aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: a fekete ruhás nő 2. - a halál angyala [the woman in black 2: angel of death] (2014) Bajtai András
2015. február 22. 09:10:00

Kategória: film 1 komment

Ritka öröm, mikor horrorfilmeket vetítenek a hazai mozik, ezért a magyar forgalmazó előtt (Freeman Film) mindenképpen fejet hajtunk, hogy idén ők szállították nekünk az első hátborzongatónak szánt kísértethistóriát, arról viszont már nem ők tehetnek, hogy a televízió világából érkezett Tom Harper filmje nem több egy tipikus klisékkel és hatásvadász megoldásokkal ügyetlenül megpakolt szellemfilmnél. Megrögzött horrorrajongóként továbbá annak is kifejezetten örülök, hogy az eurohorror egykor kultikus ragyogású fellegvára, a brit Hammer Stúdió több évtizedes szünet után az ezredfordulót követő években határozottan újra próbálkozik a műfajjal, még ha nem is feltétlenül mindig a legsikerültebb alkotásokkal (Wake Wood, Az elnémultak).

a-fekete-ruhas-no-2.jpg

Tom Harpernek persze amúgy sem volt könnyű dolga, hiszen A fekete ruhás nő három évvel ezelőtti első részét az a James Watkins rendezte, akinek az Eden Lake - Gyilkos kilátások című brutális horrorremeket is köszönhetjük, filmje pedig annak ellenére is egészen hatásos zsánerdarab lett, hogy a főszereplőt alakító Daniel Radcliffe első pillantásra nem feltétlenül tűnt a legjobb választásnak. A 15 millió dollárból forgatott kísértetfilm 127 millió dolláros bevételével hatalmas sikert aratott a világ számos országában, az Egyesült Királyságban pedig a legnagyobb bevételű horrorfilm lett. Ennek tükrében nem is olyan meglepő, hogy a producerek egyből felkeresték a film alapjául szolgáló, 1983-as regény íróját, Susan Hillt, aki két hónappal később elő is állt a történet folytatásával: a cselekményt 40 évvel későbbre, a második világháború idejére helyezte, férfi főszereplő helyett egy női karakterrel a középpontban.

Nyolc gyermek a háború borzalmai elől Londonból egy távoli vidéki kisvárosba, Crythin Giffordba utazik Jean Hogg (Helen McCrory) iskola-igazgatónő és Eve Perkins (Phoebe Fox) tanítónő kíséretében. A vonaton megismerkednek a brit királyi légierő pilótájával, Harry Burnstow-val (Jeremy Irvine), aki szintén a lápvidékre tart. A szép reményekkel érkező tanítónőket letaglózza az ütött-kopott, elhagyatott ház látványa. Hamarosan rájönnek, hogy nincsenek egyedül: egy bosszúszomjas szellem figyeli minden mozdulatukat. Amikor az egyik kisfiú eltűnik, a fiatal tanítónő nyomozásba kezd, hogy kiderítse, milyen félelmetes lény lakik a házban, és miért tör a gyerekek életére.

a-fekete-ruhas-no-2-busz.jpg

Mindezek alapján már érezhető, hogy a történet nem túl sok eredetiséget tud felmutatni, amelynek motívumaiban több ma már klasszikusként számon tartott gótikus kísértethistóriára is ráismerhetünk, de ez még nem is lenne olyan óriási probléma. Az atmoszferikus díszletek, köztük az előzetesben is látható kitömött majmok, a hangulatos kosztümök és a jól kiválasztott forgatási helyszín (ha más nem is, a ködben úszó mocsárral körülvett Eel Marsh House szerintem felejthetetlen a filmből) még egy újabb remek horrorfilm ígéretét rejtették magukban, ám Harper pont a lényeget tévesztette szem elől, azt, ami az első részt kiemelte a futószalagon gyártott tucathorrorok közül.

Ez pedig a karakterépítés és a feszültségteremtés kapcsolata, ami nélkülözhetetlen a szuggesztív atmoszféra megteremtéséhez. Harper nagyon eltévesztette az arányokat és a hideglelős lélektani háttér helyett totálisan agyonvágta saját filmjét a direkt ijesztgetésekre épülő olcsó és idegesítő képi- és hangeffektusok gépies és egyre gyakoribb ismétlésével. Ez bizony korántsem a míves gótikus horrorokra jellemző zsigeri félelemkeltés, hanem a nézőket hamar elidegenítő módszer, nem véletlen, hogy a sajtóvetítésen idővel egyre hangosabb vihorászás fogadta az újabb és újabb rémisztgetést. A forgatókönyvet jegyző John Croker azért megpróbálta menteni a menthetőt, ám sem Eve Perkins, sem Harry Burnstow traumái nem elegendőek ahhoz, hogy igazán megszeressük és azonosuljunk ezekkel a klisés szereplőkkel, miközben az első részben már megismert Alice Drablow, Nathaniel Drablow és Jennet Humpfrye sötét titkokkal és összefonódásokkal terhelt múltját próbálják megérteni saját maguk és a gyerekek túlélése érdekében.

Ha gótikus horror, akkor én inkább Az árvaházra vagy a Más világra szavazok, az októberben érkező Crimson Peakről nem is beszélve. A fekete ruhás nő 2.: A halál angyala azonban nem mérhető ezekhez a míves és kiforrott darabokhoz, de azért nem is olyan vállalhatatlanul borzalmas, hogy másfél órára ne jelentsen kikapcsolódást egy fárasztó munkanap után.

a-fekete-ruhas-no-2-a-halal-angyala.jpg

Címkék

kritika horror *** thriller sequel eurocinema eurohorror

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr747194245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2015.02.22. 12:23:13

Pedig annyira jó volt az elsőben, hogy rájöttek, hogy a felesleges hangoskodás helyett az elnyújtott csend sokkal hatásosabb...

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók