"Jake Gyllenhaal szemlátomást versenysúlyának jelentős részét ledobta azért, hogy aszott arcából még jobban kidülledjenek eleinte fürkésző, aztán hipnotikusan igéző szemei, mosolyát pedig hátborzongató idézőjelek közé tegyék az arcát beborító ráncok." - huh, ezek után akkor is kíváncsi lennék rá, ha a képet nem látnám - az is félelmetes, nem semmi a csávó.
Várólistára pakoltad nálam ezt a filmet. -_-

De milyen a film?

ezen nagyon látszott az eddigi anyagok alapján, hogy igen csak egyben van, és ezt most Te is aláhúztad, úgyhogy várjuk várjuk :)

@derceto: Olyan négycsillagos.

Ez olyan jövőhétennézős lesz.

Spoiler

Annyira elnagyolt és szájbarágós volt a médiakritika, hogy teljesen súlytalan lett tőle a film. Az élő híradós jelenet borzalmasan eltúlzott volt, teljesen komolyanvehetetlen. A Keyser Soze jelenet a végén meg gondolom tisztelgés akart lenni, de annyira nem illett oda, hogy inkább kínos volt. Gyllenhall viszont tényleg jó, és baromi jól nézett ki a film. Az Arena viszont felvehetne egy hangmérnököt mert annyi magas volt a hangban hogy autós üldözésnél konkrétan fájt a fülem és egy órán keresztül csengett a film után...

Megnéztem. Az év legjobb filmje szerintem. Nincs túllihegve, túldimenzionálva. Ha ez a csávó az életben nem ilyen, akkor nagyon eljátszotta ezt a szerepet. Csillagos ötös.

Szerintetek is pszichopata amúgy a fickó? Egészen hátborzongató, ahogy viselkedik a legnagyobb borzalmak közepette.
A film nekem is 5/4, kiszámítható, viszonylag csavarmentes, de mindenképp nagyon profin megvalósított cucc.
G.

@AtomNyuszi: a külföldi kritikák szociopatának mondják. 5/5-ös film, a tavalyi 10es listám 2. helyére volt jó az Éjjeli féreg.

A film attól jó,h egy percig sem gondoltam h ez egy színész. Ettől függetlenül az Dustin Hoffman sem autista,ahogyan Sean Penn sem fogyatékos és Mel Gibson sem az. Egyszerűen vannak kiváló színészek,akik megélik a karakterüket.

Egyszer nézhető középszerű film.

Az tény, hogy bemutatja a médiavilág sötét oldalát, ugyanakkor kiforgatja önmagából a Bűn és bűnhődés-filmek eredeti koncepcióját. Raszkolnyikov elköveti a bűnt, Raszkolnyikov megbűnhődik. A dosztojevszkiji koncepciót rengeteg könyv és film követte, hol remekebb, hol gyatrább formában. A remekebb megvalósítások közé tartozik Nemes István A bosszú démona c. regénye, ahol kisstílű főhőse, Fürge Calver keményen megbűnhődik a végén. De említhetném Berke Szilárd Szüzek vacsorára c. novelláját is. A lényeg, hogy az erkölcsileg szar emberek elnyerik a történet végén méltó büntetésüket.

Később megjelent egy másik tendencia, ami kiforgatta a Bűn és bűnhődés koncepció eredetijét, mondhatni, megfordította az eredeti képletet. Itt az antihős újra és újra elköveti a bűnt, a büntetést nem a katarzis követi, hanem egy még nagyobb bűn elkövetése. Itt is születtek remekművek, mint Stephen King Állattemető c. regénye, ahol a nihil mocsarába egyre mélyebbre süllyedő értelmiségi harmadjára is bűnbe esik, míg a végén elkárhozik.

Az Éjjeli féreg a második kategóriába esik: egyfajta anti-Bűn és bűnhődés. Nálam a gond a végkifejlet - és itt bizony ellövök egy spoilert - :a szociopata anti-hősünk egyik bűnt követi el a másik után, és a végén diadalmaskodik. A bűnök elkövetését nem büntetés követi, hanem a diadal. Persze erre lehetne azt válaszolni, hogy ez egy újrealista film, ami azt mutatja, ami a valóság: az empátiahiányos szar emberek diadalmaskodnak az élet különböző frontjain. És persze, tudom azt, hogy pl. a Habony Árpád-féle szociopata aljadékok úgy hagyják el ezt a földi siralomvölgyet, hogy nem lesznek elszámoltatva, ezáltal megbüntetve a társadalom által, sőt gazdagságban és dicsőségben döglenek meg majd a halálos ágyukon. De kérdem én: a filmművészetnek tényleg az a feladata, hogy bemutassa, miként győzedelmeskednek és diadalmaskodnak a bűnöket elkövető szociopaták, nem pedig az, hogy reményt adjon az embereknek, hogy van igazság a földi siralomvölgyben, és ezeket az embereket előbb-utóbb eléri az igazságszolgáltatás? Akkor végül is Raszkolnyikov meg is úszhatta volna Szibériát, és a két áldozat után kereshetett volna egy harmadikat, egy negyediket stb.? Ha az amerikai filmművészet szerint Lou Bloom megúszhatja minden mocskos cselekedetét, akkor miért is küzdenénk az olyan érzéketlen szociopaták ellen, mint Hajdú Péter és Habony Árpád? Ha az Éjjeli féreg c. film szerint hasztalan a szociopaták elleni küzdelem, miért nem adunk át nekik minden hatalmat, és hagyjuk, hadd garázdálkodjanak kedvükre?

Mi lesz a következő tanulságos film az amerikai filmművészettől? A következő elkeserítő alkotás talán egy gyermekgyilkos szociopatáról fog szólni: arról, hogyan öl és erőszakol kedvére gyermeklányokat, hogyan cselezi ki a rendőrséget, hogyan tesz szert negatív hírnévre, és hogyan hal meg úgy öregkorára, hogy mindent elért, amit beteges életében kitűzött maga elé? Vagy milyen újabb "sikertörténetet" rak elénk az amúgy egyre cinikusabb Hollywood?