"Zaphodhoz fűződő kapcsolata során Trillian számára az egyik legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy megtanulja, hogyan különböztesse meg, mikor teszi magát Zaphod ostobának csak azért, hogy az embereket meghökkentse; mikor teszi magát ostobának azért, mert lusta gondolkodni, és azt akarja, hogy valaki más gondolkodjék helyette; mikor teszi magát felháborítóan ostobának azért, hogy leplezze, hogy nem ért valamit; és mikor ostoba igazán."

(Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak)

Zaphod Beeblebroxhoz hasonlóan Björk Guðmundsdóttir is teljesen más világból érkezett annak idején Londonba. Az MTV és az MTV Europe 90-es évek eleji, főként a mára késő harmincas, kora negyvenes "geekekre" tett hatásáról a Celebrity Deathmatch újraindítása kapcsán írtunk. Ebben a termékeny időszakban fordulhatott elő, hogy egy énekesnő a különböző audio-, vizuális és audiovizuális művészeti ágak páneurópai támogatásával sikeresen induljon az undergroundból a világhír felé egy olyan "eldugott" helyről, mint Izland. (Mi, magyarok például még az ilyen könnyűzenei aranykorok ziccereit is elbalfaszkodjuk.) Ne feledjük, az internet épp kölyökkorát élte, közösségi média még sehol. Az "apró, flúgos kis csaj a szomszédból" imázsa mentén mozgó Björk és a körülötte keringő, kreatív csapat olyan érdekes ötvözetét nyújtja a különböző műfajoknak és stíluselemeknek a szólókarrier indulása óta, hogy arra nem lehet nem odafigyelni. A hölgy 50. születésnapja alkalmából szakértő különvéleménnyel szedtük össze, melyik 10 videoklipjét szeretjük a leginkább, ha úgy tetszik, tartjuk a legjobbnak.

A másik párhuzam, ami miatt a Birodalmi Galaktikus Kormány Elnökéről megfogalmazott, számos frappáns mondat közül a fentit választottuk a toplista mottójául, az a Sugarcubes egykori tagjával szemben legtöbbször megfogalmazott kritikával való összecsengése. Sokan irritálónak tartják Björk hanghordozását, megjátszott, gyermeteg póznak a viselkedését, pedig ha belehallgatunk mondjuk az ezen az archív felvételen még kislányként prezentált felolvasásába, az évtizedekig tartó affektálással szemben valószínűbbnek tűnik a hangszín valamiféle konzerválódása. Amikor 1995-ben elhozta Goldie-t a PeCsába, élőben teljesen hitelesen idézte a három- és fél éveseket farmerja elé kötött köténykéjében táncikálva. Bár az utóbbi évek digitális sámánútjain nem követem már a korábbi intenzitással, összművészeti, tudományos és technikai erőfeszítéseit nagyra értékelem továbbra is. Mivel a szerkesztőségben nem vagyok egyedül a véleményemmel, Zoli és Viktor segítségével listába gyűjtöttük azokat a klipeket, amik a kedvenceink Björktől. Kontrollcsoportunk a nagycsoportos Lázár volt: a rövidesen 7. évét betöltő gyermekem lelkiismeretesen megnézte és végigzsűrizte a kisfilmeket, véleményt mondott mind a 10-ről, és a mi sorrendünket nem ismerve, külön rangsorolta azokat; így egy igazi ovis is pálcát tört a jóllakott óvodásra hajazó szülinapos felett. Természetesen most is szívesen látjuk szavazataitokat, és olvassuk hozzászólásaitokat.

Boldog szülinapot, Björk!

10. Hunter (Homogenic, 1997, r.: Paul White) 8 pont

Az északi gyökereihez visszanyúló album kezdőszáma egyfajta technicizált, letisztult változata Peter Gabriel Sledgehammerének, amiben szöveg és zene az előadónőtől megszokott egységét sikerült sokadjára ábrázolnia a jól ismert dizájnercsapatnak Paul White rendező vezetésével. Már a Post koncepcióján is a Me Company szállította, és az aktuális lemez külsődleges jegyein kívül számos más Björk-kiadvány külcsínéért ők feleltek. A skandináv folk vonósai és harmonikája gyönyörűen fonódik össze az elektronikusan tört ütemekkel, amit tökéletesen forraszt egybe a tervezett nullák és egyesek segítségével ezúttal először szerzetesi kopaszságot villantó, majd sarki medvévé alakuló énekesnő orgánuma. A zavarba ejtően kifejező mimika bizonyítja, milyen minimális eszközzel képes mondanivalóját közvetíteni, arról pedig, hogy az androgün vonások megtartásával hogyan lehet az aszexualitást elkerülni, igen sok kolléga tanulhatna tőle, az élen Marylin Mansonnal. (RG)

