aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: a kém [spy] (2015) Takács Máté
2015. május 16. 18:34:00

Kategória: film 4 komment

Olybá tűnik, mostanság a jó vígjáték arról ismerszik meg, hogy hosszabb a kelleténél.

spy.jpg

Akár Judd Apatow munkásságára gondolok, akár Paul Feig, A kém rendezőjének előző filmjeit vesszük, egyikre sem jellemző a könnyed műfajnál megszokott másfél órácska, és igen gyakori a bővített változat eleve két órás, eleve korhatáros filmekről beszélünk.

És amúgy jó filmekről. A kémnél maradva melyben a CIA irodistanője kényszerül terepre, miután egy veszélyes cuccokkal kereskedő kelet-európai terroristahölgyemény leleplezi az összes aktív ügynököt , a kereken 120 perces játékidő próbálgatja az embert, de Feig mostanra már írói és rendezői minőségben is érzékeli a határt, tudja, mennyit érdemes meghagyni színésze spontaneitásaiból, szóval unatkozni egy percre sem lehet. Igaz, hogy sok a szereplő, sok a helyszín, de sok a poén is, és még csak hozzá se kell tenni, hogy: a nagy számok törvénye szerint a fele be is talál. Mert mind betalál. Ha hagyod.

Ha hagyod, hogy Melissa McCarthy is végre érvényesüljön nálad, úgy, ahogyan hagyták, hogy A kémben érvényesüljön. Nincs Sandra Bullock, nincs Jason Bateman, nincs önmagába feledkezés meg családi bohóckodás (amik a McCarthy és férjura által írt és az utóbbi, azaz Ben Falcone által nemrendezett Tammyt tönkre vágták). Csak McCarthy van, egy olyan szerepben, amit rá szabtak, de nem ám úgy szabták rá, ahogyan azt a korábbiak alapján hinnéd. Megvan persze az is, hogy ne legyenek csalódottak az elmúlt pár évben terebélyes létszámúra nőtt kedvelői, de Susan Cooper figurája ennél többet kínál színészének és többet nyújt nézőinek: lesajnált pozícióból, a monitor elől indul, és impozáns helyekre, helyzetbe érkezik meg, miközben a szokásos humorizálás és szövegelés mellett fizikai aktivitást is igénylő tevékenységekre is lehetősége nyílik, saját erejével és leleményességével jut előre, miközben le is tapizzák minden letapizható testrészét és ez utóbbi még akár a vízválasztó is lehet, hiszen a visszataszító, kellemetlen nőszemély karakterén szépen túl is lép.

Ez nem mellékes fejlemény, de nem hibáztatható, akinek fel sem tűnik, hiszen a helyzetek komolyságától függetlenül áradó poénos megnyilvánulások, a teljesen agyament, teljesen szokatlan elképzelések (denevérek!) szüntelenül vonják el a figyelmet, ami hálás dolog arra nézvést, hogy a sztori amúgy nem egy nagy kunszt.

Nem igazán kémfilm-paródiáról van szó, de nem is szokványos kémfilmről mi sem nyomatékosítja ezt jobban, minthogy James Bond és Johnny English neve is elhangzik, bár nem vagyok biztos benne, hogy utóbbi nem a magyar változat szüleménye. A főcím és főcímdal tisztára bondos, a helyszínek változatossága és változékonysága (Párizs..., Várna!, Budapest!!, Balaton!!!) szintén, miközben megkockáztatom a humor a zsáner minden kifigurázását kenterbe veri. Könnyen lehet, hogy Feig és McCarthy kettősének üdítő rekeszizom-megdolgoztató meglátásai bármivel jól házasíthatók.

És ha már itt tartunk: a fene gondolta volna, hogy Jason Statham is ilyen könnyen mixelhető a vígjátékokkal. Rick Ford figuráját nehéz bármi máshoz hasonlítani, amit kémesdikben láttunk eddig. Nagyon profi, nagyon határozott, de... És ami a "de" után jön, az a csattanó; kétségtelenül McCarthy és Statham közös jelenetei jelentik a film csúcspontjait. Bár Rose Byrne és McCarthy szcénái sem utolsók. Na jó, nem játszom ezt el minden egyes szereplővel. Úgyis átment az üzenet: A kém minden jelenete mulatságos, amiben szerepel valaki. Kivéve Bicskey Lukácsot. Ő ijesztő.

Csekkold a film szinkron-szereposztását is!

Kövess minket facebookon és twitteren!

spy_hun_poszter.jpg

Címkék

kritika **** comedy jude law action jason statham rose byrne melissa mccarthy paul feig spy movie

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr997465202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bergyilkos Bohoc 2015.05.16. 22:17:12

Nem tudom, én még mindig szkeptikus vagyok. Roppant kínosnak találom azokat a vígjátékokat, amelyek arra vannak kihegyezve, hogy egy karakteridegen (lehetőleg dagadt, mert azok mindig viccesek), tehetségtelen hülye csetlik-botlik.

Repce Manó 2015.05.17. 15:08:23

@Bergyilkos Bohoc: én úgy gondolom a Koszorúslányok alapján, hogy Paul Feig nem is a poénokra fekszik rá, hanem valami másra, hogy összhangot teremtsen a nézővel, tehát én speciel suspense-re számítok és jellemfejlődésre. Amúgy a Koszorúslányok részemről egy közepesen kínos film volt, ami viccesnek nem volt vicces, drámának komolytalan volt. Én nem éreztem. Egynek jó, de nem értem, hogy miért élteti a kritika. Ha már vígjáték, akkor Adam Sandler is többször megnevettet. Az más kérdés, hogy milyen bunkó eszközökkel.

desmondwallace · http://desmondwallace.wordpress.com/ 2015.07.08. 17:59:53

Ez a film nagyon kellemes meglepetés volt.

Örülök, hogy normális poénokkal operáltak, és ez így működött nálam.

Statham igen nagy figura volt.:)

SARGE999 2015.11.03. 18:13:01

Rosszindulatú, igazságtalan, erőszakos, sugárban hányós, véres szar ez a film, tele rosszul időzített kretén poénokkal, amiken csak degenerált tud nevetni, és egymilliószor látott klisék. Pontozás: 10/0

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók