Ha nem értél a hatodik évad végére, most azonnal hagyd abba az olvasást. Én szóltam. És mivel ez a néhány karakter feltűnik ilyen-olyan feedekben is, ezért húzom még az időt pár betűig, és bedobom még egyszer a figyelmeztetést: ha nem vagy naprakész, vagy ahogy Kurt Sutternek a "you've got some beef with me" után a második leggyakrabban bedobott kifejezése szerint "up to speed", akkor ne olvass tovább. Én szóltam.

Nos. A királyné, Tara (Maggie Siff) halott. A királynő, Gemma (Katey Sagal) végzett vele. Méghozzá egy dühítő incidensnek hála. Egy olyan félreértésnek köszönhetően, amely csak a forgatókönyvírók világában - jelen esetben az egyszerre kajánul vigyorgó és férfiasan könnyező Sutter - fejében létezhetnek. Mert nem lehet telefonálni, vagy felvenni a telefont. Mert nem lehet kinyitni a szádat, hogy "várj, nem úgy van az". Mert nem az egész családoddal akarod tölteni az utolsó napodat, mielőtt bevonulsz a börtönbe. De nem is érdekes: a rondán feldobott máz mögött egy sötét és kegyetlen felállás rejlik. 

Egy anya, aki úgy érzi, tette ellenére ő az egyetlen kapocs, amely megakadályozza a családját a széthullásban - illetve azt, ami megmaradt belőle. Ezért hallgatnia kell. Meg kicsit terelgetni a fiát. Azt mondja, az unokái nem nőhetnek fel erős nő nélkül - és ezt csöppnyi beképzeltség vagy önzés nélkül jelenti ki. Rég túl van ő már ezeken a földi dolgokon. Gemma mégis vak. Nem látja, mit tesz: olyan szörnyeteget gyárt a fiából, aki végül fel fog falni mindent és mindenkit, maga körül hiába hiszi azt, hogy ő igazából azért harcol, ami a klubból és a famíliából megmaradt.

Emlékezz csak vissza: Jax (Charlie Hunnam) simán odadobta volna Tiget (Kim Coates) Damon Pope embereinek a megbékélés zálogaként; Juice (The Rossi) is kitagadott lett: mi akadályozza meg hát abban, hogy újra a saját emberei ellen forduljon, mikor rádöbben, hogy a Gemma által eldobott morzsák zsákutcába vezetnek (legyen ez az utcavég bármennyire is véres), mikor szembesül Juice-szal - mert szembesülni fog vele, az nem kétséges -, aki semmiképp sem fog neki megnyugvást hozni? Mit fog tenni ez a kiégett tekintetű halál angyala? Nem ejt ő már könnyeket, a sajátját semmiképp.

Sutter az utolsó évad nyitányával nem ront ajtóstól a házba: egyelőre csak a megfelelő helyet és időt keresi ahhoz, hogy meggyújtsa majd a pokol tüzét, és közben azt is megengedi magának, hogy csapongjon, vagy hogy mindenféle felvezetés nélkül dobjon be új figurákat, csoportosulásokat és motívumokat, mert hadd járjon a néző agya azon, hogy voltaképp most ki sütögeti kinek a pogácsáját. Újra előkerült a Mayan banda, de nem lehetsz biztos abban, hogy ismét központi szerepet játszanak majd - már az előző évadot megelőzően is felvezettek egy véres bosszúállót, kinek szála aztán jól elhalt az első harmadban. Ezúttal nem látsz fő ellenlábast (egyelőre), és talán nem is kell látnod, ugyanis a méreg most is belülről rothasztja szét a klub szívét és lelkét, csakhogy Jax és Clay (Ron Perlman) egykori ellentétével (beefjével!) szemben ezúttal nem lehet oldalt választani.

És ez a legszemetebb egyben a legjobb dolog, amit Kurt Sutter ezzel a sorozattal tett.

Kövess minket facebookon és twitteren!