Ovis különvélemény: 3. hely

"Hol a haja? Olyan a szemöldöke, mint egy fiúnak. Az jég a bőrén? Ennek most tényleg tudom a slusszpoénját: maci lesz belőle a végén. Arra azért kíváncsi vagyok. A zene nagyon tetszik. Az egyik legjobb. Kicsikét hallom a dobot, egyre hangosabb. Mackó! Mondtam. Szerintem ezt is számítógéppel rajzolták." (RSZL)

9-8. Big Time Sensuality (Debut, 1993, r.: Stéphane Sednaoui) 11 pont

Björk a Red Hot Chilli Peppers-nóta Give It Away többszörös díjnyertes klipjének megnézése után szemelte ki magának a francia-amerikai direktort a tőle megszokott, fekete-fehér-ezüst képi világ, és az egyszerű, ám valamilyen váratlan csavarral megbolondított stílus miatt. Az eredetileg a Debut első "kislemezének" szánt Big Time Sensuality helyett végül a Human Behaviour klipje indította a szólópályát, és az énekes úgy érezte, tartozik a dalnak annyival, hogy valami korábban még nem próbált módszerhez nyúlva a többszörösen rétegzett történetű bábmese szöges ellentétét forgassák le. A puritán klipben nem történik semmi egyéb a közúti forgalomban közlekedő haszongépjármű platóján kitörő örömmel bemutatott, szuggesztív éneknél és táncnál, a sláger mégis a tengerentúli listák elejére röpítette előadóját. A siker nem csupán Björk karrierjét alapozta meg az USA-ban hosszú távon, de erősen hozzájárult az akkor még földalattinak számító, elektronikus  tánczenék kommerszebb pop-rock zsánerekbe való beépüléséhez. (RG)

Ovis különvélemény: 4. hely

"Az úttesten... Nem! A járdán! Egy teherautón táncol! Nagyon viccesen kalimpál. Talán azért, mert jól érzi magát." (RSZL)

9-8. Hyperballad (Post, 1995, r.: Michel Gondry) 11 pont

A beteljesült szerelemből született közös (együtt)lét terheit cipelő párkapcsolat dala. Björk szerint hosszabb idő elteltével a koloncok akár az égig is érhetnek, ezért a viszony intim közelségének megőrzése érdekében meg kell tőlük szabadulni. Pont úgy, mintha kora reggelente a kezedbe eső bigyókat hajigálnád a mélybe a hegytetőről, hogy utána megkönnyebbülve hazamehess, ahol már csak ti ketten számítotok egymásnak. A Hyperballad álomszerűen megkettőzött világú klipjét is Michel Gondry rendezte, amiben Björk kétdimenziós videojáték-karakterként nyargal keresztül a homályos tájon, miközben "igazi" énje hegyek közé ékelve szendereg. Zenéjét akár Aphex Twin is írhatta volna, ennek ellenére a szám egésze kedvencünk szerzői vénáját dicséri. (RV)

Ovis különvélemény: 2. hely

"Valami kijön belőle. A szelleme énekel? A szelleme énekel! Ezt is számítógéppel rajzolták? Tetszik. A hangja és a dallam is. A számok amúgy csak egy kicsit hasonlítanak, ez mondjuk a robotossal egymásra." (RSZL)

7. Pagan Poetry (Vespertine, 2001, r.: Nick Knight) 12 pont

"A legtöbb embernek sokkal fejlettebb a látása, mint a hallása. A képen látott érzelmi kifejezés segíti a zene megértését." - nyilatkozta Björk arról, hogy miért fontos számára a vizualitás. A versformájú Pagan Poetry értésének vizuális segédletét a tíz évvel később Lady Gaga, majd Kanye West figyelemfelkeltő klipjeit is megálmodó Nick Knight fotográfus dirigálta, méghozzá úgy, hogy adott egy minikamerát az énekesnőnek, hogy készítsen felvételeket saját szerelmi életéről. A portrészerű, személyes közelségű klipjei sorában (Hidden Place, Hunter, Cocoon) nem csak azért foglal el különleges helyet, mert állítólag ezeknek a felvételeknek a digitálisan maszkolt, de azért kivehető (pl. orális szex) utalásait tartalmazza, illetve a melleket is szabadon megmutató, Alexander McQueen tervezte gyöngyruha is teljesen kitárulkozóvá teszi, hanem a szubtextus. A bőrbe varrt menyegzői dressz, a fűző-piercing általi testmódosítás és öncsonkítás a birtokló, beteljesületlen, önsanyargató szerelem szenvedésképe. A bizarr és némileg tényleg kényelmetlen videót a Rolling Stone magazin minden idők 15 leginkább NSFW klipjei között tartja számon, az MTV pedig anno tiltólistára tette. (GZ)

