami a bukás szinonimájává vált. A sokat markoló westernt a költségvetés megnégyszereződésével járó, elhúzódó munkálatok és Michael Cimino rendező határokat átlépő viselkedése döntötte le a lábáról. A fáma szerint a hatodik forgatási napon már öt nap késésben voltak a munkálatok; a rendező 220 órányi anyagot vett fel, azzal a kifejezett céllal, hogy túltegyen Coppola Apokalipszis mostján. Komplett utcadíszletet bontatott le, mert nem találta az igazinak; képes volt addig halogatni a felvételek megkezdését, míg egy neki tetsző felhő be nem úszott a képbe; lecserélte a vágószoba zárát, hogy más ne férjen hozzá az anyaghoz, ráadásul a 40 milliós költségvetés felét amúgy is kokainra költötte a stáb - írja a The Hollywood Hall of Shame című könyv egy bennfentesre hivatkozva. 1979 karácsonyából 1980 novembere lett a premier dátuma, a leszállított vágás 325 percéből pedig 219. A United Artists végül nem élte túl a filmet, az MGM-mel együtt az MGM/UA Entertainment Co.-ba olvasztották, az Arany Málnában részesített Cimino számára kényszerszünet következett, de aztán négy filmet csinált még, a legutolsót 1996-ban. A Hajsza a nap nyomában 31 milliós költségvetés mellett 21 és félezer dollárt gyűjtött.

#19 Poseidon (2006)
költségvetés: 160 millió dollár
USA bevétel: 60,7 millió dollár
bukta ma: 131,3 millió dollár

A Warner megszenvedte a 2006-os nyarat: legnagyobb bevételt elért filmjük (Superman visszatér) sem érte utol költségvetését, ám az esztendő legnagyszerűbb perecelése mellett eltörpül az Acélember kínlódása: a klasszikus katasztrófafilm remake-je egyetlen nagyívű ütközésjelenetre volt kiélezve (hullám és hajó között), ami Oscar-jelölést hozott ugyan, de nézőt még annyit se, hogy első helyen kezdjen a premier hétvégéjén. A Trója ugyancsak harmatos szereplése után utolsó cseppként értékelte mindezt a stúdió, s a Viharzóna kirobbanó sikere ellenére több filmet nem bízott Wolfgang Petersenre, mi több, Hollywood egésze sem; emberünknek idáig tartott kipihenni a zakót, lévén karácsonykor érkezik új filmje a német mozikba. Kurt Russell egyedül Kaszkadőr Mike szerepét öltötte magára a rákövetkező öt évben, de visszatérése után is legfeljebb lovakra meg autókba szállt.

#18 Jupiter felemelkedése (Jupiter Ascending, 2015)
költségvetés: 176 millió dollár
USA bevétel: 47,4 millió dollár
bukta ma: 132,1 millió dollár

Ahhoz képest, hogy milyen előkelő helyet szerzett magának a Wachowski nővérek ambiciózus, ám kusza sci-fi kalandfilmje, annyira nem vágott földhöz senkit, csupán azokat, akik új filmekkel bővítették volna kedvenc tudományos-fantasztikus akciófilmjeik listáját. A Jupiter felemelkedése készítése nem lehetett gubancoktól mentes, hiszen 2014 nyaráról volt kénytelen a sikert könnyen termő, ám csaknem 200 milliót kóstáló filmeknek azért nem túl ideális február havára vándorolni, a következő évbe, és hát akkortájt nem egy siker söpörte egyre távolabb az asztal közepétől (Kingsman - A titkos szolgálat, SpongyaBob: Ki a vízből!, A szürke ötven árnyalata). A limitált érdeklődést Channing Tatum és Mila Kunis megúszta szárazon, Eddie Redmayne Oscarral folytatta, ellenben a rendezőpárosnak a Speed Racer - Totál turbó és ez után aligha adnak még egyszer három másik filmre elegendő összeget, hogy digitális nyersanyagra hányják agymenéseiket. Talán egy negyedik Mátrix?

#17 Babe: Malac a városban (Babe: Pig in the City, 1998)
költségvetés: 90 millió dollár
USA bevétel: 18,3 millió dollár
bukta ma: 132,4 millió dollár

Belegondolva, kész csoda, hogy a Universal nem jutott a 2010-es évekre az MGM sorsára: már a kilencvenes évek második felétől akadt minden esztendőre több grandiózus bukfenc, amelyek közül a legértelmetlenebb az Oscar-díjas Babe malac visszatérése. A kritikusok egyetértettek abban, hogy a folytatás meglepő mód sötétebb tónusú a bájos eredetinél (meg is gyűlt a baja a korhatározással), s ez nem tett jót az Egy bogár életével és a Fecsegő tipegőkkel nehezített év végi mezőnyben. A film csak az ötödik helyen nyitott (a Universal ugyancsak elméretezett Ha eljön Joe Blackjének szomszédságában), s végül az egyik leggyengébben teljesítő beszélő állatos produkció lett belőle. De még egy évtized, és George Miller talán a kis sertést is újraálmodja, mint Mad Maxet!

#16 A Római Birodalom bukása (The Fall of the Roman Empire, 1964)
költségvetés: 19 millió dollár
USA bevétel: 4,8 millió dollár
bukta ma: 132,7 millió dollár

Anthony Mann nagyívű munkáját, úgy látszik, kötelezte a címe: a Királyok királyát és az El Cidet is jegyző Samuel Bronston producernek az anyagi csődöt jelentette, több történelmi filmet már nem készíthetett, s a Liviuszt alakító Stephen Boyd is úgy érezte, a film anyagi sikertelensége tönkretette karrierjét. Ráadásul a filmtörténetben is csak csekély jelentőséggel bír A Római Birodalom bukása: egyetlen Oscarra jelölték, a nívós színészgárdából pedig Sophia Loren nyert pusztán figyelmet azzal, hogy egymillió dollárt kapott szerepéért, ami addig csak egyszer, Elizabeth Taylor és a Kleopátra esetében fordult elő.

