Amióta apa vagyok, a gyermekszájból elhangzó bölcsességek napról napra mélyülő dimenzióiban van szerencsém megmártózni. Emiatt az idő múlásával amúgy is friss jelentésréteggel gazdagodó, régi kedvencek közül számosra új szemszögből nézek: például a  Vízipók-csodapók, Kázmér és Huba (Calvin és Hobbes), vagy Charlie Brown és Snoopy bandája, a Peanuts kapcsán sikerült többször átélnem a rácsodálkozás örömét a kisfiunkkal közös (újra)felfedezéseknek köszönhetően. A sorban utolsóként említett, idén 65 éves képregény sztárkutyáján kívül nálunk sosem lett széles körben felkapott, ezért érthető, hogy a forgalmazó decemberre ütemezte a bemutatót, a sorozat eredeti címét pedig érintetlenül hagyta, mivel az ebben a formájában valószínűleg ismerősebben cseng a netet és az angol nyelvű, nemzetközi tartalmakat használó lurkóknak. Így aztán hiába reménykedtem évtizedekig, hogy a srácok egyszer majd Tökmagokként lesznek népszerűek hazánkban.

Sebaj, mert vigasztal, hogy a rajzfilm most megjelent, második előzetesét nézve egyre inkább hihetőnek tűnik, hogy a végeredmény mind a megjelenés, mind a tartalom szempontjából hű maradt Charles M. Schulz szellemiségéhez, a redizájn vagy a 3D egyáltalán nem tolakodó. De hiszen mit várhatnánk egy olyan alkotógárdától, amelyik tagjai mindannyian a beagle képkockáin szocializálódtak, illetve miattuk választották hivatásukat (megszakítjuk: tessék megnézni a magyar feliratos werkfilmet!). Egyetlen kifogásként talán a trailer hosszán lehetett volna húzni egy kicsit, ám ez legyen a legkevesebb. Ha más is imádja ezeket a markáns vonalakat és pasztell színeket, akkor kattintson ide, és készítse el a saját Peanuts-karakterét. A jelenetképek és a kétnyelvű plakátgaléria alá még egy mashup is befért, amin a lányok-fiúk a Led Zeppelin Stairway to Heavenjét tolják el. (Egyébként Linus a legnagyobb király.)