Dinsdale!

Sőt, némely klasszikus brit gengszterfilm (Long Good Friday, Gangster No. 1) brutalitásainak is a Krayék viselt dolgai voltak az ihletője.
"Kedves bebörtönzött hősöm... Reggie Kray, mond neked valamit a nevem? ... Ronnie Kray, megismered az arcom?" (Morrissey: The Last Of The International Playboys)

@Kovács Erzsébet: "Bambán bámultam a biliárdasztal túloldalán Bubbát, miközben egy pogány barbár kiválasztott egy dalt a Smithstől a zenegépen. Gyűlölöm a Smithst. Inkább kötözzenek egy székbe, és kényszerítsenek egy Suzanne Vega- és Natalie Merchant-számokból álló egyveleg végighallgatására, mialatt performanszművészek szögeket kalapálnak a nemi szervükbe az orrom előtt, minthogy meg kelljen hallgatnom harminc másodpercet Morrissey meg a Smiths nyavalygós művészlélek-szorongásából, ami nem szól másról, mint hogy ők is csak emberek, akik szeretetre vágynak. Lehet, hogy cinikus vagyok, de ha valaki szeretetre vágyik, az hagyja abba a nyavalygást, és akkor még összejöhet neki egy dugás is, ami kezdőlépésnek ígéretes.
Bubba hátrafordult a bárpult felé, és odakiáltott:
– Melyik picsafejű tette be ezt a szart?
– Bubba – mondtam.
– Egy pillanat – tartotta fel az egyik ujját. – Ki tette be ezt a dalt? Na?
– Nyugalom, Bubba – csitította a csapos.
– Én csak tudni akarom, ki játszotta le ezt a dalt.
Gigi Varon, egy harmincéves, összeaszott alkesz, aki kinézett vagy negyvenötnek, meghunyászkodva felemelte a kezét a pult sarkán.
– Nem tudtam, Mr. Rogowski. Sajnálom. Kihúzom a dugót.
– Ó, Gigi! – Bubba széles mozdulattal odaintegetett a nőnek. – Szervusz. Ugyan, rá se ránts.
– De tényleg kihúzom.
– Hagyd csak, drága – rázta Bubba a fejét. – Paulie, a következő két kört én állom Giginek.
– Köszönöm, Mr. Rogowski.
– Sebaj. De Morrisey attól még szar, Gigi. Nem vicc. Kérdezd csak meg Patricket. Vagy bárki mást.
– Ja, Morrissey szar – jelentette ki az egyik öreg fickó, mire mások is helyeselni kezdtek.
[...]
– Nem értem, miért hozod a frászt Gigire – mondtam. – A zenegép a tied. Te tetted bele a Smiths-cédét.
– Én ugyan nem tettem bele semmiféle Smiths-cédét – tiltakozott Bubba. – Ez az egyik válogatásalbum, tudod, "a nyolcvanas évek legjobb slágerei". Muszáj volt beletörődnöm a Smiths-számba, mert rajta van a Come on, Eileen, meg még egy csomó kurvajó cucc.
– Katrina and the Waves? – találgattam. – Bananarama? Efféle remek bandákra gondolsz?
– Hé – mondta –, szerepel rajta Nena, szóval kuss legyen.
– 99 Luftballoons – idéztem fel. – Az mindjárt más."

a Hideg nyomon magyar nyelvű kiadása óta eltelt években alig vártam, h végre idézhessem ezt a részt Dennis Lehane-től.

aztán 2013. május 23-án, 21 óra 7 perckor zenefüggők egy Fb-csoportjában teljesült a kívánságom. akkor még azt hittem, talán az lesz az egyetlen alkalom, de ezek szerint tévedtem. köszönöm :D !

váá, tom hardy angol gengszter lesz és rögtön kettő. most akarom.

@Richter Géza: Most elkezdenék érvelni, hogy Morrissey dalszövegírása nemcsak az érzelmességet, hanem a romantikus öniróniát is átvette Byronéktól, de kezdjek el ágálni fiktív szereplőknek? :)