#15 Az óriásölő (Jack the Giant Slayer, 2013)
költségvetés: 195 millió dollár
USA bevétel: 65,2 millió dollár
bukta ma: 138,3 millió dollár

Hiába finomított a Warner a címen (Killerből így lett Slayer), Az óriásölő nem tudott az évtized egyéb családi mesefilmjeinek nyomába eredni a kasszáknál. A nem biztos, hogy csak jó értelemben ijesztő óriás-figurák és úgy eleve a történet morbidsága is gátolta az érvényesülést, és nyilván nem lett volna lényegesen más a helyzet, ha Bryan Singer szabadabban alkothat, mert a felnőttek ritkán kíváncsiak nekik szóló fantasykre. A szóban forgó lények idén, Spielberg mester kezei között is kicsik maradtak, Az óriásölőn meg amúgy a Legendary Pictures 125-140 millió dollárt veszített, úgyhogy bizonyos, hogy sokáig nem látunk viszont égigérő paszulyokat meg egyebeket a mozivásznon.

#14 Az arany iránytű (The Golden Compass, 2007)
költségvetés: 180 millió dollár
USA bevétel: 70,1 millió dollár
bukta ma: 138,3 millió dollár

A fantasyregények mozifilmes dömpingjéből a New Line Cinema addigi legdrágább beruházásával vette ki a részét kilenc éve, a végkifejletre pedig még emlékezhetünk: erőtlen kezdést erős visszaesés követett, s még a nemzetközileg felhalmozott 300 millió dollár is gyenge érv volt a folytatás mellett. A New Line Cinema 40 év függetlenség után a Warner Bros. részévé lett, Nicole Kidman és Daniel Craig vélhetően azóta is messziről elkerülik egymást (lásd még: az Invázió méretes kudarca ugyanabban az évben), a filmet övező szócsaták keresztényellenességéről pedig olyan gyorsan elhaltak, amilyen hirtelen gyökeret eresztettek.

#13 Lopakodó (Stealth, 2005)
költségvetés: 135 millió dollár
USA bevétel: 32,1 millió dollár
bukta ma: 139 millió dollár

Igencsak tévúton járt a Sony, mikor legnagyobb durranásaként a Lopakodót nevezte a 2005-ös évre, ráadásul egy kisebb afrikai állam éves költségvetésének megfelelő összeget fektetett bele. Lehetett volna egyáltalán egy tudatára ébredt szuperrepülőről szóló akciómoziból siker? Húsz évvel korábban, a Tűzróka és a Top Gun korában talán összejött volna, bár egy jól csengő név már akkor sem ártott az ilyesmihez. A film bemutatója évében nem volt egyedi eset, csak gyarapította a kényelmetlen kudarcok számát; a nyarat a stúdió valamirevaló siker nélkül zárta, s az egész esztendőben is csupán két vígjátéka, A randiguru és a Dick és Jane trükkjei vette be a 100 milliót.

#12 Anyát a Marsra! (Mars Needs Moms, 2011)
költségvetés: 150 millió dollár
USA bevétel: 21,4 millió dollár
bukta ma: 140,4 millió dollár

Csaknem az élbolyig szólt a jegy, amit a Disney és az ImageMovers Digital közösen váltott meg öt és fél évvel ezelőtt, lévén a stúdió történetének legnagyobb fiaskója egyes számítások szerint a negyedik legnagyobb konkrét pénzvesztő lett a filmtörténelemben 2011 nyarára. Ennek számtalan oka közül a nem szép animáció és az eleve elmért történet (anyaelrablás gyerek mellől) élen járnak, no és persze ott volt még a jelen esetben producerként közreműködő Robert Zemeckis mániája, a motion capture, ami animációs filmre applikálva nem mindig hoz tetszetős eredményt. Az Anyát a Marsra! az ImageMovers Digitalt visszalökte az ImageMoversbe, így a tervezett Disneyvel közös projektek közül csak a Karácsonyi ének és ez valósulhatott meg.

#11 Pluto Nash - Legény a Holdon (The Adventures of Pluto Nash, 2002)
költségvetés: 100 millió dollár
USA bevétel: 4,4 millió dollár
bukta ma: 142,5 millió dollár

El lehet képzelni azt a hüledezést, ami a Warnernél folyt a 2 millió dolláros, 1000 dollár alatti mozinkénti átlagos bevételt jelentő nyitóhétvége láttán. Igaz, hogy az sosem jó ómen, ha egy költséges film két évet tölt dobozban, ám ez még a legpesszimistább forgatókönyvüket is bizonyosan alulmúlta. És a Showtime - Végtelen & képtelennel és az Én, a kémmel karöltve egy rettentő rossz évet írt Eddie Murphynek, akit azóta már végképp kisöpörtek a nézők a mozikból. A Tremors - Ahová lépek, szörny teremmel és az Irány Colorado!-val befutó Ron Underwood rendező a Pluto Nash óta egyetlen olyan filmet sem csinált, amire bárki bármilyen okból emlékezhetne, s a sci-fi és a vígjáték párosítása is újból felmondta a leckét azoknak, aki az egy évvel korábbi Evolúció óta elfeledték volna.

befejezése következik