Ovis különvélemény: 10. hely

"Sötétséget látok, meg egy hidat. Fényt… Ez… meg mi?! […] Mi történik?! Ez a szája? Ez is. Az egy kéz. Az egy test. Elmondod, miről énekel? Benne van a bőrében?! […] Az komoly… viszont. […] A vége egy picit érdekes volt." (RSZL)

6. It's Oh So Quiet (Post, 1995, r.: Spike Jonze) 14 pont

Nem autentikus Björk-szám, egy 1951-es Betty Hutton-dal hangról-hangra hű feldolgozása. A művésznő vokális átirata azonban saját zenei univerzumának egyik legnagyobb crossover pillanata, ahogyan az (eleve nagyszerű) eredeti változatba saját kirobbanó életörömét beleviszi. A jó érzékkel megtartott big band hangzás, a táncosok mozdulatai, a bohókásan megelevenedő rajzfilmfigurák és tárgyak a múlt század ötvenes éveinek amerikai animációit, a Broadway musicaleit, illetve az 1964-es Cherbourgi esernyők (Les Parapluies de Cherbourg) című zenés francia filmet idézik meg. Az It's Oh So Quiet minden mögöttes jelentés nélkül a szerelembe esés felvillanyozó pillanatáról szól, amikor az égről eltűnnek a felhők, ragyog a Nap, az ereidben zubog a véred, a gyomrodban pedig ott van az a szűnni nem akaró furcsa zsongás, és másfél méterrel a föld fölött lebegsz. Egészen addig, amíg kicsit csendesebb nem lesz minden, mert akkor már csak húsz centi magasan. Spike Jonze rendezése. (RV)

Ovis különvélemény: 8. hely

"Ez ugye nem olyan, mint a varázskönyves? Az lehet benne a csattanó, hogy minden teli lesz vízzel. Á, látszik, hogy a bábuban egy ember van. Mármint az nem bábu, hanem egy ember ruhában. Haha, a postaládában is! Teljesen egyértelmű. Az oszlopok sem élnek. Vagyis igen, akik beöltöztek oszlopnak. De nem az oszlopok keltek életre. Először azt hittem, ezeket mind trükkel mozgatják, pedig nem. A szereplők nagyon jókedvűek. A zene más volt, mint a többinél. A közepén azért ebben is volt egy icike-picike hegedű. Ez a film annyira nem tetszett, mert nem volt benne izgalom." (RSZL)

5. All Is Full of Love (Homogenic, 1997, r.: Chris Cunningham) 15 pont

Björk a dualitások művésze. Legalább annyira a vizuális médium alkotója, mint zenész, egyszerre az intellektus és a testiség kifejezője, a popzene elismert ikonja és a kompromisszummentes önkifejezés kísérletezője, az izlandi fjordokon "jógázó" természet szülötte és a modern technológia robotlánya. A számomra legkedvesebb Björk-album, a Homogenic utolsó trackjének korábbi verziójából készített, ember és gép dualitásának legérzékibb videoklipjét az a Chris Cunningham rendezte, aki korábban Kubrick mellett dolgozott az A.I. - Mesterséges értelem gyermek-androidján, de első videóján is robottervező és -építő szenvedélyének élt. Az Aphex Twin hírhedt Come to Daddy klipje után kereste fel Björk és adott neki teljesen szabad kezet, mindössze annyi instrukcióval látta el, hogy valami mennyországszerű, fehér, letisztult környezetet képzelt el, ahol a skandináv mitológia szerinti világpusztító Ragnarök után minden újrakezdődik és tele lesz szerelemmel. Így lett a Paul Catling, Julian Caldow és Chris Oddy (azóta mindhárman a filmes szakma tervezői, lásd Marvel-filmek, Prometheus, Under the Skin) hármasával kiegészült csapat, illetve a Glassworks CGI munkája nyomán az All Is Full of Love a triphop balladák már-már szirupos, de mégis ízléses, érzéki és szinte pornográf (újabb dualitások) robotnászának gyártósori mesterműve – Björk pedig a Metropolis Máriájának és a Ghost in the Shell Motokójának humánusabb, szerető női alakja, az Ex Machina Avájának előképe. A videó többek közt elnyerte a legjobb speciális effektekért járó MTV-s elismerést és kiállították a New York-i MoMa-ban, de a velencei Biennálén is. (GZ)

