Vége az első évadnak, jövőre jön a második, nekem pedig muszáj lesz korrigálni önmagam, mert bár próbáltam, a pilot magasságában még nem láttam a fától az erdőt. Pedig ott van.

Ismerve a csípőből jött válaszreakciókat, hadd szögezzem le gyorsan az elején, hogy igen, a Z Nation nagyon olcsó, és ha távolról, objektíven szemlélem, akkor bizony azt kell mondjam, hogy még csak nem is jó. A forgatókönyv tele van lyukakkal, a színészek egy része finoman szólva is suta, a technikai megvalósításon pedig látszik mikrobüdzsé minden fenefenéje. De miért akarnék távolról szemlélni valamit, ami nem egy egy éjszakás kaland, hanem hétről hétre oda kell ülni elé? Az évek során megtanultam, hogy ilyen hülyeséget ne csináljak, hiszen ha valaminek heti rendszerességgel szentelek időt, akkor az csak azért legyen, mert rá akarom szentelni azt az időt.

Nyilvánvaló, hogy innentől kezdve ez a teljes szubjektivitás területe, de a tényen nem változtat, hogy a Z Nation pokoli szórakoztató, a rajongás mögé szőtt ideológiának pedig megteszi, hogy ez a sorozat jelképezheti a tökéletes átmenetet a SyFy csatorna elmúlt évei és a tervbe vett jövő között. A kétfejű cápákkal és más random óriásszörnyekkel átvészelt évek mozgatórugója a gimmick volt, a közönségnek eseményt nyújtó WTF-mozik végtelen újrajátszása a végletekig lepusztított sablonok mentén. A pilotkritikában írtam, hogy ettől a Z Nation sem mentes. Nem is lehet, a következő epizódot ajánló spotban nagyon jól mutat, hogy jönnek az amish-zombik, a radioaktív zombik vagy a zombitornádó.

Csakhogy, miközben jókat röhögök a spanglival lenyugtatott vagy a Viagrát nyelt zombin, rájövök, hogy az egész marhaság mögött van valami koncepció. Először is hogy nem burokban nevelkedett hősöket dob a mély vízbe. A Z Nation szereplői a huszonegyedik század gyerekei, akik pontosan tudják, hogy mi ez, ezerszer látták már a moziban. Ennek megfelelően nem próbálkoznak ezzel-azzal, hanem azt teszik, amit a filmekből megtanultak. Tudják, hogy a happy end ezen a vidéken igen ritka, hogy azzal kell kufárkodni, ami van, minden más csak illúzió, vagyis pillanatnyi elmebaj vagy feladás. De ez nem csak a drámai oldalon működik, a sorozat szatirikus vonulata (élén a sarkvidéki bázison minden klisét kifigurázó Citizen Z-vel) még ennél is erősebb, leginkább attól lesz a Z Nation egy poszt-popkulturális posztapokalipszis.

A széria másik, valószínűleg a többség számára nagyobb vonzereje a központi karakterré megtett Murphy köré szerveződik. Ő az egyetlen ember, aki egy kísérleti szérum hatására túlélte a zombik harapását, így a vérében lévő ellenanyagok elhozhatják a megváltást. Persze ehhez a csapatnak el kell juttatnia őt az ország másik végébe, amiből egyenes úton következik, hogy a Z Nationben nincs megállás. Minden részben új helyszínek vannak, minden fejezet akciódús, miközben a fő cél teljesítése mellett alakul és formálódik a csoport, és persze új (átívelő) rejtélyek bukkannak fel. A különbség csak annyi, hogy most válaszok is vannak, például szép lassan kibontakozik a kép, hogyan is kezdődött ez az egész, mi áll a pusztító járvány mögött. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a képet, azt mondanám, az alkotók tudatosan reflektálnak a The Walking Dead kapcsán felmerült problémákra, de tényleg csak ennyiben vetném össze a két sorozatot, hiszen teljesen más ligában játszanak, a Z Nation pedig hazai pályán önmagában is helytáll.

További tévés kritikák és értékelések itt.