Ovis különvélemény: 7. hely

"Ő most egy robot? Vagy inkább mint Cyborg a Tini Titánokból, ember is? Átalakítják? Most készítenek belőle droidot? És miért van belőle kettő? Az most ő vagy egy másik? Egy kék, egy piros. Az egy másik. A zenéje tetszett, a többi nem. A bábfilmnél a robotok klasszabbak, habár még mindig a gorilla a király." (RSZL)

4. Army of Me (Post, 1995, r.: Michel Gondry) 16 pont

A kisebbfajta zenész- és producerlegendaként számon tartott Graham Massey-vel közös Army of Me már évekkel hamarabb elkészült, ám Björk a masszív ipari hangzású alapokkal megtámogatott szerzeményt párjával – The Modern Things – együtt végül kihagyta a Debut felvételei közül; bár igaz, más munkacímen, de a lemezt bemutató turnén rendszeresen játszották. A sublótból a Post idején került újra elő, és valóban jobban illik annak az albumnak az összképéhez és megszólalásához. A dal szerepelt a megjelenése évében bemutatott Tank Girl című filmben és annak hivatalos hangzóanyagán, a klipjeként készített kisfilm pedig ismét Michel Gondry keze munkáját dicséri: legyen elég annyi, hogy a direktor ezerszer inkább ráérzett az adaptáció alapjául szolgáló képregény anarchista hangulatára és hangnemére, mint az abból forgatott mozi egyetlen perce is. (RG)

Ovis különvélemény: 1. hely

"Úristen! Jó volt. Minden tetszett benne. Nőtt a nyelvén egy gyémánt. A gorilla azért vette ki, mert szegény volt, és csak arra volt pénze, hogy orvos legyen. Aztán megette a kocsi a drágakövet, teljesen beindult, a lány pedig elment vele a múzeumba, és azért rakta oda a dinamitot a halott mellé, mert nagyon szerette, és azt akarta, hogy újra éljen." (RSZL)

3. Human Behaviour (Debut, 1993, r.: Michel Gondry) 17 pont

A mackó autót vezet, nem sokkal azután pedig lecsapja a vadászt, a hősnő önmaga megsokszorozódott bábjaként vonaglik egy fészekben, majd fura, szőrös karú dresszben szuperhősként, később pedig űrhajósként röpdös, eközben egy süni sztoikusan vonul keresztül erdőn-mezőn és úttesten, elzavarhatatlan molylepke pörög az ablak és a villanykörte körül, majd az éhes lány tányérja közepén landol, a végén pedig úgy tűnik, hogy a medve gyomrában ücsörgő lány gondolatait láttuk. Ezt az egymásba ágyazott képzeteket halmozó klipet láttam legelőször Björktől – ez volt az első single-je, és a hosszú, termékeny együttműködés kezdetét is jelentette Michel Gondry-val –, és alaposan meghökkentett. Egy ideig nem tudtam hová tenni, de azonnal megszerettem, amikor elkezdtem a dal szövegére odafigyelni. Azóta is örök kedvenceim egyike, amit viszonylag ritkán nézek meg, mert a refrénje mindig napokra beleragad a fejembe. (RV)

Ovis különvélemény: 5. hely

"A zene tetszett, a lány, az ugye nem annyira. A hangja igen. Eltévedt az erdőben, és talált egy házikót. Nem voltak ott a szülei, ezért megtalálhatta csak, és aztán ott lakott. Az állatok viccesek voltak." (RSZL)

2. Bachelorette (Homogenic, 1997, r.: Michel Gondry) 18 pont

Érdekesség, hogy a dal eredetileg Bernardo Bertolucci felkérésére íródott. A Lopott szépség (Stealing Beauty, 1996) című filmhez szánt munka viszont annyira személyesre sikerült, hogy Björk inkább megtartotta magának, az Isobel és a Human Behaviour alkotta történet konklúziójaként. Önmagában már ez a kis szösszenet is reflektál a művészet és popkultúra iránti viszonyára, a zeneipari csillogás árnyoldalától való félelmeire, amiről maga a Gondry rendezte klip önreflektív módon mesél: az önmegvalósító és történetét előadó művészt maga alá gyűri a hírnév, a kiadói gépezet újabb és újabb rétegeket hánt le róla, megrontva kapcsolatát párjával, elpusztítva magát az eredeti  történetet is. Michel Gondry 97-ben még bőven filmes karrierje előtt állt, de a Bachelorette klipje addigi leginkább narratív, filmes technikákat nagymértékben megkövetelő munkája, melyben a később védjeggyé váló csináld-magad barkácsmódszer mellett az önmagába futó fraktálok, történeti hurkok, illetve a romantikus elem és a szerzőiség kérdése is központi elemek. Mindezen túl pedig azért jelentős, mert egyben előre vetíti pályatársai, Jonze és a mindkettejük mögött álló forgatókönyves agytröszt, Charlie Kaufman teljes munkásságát is. A sztori szerint az erdő mélyéről kiásott üres, majd önmaga történetét előre megíró könyvet a főhős a városba utazva elviszi egy kiadóhoz, aki bestsellert csinál belőle, majd színházi előadásra viszi, amin keresztül újra lejátszódik a történet, rétegről rétegre mélyebbre jutva, mint egy matrjoska babánál. Vagy mint Kaufman leginkább ide vágó, rengeteg elemében azonos Kis-nagy világ (Synecdoché, New York, 2008) című filmjében, ami kapcsán hosszasan lehetne elemezni a hagymaszerűen rétegzett világot, a történet és szereplőinek belső tükrözését, a narratív szinteződések összemosódását, metalepszist, mise en abyme-t, mimézist. Szóval hiába tűnik elsőre egy egyszerű James Bond-balladának, mind tartalom, mind forma tekintetében komplex műről van szó, ami ráadásul jól is néz ki: legjobb látványterv díjjal jutalmazta a zenetévé. (GZ)

Ovis különvélemény: 6. hely

"Láttam: ő van a borítóján. Üresek voltak a lapok, de magától megtelt. Ilyen létezik? Tudom már! Ezt is számítógéppel csinálták! Mert ilyen nincs. Biztos az fog történni, ami a könyvben van. Ezt kitaláltam, hehe! Ugye? Vagy amit ő mesél, az történik a könyvben? Ó, az akkor egy varázskönyv, vagy egy elátkozott! A színházban tuti az lesz, ami a könyvben van. Jó volt. Nem uncsi. Egy kicsit izgalmas volt, ahogy a növények elleptek mindent. Súgok valamit, de azt nem szeretném, ha beleírnád. Szerintem az elátkozott erdő visszavette az elátkozott könyvet. Na jól van, beleírhatod! Amúgy nem volt bonyolult, értettem. Nem annyira nagyon, bár azért ijesztő." (RSZL)

1. Jóga (Homogenic, 1997, r.: Michel Gondry) 20 pont

Különleges darab a Jóga az énekesnő és a rendező évekig tartó együttműködésében, mint ahogy a Homogenic lemez is, amin a dal szerepel. Eddigre beérett a Björk és a vele dolgozó zenészek, producerek, filmesek és bármilyen más területről érkező művészek munkájára jellemző, szintetizáló erő. A már eleget szajkózott, sokszor ambivalenciaként megjelenő kettősség különféle módokon való ábrázolásának és mindezek egybeolvasztásának a csúcsa ez az album, aminek programadó kiáltványa a maga csendességével az arról elsőként kiadott dal. Az először talán ellentétesnek tűnő, egymásnak feszülő stílusjegyek valójában megbonthatatlan egységet alkotnak rajta, legyen szó hangszerelésről avagy képi megjelenésről, s bár a kollaboráció végeredménye meglepő lehet a korábbi Gondry dirigálta Björk-klipekhez képest, ha kissé rejtetten is, a felemelő téma és a magasztos megszólalás, valamint a bájosan bumfordi, gagyi grafika disszonanciájában felismerhető kettejük közös kézjegye. (RG)

Ovis különvélemény: 9. hely

"Ott kő van fű helyett. Hú! A tájon csakis barna szikla van, ez nagyon érdekes. Azok a csíkok tuti, hogy valami kukacé. Ú! Megvan! Gejzír! Szétrepedt a föld, és láva van ott, meg jég. Szerintem a gejzír miatt. Biztos, mert megmutatta a repedést. Harmonikát hallok. Állítsd meg! Tekerd vissza! Azok a zöld vonalak a fák közt mintha egy krokodil lennének. Vajon ki tette oda azokat a vonalakat? A néni szeme meg olyan, mint a kígyóknak. Állj! Most bemegyünk a belébe. Azt viszont nem szeretném nézni."

Végső ítélet: "Ezek a videók gyerekeknek és felnőtteknek is valók. Mind a kettőnek." (RSZL)